Dosztojevszkij Ördögök című regényének címadó alakjai szociálisták. A helytelen á a XIX. századi magyar jegyzés -és á-val halljuk Révaitól vagy Rákositól, hangfelvételekről. Dosztojevszkij is volt egykor szociálista, az egyikféle azok közül, akiknek enciklopédiája ez a regény. Miközben emitt jó terjengősre veszi a szöveget, rögtön az elején a kulcs (azaz nyitó) figurával, a jobbágyfelszabadítás előtt liberális orosz  értelmiségi karikatúrájával, Sztyepan Trofimoviccsal elidőz, amott (Marx, Engels és Lenin koraiszocialista-kritikái) megkímél bennünket ezer és ezer oldalnyi szövegtenger átküzdésétől. És vegyük még hozzá a lajstromhoz a terroristákat. Alighanem bársonyoslelkű mai "baloldali"-ak ("szocialisták") kerülnek errefelé, van efféle értelmezése ("kritikája") e regénynek, amiszerint ezek itt mind terroristák és a terrorizmus lélekrajza is az, amit ez a simán kriminek is tekinthető munka egybekerít. Az első magyar fordítás címe Ördöngösök volt. Az ördöngös ember, garabonciás féle, Az Okos Diák, aki a hülye parasztot, méghozzá bennünket szórakoztatóan, folyton átveri. Ez az ifjabb Verhovenszkij, Pjotr Petrusa Sztyepanovics, aki nem is biztos, hogy az öreg fia, ő maga is azt gondolja, az anyja félrelépett azzal a lengyellel. Mindenesetre a papírszerinti apjával úgy bánik, mintha valóban az apja lenne, tegezi a kor új divatja szerint és kutyába is veszi, mint egy rendes nihilista. (A lengyel az oroszoknak az, ami az ír az angoloknak… Dosztojevszkij lengyelei a sablonnak megfelelőek… no, meg a németjei, zsidói szintén. Holott éppen ezt a regényt német emigrációban, Drezdában írta, ahol viszont megfelelt a németek "oroszok!" - sablonjának anélkül, hogy észrevette volna.)

Ha szociálisták, de annyifélék, ahányan vannak, éppen a nihilizmus már bomló vagy még tenyésző foszlányai tartják össze őket. 

A megveszekedettek története az ateizmussal kezdődik. A lajstromban mindenféle állapot előfordul. Mint odaföl jegyzém, kezdetben valának az librálisok. Járt némi veszéllyel a XIX. század első felében az egyéni előmenetelre az ateizmus, ezért ez az eszme forradalminak számított. Az ősliberális az Orosz Birodalom-ban frankomán volt. Frankomán volt az arisztokrácia -egyébként a mai újgazdag oroszok is jól elcsacsognak franciául. A szovjet [művész]elit jól beszélt franciául, Yves Montand-nal tolmács nélkül is pl. a moszkvai látogatásakor. Analóg, mindent két váltófok'ra leredukáló korunkban nehéz lesz megérteni a XIX. század eleji oroszok ambivalens érzelmeit a franciákkal. Annyira azért az a szabadság nem kellett nekik, mint ahogy a nagy felszabadító, Napóleon elképzelte. Sztyepan Trofimovics agyára megy az olvasónak a francia mondatfoszlányaival. Élete legsúlyosabb óráiban még gondolataiban is be-beugranak francia félmondatok. E-eh! - be ismerős is ez a magát liberális-nak hívő ember! Legfőképpen a szájával az, hiszen a szökött fegyencet, Fegykát ő, még mint földesúr, kártyadóssága rendezésére adta katonának. Pénzért adta katonának jobbágyát - s Fegyka útja a seregből a fegyenctelepre vezetett. Fegyka el sem képzelheti, hogy ezért a gazdája többet szenvedett idehaza lelkiekben, mint ő a fegyenctelepen - vallja, szenvelgi undorítóan,  Trofi'cs Fegykának.  Fegykának is van külön egy morálja, a vagányoké. Az önmagában véve  hazug, álszent vagány erkölcsiség nihilista háttér elé helyezve jogos és megalapozott. Dosztojevszkij onnan ismeri a vagánymorált, a Holtak Házából, ő maga is élt közöttük, szibériai fegyenctelepen.

Sztyepan Trofimovics általában egész életében is leginkább: semmittevő.
Volt valaha valamikor valaki - porfesszornak nevezi magát, adott néhány órát egyetemen. Író, egyszer publikált valamit valahol s talán másszor is. Mi minden lett majdnem és volt szinte! Megfordult magas társaságban. Van igazi író is a regényben, méghozzá neves (állítólag Turgenyev karikatúrája) akinek neve a koraliberális orosz értelmiség kedveltjére alliterál, a történetíróéra Karamzinra. Karamazinov aztán beteljesítette pályáját! - a regény csúcsfortyanatának egyik pöffenete a pályájától búcsúzó író burleszkbe fulladó szenvelgése az irodalmi délután dobogóján.

Nem mind ördögök ezek - vagyis nem mind egyformák, akárha a rossz erői, elkülönböznek.
Ha megveszekedettek, nem is lehetséges közöttük megegyezés, szinte csaholnak egymásra, a kevéske egyetértés egyik pillére az egyén szóláshoz való joga. A nihilisták gyakorlati nehézsége ez: Addig nincsen gond a nihilizmusal, amíg az elmeápolda előszobájában, íróasztalnál rögzítik a Nincs Eszme!-eszme ácsolatát, azonban a plénum előtt lennie kell valami értelmének a kihirdethetőségéhez, pl lehet ez a ráció a KUSSLEGYEN! . A szociálisták is már kicsiben a későbbi, létező szocializmus összes ismert műveletét előjátszották, sejtek és bizottságok, aktívák, sőt, Dosztojevszkij megfigyeli (bár a felismerésről az egyik szereplőt beszélteti…) akár kommunista is mennyire kupori tud lenni eszmén kívül, a magánvagyonában.

Elsőharmada a regénynnek a főhősre várakozással telik, és persze a végkifejlet előtt elutazik. A fő ördög nem is ördög, nem kecskefej figura, nem kénbűzös, lólábú, farkas, csimbókosseggű, nem is sátán típusú fennség, hanem szépséges Fényhozó. Sztavrogin, Nyikolaj Vszevolodovics, annak az asszonynak Varvara Pavlovnának fia, akinek a nyakán élősködik az öreg Verhovenszkij. Sztavrogin mindenki kedvence. Akit meggázol, az is rajongja. Kissé bosszantott e többvégű regény utolsó lapjain: Még Dosztojevszkij is megszerette annyira, hogy kegyelmez neki. Már odabent is, a regényben lágyabb hangon diktál. (Dosztojevszkij pályája második, vagy ha tetszik, harmadik szakaszában munkatársának, a feleségének diktálta a regényt kusza, szövegfoltokkal és néha rajzokkal tarkított vázlataiból. Egy ilyenen még Sztavroginak a regényben nem is látható valódiarca is fennmaradt!! Feleségének annyi a köszönet, hogy ő kimarad a nő-lajstromból…)

Sztavrogin a minap, másfél évtizede a magyar recepció titkos kedvence is volt. Senki nem képes ellenállni a Fényhozó szépségének. Rajongják. A megveszekedettek csúcsfigurája, főbb tanítványait, Satovot vagy Verhovenszkijt félvállról veszi, már inkább lesepregetvén… Sztavroginhoz fűződik a regény másik gondolati fő szála, a bűnelméleti. A Bűn és bűnhődés fiatalkori regénye Dosztojevszkijnek. Az Ördögökben Dosztojevszkij új fölvetést készít bűnelméletének. Sztavrogin, megfelelve ezzel a szociálisták kartotékjába, enciklopédiájába vett csúcsfigurának is, maga nem vesz részt tevékenyen semmiben. Ő nem mondta, ő nem biztatja, még csak nem is sugallja, hallani sem akar, számára ez már múlt, ami jövőt ezek fondorgatnak. Az ateisták bűnelmélete ugyanolyan egyszerű, párszavas, mint egynémely hívőké (elsősorban keresztényeké, hiszen az ateisták főleg ellenük harcolnak). A bűn, az valamiféle társadalmi konvenció szerinti, jó és rossz társadalmi berögződés, szép emlékek, a megszokás -legalábbis az ateista hittétel alapjaiban. Bűn az, amiről a többiek tudomást szereznek, amiben lebukom. "Ölni a társasérintkezés ősi formája volt." Ölni bűn volt akkoron is, amikor (a feudalizmusban) a kereszténység politikai teljhatalomban volt, például, ha a földesúr jobbágyát (a diákot, aki ma kb. az értelmiségi, adminisztratív dolgozó) agyonütötte, akkora felháborodást váltott ki köreiben, mint ma egy pincsikutyagyilkosság vagy macska agyonverése kiválthat. Mint az állatvédők ma az állatgyilkost, akár bíró elé is citálták a tettest.

Sztavrogin bűnlajstromában van egy cselekménysor, ami roppantmód izgatja a legújabb recepciót. Ezt a bűncselekményt nem látjuk, Sztavrogin helytelen oroszsággal megfogalmazott, több példányban kinyomtatott önvallomásából ismerjük meg, amiben a narrátor sziveskedett kijavítani nekünk a helyesírási hibákat. Én egyébként ettől nem vagyok meggyőzve, olvasatomban egyáltalán nem biztos, hogy ez a mai recepciósoktól titokban dédelgetett eseménysor meg is történt. Sztavrogin megint játszik szerintem, méghozzá a keresztények "a gondolatban elkövetett bűn is bűn"-tételével, be is próbálja Tyihon-nál. Tyihon az oroszok élő szentemberének egy példánya, nagyjából postaállomásnyi távokra éltek ilyenek Oroszországban, Dosztojevszkij állandó figurái ezek, a 'Karamazovok'-ban még fontosabb szerepet kap egy élőszent ember. Tyihont keresi föl Sztavrogin azzal, olvassa el az önvallomást. Sztavrogin fennsőbbséggel tekint Tyihonra. Nekünk már furcsa az ilyen tökéletes ateista, aki ennyire önképzett teológiából, mint Sztavrogin. Annyira ismeri a keresztény eszkatológiát, hogy jól is tudja, meg kell kapnia azt a feloldozást. Tyihon azonban emberből való. Ez a gond azzal, hogy mai ateistáink a történetből, mármint a kereszténységéből, csak szörnyetegeket, vérnősző pápákat, konkvisztádorokat meg zabáló-szakácsnőkúró kövér papokat meg apácákkal szvingerpartizó szerzeteseket & apácákat ismerik és még az Assissi Ferenc-et is köpködik, bárha puszta poenkodásból.

Tyihon esendő: Azzal, amivel áthúzza Sztavrogin számítását, egyben "nagyobb tettre" is sarkalhatja. Tyihon ugyanis pitiáner-nek nevezi Sztavrogin bűnét, ami egyébként ez: Sztavrogin 'Pétervárott két lakást tart fönt úrnő- és szobalánya - szeretőinek. Eredeti terveiben e két nőt akarja egymással szembesíteni szerelmükben. A szobalány találkahelye egy nyomorult, szegény család egyik szobája. A szállásadónő 11 éves kislányával Sztavrogin egyedül marad, csókolgatni kezdi a szurtos kis kezet, ölébe ülteti a lánykát, aki egyszercsak Sztavrogin becézésének ígézetében átkarolja s visszacsókolja, majd megtörténik az, amire szavakat sem Sztavrogin, sem Dosztojevszkij nem használ, viszont a legújabb Ördögök-recepciónk bőséggel. Sztavrogin annyit jegyez az önvallomásba, hogy a káromkodásokban gazdag orosz nyelv megjelenítőképessége ellenére is a kislány nem lehetett tisztában azzal, mi történt. Sztavrogin számára az eset nem bűntudatot okoz, hanem kellemetlen érzetet. Ettől a kellemetlenségtől úgy szabadul meg, magabízón varázsában s erejében fölkeresi AZ után a kislányt akkor, amikor biztosan egyedül van. A kislány otthagyja a lakásban és elmegy valahová a házban. Sztavrogin követi… egy kis ólszerűségig, ritkásan deszkázott ajtajú tapodtatnyi hely, ami előtt a kislány neszezését füleli addig, amíg biztosan és végleg el nem hallgat. Aztán a szállásadónője küldet érte: a kislány felakasztotta magát.

Tyihon ezt a bűnt nevezi pitiánernek - már nem képes visszaszívni balga őszinteségében. Sztavrogin bosszankodva távozik, nem elégedett a győzelmével, ez a "pitiáner" viszkethet neki. Nem tudjuk ezt - Dosztojevszkij itt is, mintha film lenne ez a regény, megjelenít, nem kifogalmaz.

A történet megtörtént. Mármint egy része: Egy Nyecsájev nevű orosz diák társaival ölettette meg az ő vélt "áruló"-jukat. Bűnszervezet volt ez, persze szociálista, Herzen küldött nékik 1000 rubelt támogatásul. Dosztojevszkij többszörösen rétegezett erős regényt ír. Rugalmas - és mennyire tartós! Nálunk például Krúdynál figyelhetjük meg ezt a módszert. Krúdynál be is veszi, még a recepció is, a csillogó felszínt, a "könnyed stílus" [felszín] fényes sztaniolját tárgyalja Krúdy műveként. "Krúdy nem eléggé mély" -ez olyan, mintha elhinnénk, hogy a nem különösebb írói készséggel rendelkező fiatalember és tanú , a narrátor tolla alól való lenne az Ördögök. Dosztojevszkijnek is, mint Krúdynak, többféle szorításnak kellett engednie, fogyasztható tömegregénynek is kellett lennie, amit kiadója elvárt, amiért annyi pénzt kaphatnak, hogy a szorítás legalább a következő regényig enyhüljön. Mégsem köt túlzott kompromisszumot Dosztojevszkij. És megint -szpaszíva!- megkímél bennünket azoktól a "zavaros nézetektől" amiket egyébként, inkább a publicisztikáiban fejtett ki (hálistennek) és aminek fölemlegetésével kritikusai sose felejtik el orrbatörölni a regényírót. (Persze magyar recepciós aztán végképp nem olvas Dosztojevszkij-publicisztikát...) Dosztojevszkij már visszafelé jött onnan, ahová az Ördögökben kartotékozott Nagy Eszmeiség még nagykörökben körülírva (ismételve) önmagát majd eljut a jövő (a XX.) század közepére. A megvalósult szocializmusok századába. (Jaj, mennyire nem akarjuk most tudni azt, hogy az a másik is szocializmus volt!) Ö… eee... és van még ez a szokásos Dosztojevszkijt sújtó vád az antiszemitizmusáról, nála a zsidók, ha felbukkannak az istenhátamögötti orosz kormányzósági székhelyen vagy városkában, akkor leginkább azzal foglalkoznak, amivel egyébként a valóságban is foglalkoztak, és amivel derék pravoszláv orosz zsírparasztok is foglalkoznának továbbra is, ha a konkuréncija, a zsidók nem vennék be kevesebb percentért a zálogot.

A regény narrátora maga is szociálista - egy magyar kritikus biztosan széjjelkapná emiatt Dosztojevszkijt, mint Závada Pált szokás legújabban, hogy ki a beszélő és honnan is tudja azt mind? Emiatt a reflex miatt -ne tudd a virslit soha!- folyton azt vártam, hogy majd kiderül egyszercsak, hogy harmadikként láttatja önmagát a társaságban a narrátor. Ismétlem: Dosztojevszkij "benne van" a társaságban, onnan jött. Ott ült a megveszekedettek között. Végigjárta a stációkat.

A regényírás, még ha az ember hű munkatársának diktálja is, gályamunka. Minden írónk tettenérhető vágykiélő szórakozásokban (ez legújabb korunkban leginkább a pornó vagy szaftosabb ágazatok, pl a Súlyszivárvány koprofág passzusaira gondolok, amit nemkoprofág olvasó átlapozhat, semmit se veszthet, olyan, mintha a Guggenheim gyűjteményt meg tudná látogatni anélkül, hogy titokban az egyik látogatói WC-csésze torkába lenyúljon). Dosztojevszkij mellékesben az orosz nő XIX. század közepi katalógusát is átnyújtja, szinte senki nem marad ki és egy mintának sincsen rejtett hibája. De leginkább nyilvánvalóan hibásak mind.

Korábbi Dosztojevszkij regényekben legalább egy  hibátlan, ideális nőalak van, itt, talán mert túlságosan figyelmesen olvastam, csupa-csupa élő nőt találtam. Pécézzek egy központibb figurát, Lizát, az ember túlzásnak tarja Verhovenszkij meggyőződését arról, hogy Liza a sánta nő és a bátyja Lebjadkin "kapitány" hulláit feltétlenül látni akarja. S igen, a húsból való Liza tényleg odamegy, vesztére… Külön felvetést lehetne készíteni a regény imígyeni metszéséről, ti. "Az Ördögök nőalakjai". Ettől megkímélem az olvasót, amit mégis érdemes megemlíteni ebből, a Sztavrogin női c. számoszlop. Sztavrogin még azt a nőt is megkapja, akit nem akar, többek között Satovné, mindenórás terhesen megtér férjéhez három év után, nem tudjuk, az egyik mellékszereplő véli, Sztavrogin magzatával. Természetesen ez a derék nő [is…] felvilágosult, szociálista és feminista, nem akar ő a (volt) férjére szorulni, épp csak megpihenni, amíg önálló szállást nem talál. Ja, igen, hát éppen abban a városban, ahol (volt) férje tartózkodik. A szokásos feminista kint-is-bent is egyszerre egeretfogni szituációja, ne is legyen férj Satov, teljesítse is kötelességét, de úgy, hogy az ne látszon teljesítésnek, oldja meg valahogy magátólbekövetkezőnek a szituációt… Sztavrogin rajongói közül a nők duplán is áldozatok: A nő ős-zsigeri törekvése A Legnagyobb Vezér Hím irányába. Dosztojevszkij magabízó. Egy nőnek sose tarts valódi tükröt, itt azonban annyiféle nőtipust bemutat, és ki más is ítélne meg kegyetlenebbül és könyörtelenebbül egy nőt, mint egy másik nő , s menti föl, hát akinek Liza pozitív alak, az nem fogja észrevenni végzetes picsaságát, ésígytovább.  Darja, ahhoz képest, hogy egyes kritikusok a feltétlen odaadás mintapéldájaként mutatják be, illetve másolják át egymástól ezt a Darja-felfogást, az írótól végülis elhanyagolt [nem vég-kifejtett] figura.. és szerintem nem odadaó, hanem sodortatja magát a történettel, ha nevelőanyja a vén kecskének, Sztyepan Trofimovicsnak odaveti úgy is jó, ha nem, nem… Darja is Sztavroginért van oda természetesen, de ő nem harcol érte úgy, mint Liza. Darja önhibájából sodródik ki a regényből. Mivel Darja nem lényeges része a regény elágazó többvége egyik poenjának, nem lövöm tovább szegénykét… )

Egy barátom jórégen, negyedszázada, amikoron A Tíz Könyv Amit Magaddal Vinnél Lakatlanszigetre dagonyában feredézénk, azzal vágott át egyenesen és legrövidebb úton e kérdéskörön: Dosztojevszkijt, ha olvasol, mindent olvasol, ennyi elég is. Nem hittem neki. Dosztojevszkijt a laktanyában olvastam először. Minden Dosztojevszkij - azért ezt túlzásnak tartottam. Dosztojevszkijt olvasott Kerouac Úton-jában Dean Moriarty (Neal Cassidy, JK barátja ill. JK maga is… meg a beat meg a hippi nemzedék, oroszokat olvasni a XX. századi amerikában afféle értelmiségi lázadás.…). Dosztojevszkij egy kissé úgy járt, mint Tyihon. Lehet Sztavroginnal lenni.

Azt nem tudom Charlie Manson olvasási képességei milyenek, de másfél évtizedet nyomott le a Helter Skelter-gyilkosságok előtt a börtönakadémián. Mert a börtön repülőegyetem is, ha nem vagy erős (és kellően geciláda, amit vagányságként eufemizál a börtönbéli hitélet) akkor legyél okos. Manson kevesebb, mint Dean Moriarty, de pályájukban vannak párhuzamok … Sőt, ugyanazon utak… A börtönakadémián igen hangzatos eszmék könnyen továbbítható mondatzanzáit elhallhatni anélkül, hogy a közvagány abból bármit is felfoghatna, szédíthet be jó dumaként ezzel csicskát és parasztot, palit. (Az orosz börtönszlengben a paraszt [muzsik] a pali.)

Könnyű Sztavroginnal azonosulni. Pusztuljon ez a világ, s romjain kél majd az új, az igazságosabb (társadalmiigazság ez, nem isteni), Manson persze több osztállyal alávalóbb, mint Sztavrogin. A következő gyilkosságinapon ő maga is odamegy, öl is, mert nem volt elégedett a polanski ház-béli áldozatainak, elsősorban a nyolc-és félhónapos terhes Tate-nek a reagálásával. Mit sem kell erőszakolni a képleten, amit Dosztojevszkij az Ördögökben kikristályosított. A pyramidban felülről az okosok , aztán a médiumok vagyis a féltehetségek , aztán a mindenféle közemberek, s legalul, legnagyobb számban az aljanép.

Alig találni igazán pozitívra vett figurát az Ördögökben. Meghökkentően későbbről való falanxban masíroznak a sigulin-gyári munkások, negyven-ötven évvel későbbi regények lapjairól. A paraszt mind bűnös, sóvárgó, frusztrált és kapzsi. (A szekerező parasztpár, akik a tóparti nem-vendéglő  vendéglőbe viszik a nyomorult Sztyepan Trofimovicsot félrubelt számítva a semmiért… persze ezt a kapzsiságot "mind az uralkodó osztály nevelte beléjük".) Félrubelért viszik el valami tízversztányira (kb 9 km) és 40 rubel lenne a sigulin-gyári munkások havi bére fejenként. A ragályfertő gyár hatósági kitakaríttatása után az igazgató a tulajdonosok távollétében egyszerűen bezárja a gyárat és a munkások bérét pedig nem adja ki. A munkások felszólalása pedig a hatóságnál bérükért leverendő lázadásnak minősül. Ez a motívum összesen nem tesz ki három oldalt a regényben, viszont ezzel Dosztojevszkij jegyet váltott a majdani Létező Szocializmusba. Ami a néhai szociálizmus egyik ágazatából származott.

Szinte mindenki hibás és felelős itt vagy tehetetlenül sodródik vagy vakon tapogatózik, esetleg hülye. "Az ördög tudja, mit forgatnak a fejükben ezek az ördögök" -morfondíroz a bohócördög típusba tartozó szörnyeteg, a "költő", a "kapitány" Lebjadkin. Gazembernek mondja az ifjú Verhovenszkijt, gazember gazembert gazemberez, ez a megveszekedettség (az ugatások a plénumon, mindenki mindenkibe belemar, senki nem elégé megfelelő itt, vagy mert megfelelő vagy mert alkalmatlan, pl hülye vagy gazember… hasonlatos ez kurvák lekurvázásaihoz… vagy az alkoholisták lefelémutogató önfelmentéseihez). Ja, hát egyébként ez a Lebjadkin tisztán, vodka nélkül is emberi fertelem…

Ha semmi sem érték és minden fika, akkor a bíráló adott (tetszőleges…) nézőpontja metszi el a horizontot, aminek középpontjában a fikaista szinte mindenható.
Mely kellemes is ez a nihilista feredő! A puruttyista moralizmus. Gondosan beigazítom a képbe (szakszerűen messem belé )  a véres barbibaba korpuszát, nesztek evvattok! Melymennyivel is különb a Kossuth-díjas parodista a gyúrjunkvazze figuránál, akit színre tökéletesen megjelenít és ábrázol?  Önmagába fúlna, saját fikatengerébe a társaság (a regényben is) ha nem állítana néhány toposzt értéknek be. (Bringázni Dosztojevszkij korában akrobatikaszámba ment, szívni meg mindenki, legálisan azt szívott, amit akart, pl ópiumot.)  Még a nihilistáknál is pl a szólás, az egyén vélemény nyilvánítási szabadsága alaptétel, azért nem tör ki a plénum kutyacsaholásba. Valami öt-hat lélegzetvételnyire mindenki szóhoz jut. (Ehhez kell levezetőelnök vagy micsuda…) És amikor már a káosz szinte teljes, föllép A Géniusz, A Vezér, a Generalisszimusz. A százmillió kényszerű áldozat mitsetesz, hiszen ha minden így marad, akkor meg a múltcsökevényei még több embert megölnek (itt érvényes az egyébként szerintem téves és szépítő analógia a terroristákkal… a magyarázat arra, hogy Az Egyetlen Igaz Hit Harcosai mért robbantanak föl orv-szerkezetekkel cukorkaárus gyerekeket, akik egyébként Az Egyetlen Igaz Hit neveltjei a közeli medreszéből…) 

Manson is effélét zagyvát az elméletében, aminek egyébként őszerinte sem volt értelme, sajnos a mansonisták sziveskednek eltekinteni a történet folytatásában attól a (bírósági) szakasztól, amiben (talán ügyvédei tanácsára) Manson amellett, hogy mint visszeső és notórius, a társadalom áldozatának állította be magát (ez tutti siker) igyekezett a Beatles Fehér album-ára kenni "zavarait". Manson   társadalomkritikai tamagocsija a southparkista rosszcsontoknak (Magyarországon többek között a matulista fikaisták nejlonpankjai ezek). Pedig ő sokkal többet annál nem akart, mint jó sok csajt egybekerítve a gyakorlatban megvalósítani börtönbéli vágyait. Mutatnak átpszichologizálók azirányba ahonnan  Manson, a féltehetség zenész feljött, pont a Beach Boys egyik sztárjára kellett bakkannia, pont az fedezte föl benne az "őstehetség"-et s támogatta. Így utólag aztán Manson (aki jóérzékkel horogkeresztet tetováltatott a homlokára miheztartás végett) megint visszavon és visszaáll a korábbi verzióra, miszerint volt pénze, ott volt a "sikere" mint zenésznek, lemezei voltak (sőt földolgozták nótáit, tapsoljunk, Marylin Manson és a Gun's 'N Roses) rengeteg csaj [chicken] tehát mi másért is, mint a társadalmi igazságért a forradalom közismert módszereivel, harcolt (ebben a képben Sharon Tate mint a búrzsojjá társadalom nemiromlemicsodája).

Unalom. Szerintem. Ezek az ördögök, akiket enciklopédia szerűen egybegyűjt nekünk Dosztojevszkij, jóformán mind semmittevők. Unatkoznak. A megveszekedettekről való regény az unalom enciklopédiája is. Az unalom beláthatatlan, roncsolás nélkül elő nem fejthető főszála, szerintem, ennek a regénynek. Bárhonnan piszkálnám egyébként, rongyolnám azzal a szöveget. De van nyilvánvaló Felesleges Ember, hivatásos unatkozó és semmittevő, a klasszikus orosz regényalak. Akiről nem is akarjuk tudni, hogy ő főhős, pedig Dosztojevszkij nyilvánvalóan tálalja. Mindenáron pl Sztavrogint akarjuk főfigurának látni. Sztyepan Trofimovics nevelője volt Sztavrogin tábornok fiának, a kis Nyikolájnak. Persze amolyan Sztyepan Trofimovicstól kitellő nevelő volt ez, vagyis nem-nevelő. Sztyepan Trofimovics egykor, amikor íróba is számított még Bizonyos Haladó Körökbe tartozott. Túlzás lenne azért a tudjukhovávezető út kövezése fáradalmaival is megvádolni Trofi'csot, de a jószándék a kikövezésre benne volt. Az író dramaturg is. Dosztojevszkij hiába bánt kellő óvatossággal Sztavrogin bűnével (ami ismétlem, még nem is biztos hogy megtörtént, ahogy Sztavrogint ismerjük  … Dosztojevszkij nagyon gonosz is tud lenni, azok is pórul járnak, akik szerint bűn nincsen, mert a cselekményt nem fogalmazza ki, AZ, a cselekmény a fejünben TÖRTÉNIK!!  )  E-eh! -ez a Trofi'cs még főalak sem képes lenni, ha beírják egyenesen annak, akkor sem.

Egy fázisában a szociálistaságnak a megveszekedettek elmennek amerikába. Satov, Kirillov… Bár csodálják amerikát, de lázadnak ott is, ami egyenlő az  unalom-mal. (Egy meg nem írt regény ez! Kár, hogy nem írta meg Dosztojevszkij.) A semmittevés. Ez nem nemcselekvés. A puszta padlón hevernek hetekig, hónapokig. Alighanem beszéltek is, hiszen akkori eszméik a regény idejében visszatükröződnek, föl-föl-csahhannak.

Sztavrogin unalmában követi el azokat, amiket elkövet -jaj, csak le ne merészeljem írni, hogy: bűnöket! Kicsapongásai az unalom ellen. Emberkisérletei az unalom ellen. Meddig mehet el a nőkkel -bármeddig , s ha igen, akkor uncsi már az is.

A Fényhozó az általa interpretált alaptörténetet leredukálja az igazság jó elleni lázadásának: A Fényhozó elhozza a fényt, de valójában a művet akarja tönkretenni. Bebizonyítani és megcáfolni. A Fényhozó már azt is unja, hogy mindent un. Nyilván, amit lerombol, ahelyett képes mást állítani, a világot úgy, isten nélkülien, ahogy van… Sztavrogin nem akar semmit. Vezetettjei még haladnak, ő már jön vissza és rázza le sorban mind, őtet hagyják ki. Satov még felmondja a leckét, de Sztavrogin könnyedén elhajol a szembesülésből.

Nem maradnak ki a lajstromból a "javulók", pl a jéziánusok, akik istenben ugyan újra hinni nem képesek, ám Jézust követnék… vergődnek ebben. Nem tudom, de sejtem, hogy kellően szövegszövegista "hermeneutikusok", hagy teljenek az ívek, esetleg bogarásznak valamit a beszélőnevekkel, hogy pl Kirillov miért Kirillov , Virginszkij Virginszkij, vagy a sok löbetűs név. Bibliaszerelőknél szokás a foxi-á-lábtörlő széjjelkapott Jézusban a Buddha mellett az Osiris-alkatrészekre mutogani, viszont mely kellemetlen, ha ugyanazzal a jó kis szerszámkészlettel későbben valaki széjjelkapja a Szocializmus Mártírjait a Jézus-alkatrészekért… Jaj, még Az Anya is felbukkan. Meg Szent Péter. És Pál, naná! (joch, A Modern Politikai Marketing Atyja Dr Goebbels, amint … Damaszkuszi útján meg se fordulva az Y-ban ment másfelé, Sztalint elismerte…)

A magyar Jelenkor-kiadás borítóján krisztusi arc metszése setétabszintzöld mezőben. Sztavrogin az, de külörszágban olvasván (jó sokat feltünősködtem a könyvvel nyilvános helyen és tömegben) jól szórakoztam azon, hogy az idegenek a közismert Jézus-képre reflexálnak. Véleménye is ez a tisztelt kiadónak (nem tüntetik föl, Gellért B. István honnan szedte a képet…) , leképezi legújabb Sztavrogin-recepciónkat ez a tréfa. Kellemetlen is fényhozóinknak egy másféle felvetés, hiszen éppen megint aktuális az,  mi barmok, követtük ide fényhozóinkat, ahol vagyunk s fényhozóink ugyanolyan blazírt pofával mutogatnak le ránk, hogy Mért hagytuk, hogy így legyen, a barmok miatt van az egész, akik mi vagyunk.

Egyenként kegyelmez Dosztojevszkij, mert ő ismer kegyelmet, nem hiába tért meg A Holtak Házából. Bárki szabadon választhat hősöket e regényből. Jógyerekeink, a rosszcsontok Sztavrogint, lehet Kirillovot is választani és akkor elfogultságunkban nem ismerjük fel Kirillov őrült vergődésében a végén , bár nem akarja elvenni ennmagától a kelyhet… de azt sem akarja, hogy  Verhovenszkij megölje… ölje meg… Ha Liza kedves nekünk, akkor őt értjük meg, ha nem látjuk szörnyetegnek Sztyepan Trofimovicsot, akkor nem lesz az.  Ezek az esélyek Dosztojevszkij kegyelméből nyílnak. Elfogadom akár, jó, ne legyen bűn, a bűn társadalmikonvenció, ha a galeri a vállalati bulin nem veszi észre, hogy beleszarván a harcsapörköltjükbe, tálalom eléjük, akkor nem bűnözöm. Kegyelem azonban van. Méghozzá társadalmonkívüli kegyelem, négyszemközt vagyunk a kegyelmünkkel, amit az Ördögök számunkra… pozitív?... hőseinek adunk. Jó, hatszemközt Dosztojevszkijjel.

Itt hívom föl szövegem olvasóinak (úgyis a végére ugrik a szakember :) ) figyelmét arra, mely gazdag a magyar Dosztojevszkij recepció, pl Balassa Péter munkássága ezirályban, meg a követőié, csupa jótanuló, jókislány, jókisfiú (lásd a Jelenkor-kiadás borítóját). Még olyan Ördögök-kritika is van, ami rendes és nem ilyen zavaros, mint az enyém, aminek elolvasása után az illető a vizsgán megfelelhet úgy, mintha olvasta is volna e regényt. Azért én mégis azt javaslom, aki képes még ennyire (bruttó 730 oldal), inkább olvassa el. Magának olvassa el, nem nekem. Sőt, visszajöhet ide, szemben a papíralapú kritikai Elízijommal, itt megmondhatja nekem alant a kommenárokban-bárha mind marhaság lenne, amit itt összehordtam! 

Míg az Ördögök-ön morfondíroztam eszembe jutott a jó Balassa Péter, az ő megtérése a végén, meg az, hogy addig nem mondhatod, hogy megérkeztél, hogy jósofőr voltál, amíg a legeslegeslegutolsó fuvarból megtérve a telephelyen a slusszkulcsot ki nem húztad a gépből, le nem adtad a papírokkal együtt, át nem az autót leltár szerint annak, aki a seggedhelyére ül, és még ekkor is vagy három hónap, míg kiderül, hogy nem rongyoltál bele jólrejtett traffipax sugárnyalábjába, nem szólalt föl a feladó vagy az áru fogadója, kifizették a számlát, átutalták a pénzt, nem keletkezett a teherautóban olyan rejtett hiba, míg még vezetted, amiért te vagy a felelőségre vonható, na, majd ekkor tehát már elmondhatod, hogy jó sofőr voltál egykor, állsz a zebránál s nézel föl a Tűzpiros Scania-ra, amit tudsz az utolsó csavarjáig s kábelvégekig, ilyennel nyomtad le az utolsó egymilló kilométered koccanás nélkül, s odaföntről lepillant rád a sofőr, ni, egy huggyos vén tata tipródik a zebránál szatyorral, szerzetenkívüli… akkor tudod meg, hogy mit vesztettél el vagy hogyan kellett volna másképp, ezért nehéz azoknak, akik hisznek valamiben, mert soha nem tudják azt mondani, hogy soha. Balassa például végső heteiben rájött, verseket volna jó írni…
 

 

képmelléklet:

Az Ördögök japán mangaoid verziója egy oldala innen cslaffan

Orosz kiadások borítói


Az Ördögök kéziratának egy (viszonylag áttekinthető) lapja


Saját képzelőerő hiányában az alábbi ikon alapján tekinthetünk egy XIX. századi orosz nihilista diákra


Scania kamion, minden kaminok kamionabbika:

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr401327071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.08.22. 08:43:31

"A bűn, az valamiféle társadalmi konvenció szerinti, jó és rossz társadalmi berögződés, szép emlékek, a megszokás -legalábbis az ateista hittétel alapjaiban. "
le tetszik lenni maradva. a haladó maradárok - a hivatal utasításainak megfelelően - ma mán partikularisták, vagyis elvetik az erkölcs mindenhatóságát (praktikai okokból), s érvényét mán csak az ojrópai kultúrkörre (akármi is legyen az) vonatkoztatják. lásd még ökumené és társai (amit, érdekes mód, ugyanebből a pozícióból fikázni erény).

az a szent ferenc se menő, akit a szultán - őszinte korhú vélemények szerint - azzal bocsájtott el, hogy kösz a halakat, de majd isten elmondja nekem, ha akarja, hogy hogyan szeretné, hogy imádják.
szent tamás a menő, aki leírta - többek között - sok-sok oldalon, hogy mikor nem bűn a bűn, mondjuk az ölés.
én meg - az egyszerű ateista - elmagyarázom röviden: amikor a magyarázatot elfogadja (vagy benyeli bármilyen okból) a közönség.

viszont érdekes, hogy a haladárok '60-as évek beli liturgiájára a maradárok '70-es évek beli válaszokat adnak, egy olyan iskolából, ami azóta megszűnt, mert - mint állították a belőle kiábrándultak - "már nem élő filozófiai gyakorlat, mely a mindennapok problémájával foglalkozna", s számon lett űzve az immaterumba.

magyar-magyar szótár 2009.08.22. 09:39:04

@bs395: Ahhozképest, hogy minknálunk posztmaóisták "liberális" haladárba számolódhatnak, a '70-es évek béli cuccok nagyon is menőek (húzóak)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.08.22. 09:53:46

@magyar-magyar szótár:
én meg epegve várom, hogy feltűnjön a színen egy olyan vonulat, ami a 2000-es évek magyar viszonyaival foglalkozik értelmesen (jobbik tehát kilőve), és menten feladom az individuál-anarcho-ateizmusom.
de nem jön.
magad uram, ha egodeistának néznek.

gaul 2009.08.22. 22:19:51

bárki szabadon választhat hősöket?! ez sületlenség, de legalábbis nem ide való.Ebből vagy bármelyik valamirevaló könyvből nem választ az ember hőst.
(indiján vagy kavboj vagy?)

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.08.23. 00:09:09

hosszú

Dosztojevszkijt az ember húszévesen olvasson

kb

magyar-magyar szótár 2009.08.23. 03:21:18

@gaul: Szerintem pedig daczos és gyerekes ideálizmus azt állítani, "nem választ hős". Valakivel van az ember (még ha az rossz is) vagy nem ember. Olyant, hogy "sületlenség" meg "badarság" ("zavaros", ill "összeesküvéselmélet") tanárbácsik szoktak mondani , mert őnekik nem kel azt megindokolni. A kedvelt szereplő a hős, pl a narrátor kedveltje Trofi'cs. Még eddig nem jöttem rá, miért. Mond okosakat ugyan, néha véletlenül belevág a lényegbe. Aztán találkoztam, éppen itt, olyannal, aki Kirillovban lát kivezetést. Mindegyiküknek van személyes egyéni története, amiből másképpen is alakulhatott volna. Persze elsősorban azokkal lehet beszélgetni erről a regényről, akik olvasták is, én pedig nem írok "recenzt", főleg nem olyat, ami olvasáshelyettesítő.
Amúgy sose voltam a kombolyokkal.

magyar-magyar szótár 2009.08.23. 03:23:50

@A Hannibal Lektűr-attitűd: A húszévesen olvasott Dosztojevszkij más. Más a húszévesen hallott Bartók, meg más a negyven évesen. Persze elhiszem, hogy vannak géniuszok, akik 20 évesen tudnak is Dosztojevszkijt olvasni, mondjuk a Karamazov'okat vagy ezt.

gaul 2009.08.23. 22:39:28

nem tanárbácsisan mondtam, de erre ez tényleg igaz: ebből a regényből nem lehet (én nem tudnék) egy bruszviliszt, gojkomiticset választani. Legyen Miskin, akár, ő okés, fenntartással,ám ezekből nem kérek. Azonosulni bármelyikkel szinte, de hogy hős legyen, azt nem.
Nem ide vág, de ha már bűn/ördög/sztavrogin, szerintem geroj nasevo vremenyi, Pecsorin is van annyira démoni. Igen, őt is 20 alatt olvassuk jóizűen, de 5-8 évente is.

gaul 2009.08.23. 22:47:32

@magyar-magyar szótár: ne legyél sértődött, nincs rá okod. 100 hires regény diafilmen?! Vicc.
Bartók érettségire? Az nem vicc. És azért mert valaki kölökként olvassa, hallgatja azt ami ma nekem/neked 40/60/80 évesen mást jelent már, ne vedd el tőle az élményt! Neki is más lesz évek múlva.
(Jónéhány évvel korábban Hessét olvastam doszt, ma már ki se birom nyitni. stb, egyénileg folytatható)

fruttipapir 2009.08.24. 00:48:25

Hanninak igaza vagyon.

Papíron szeretném magát olvasni.

Nem viccelek.

BSZ!!!

:)

magyar-magyar szótár 2009.08.24. 08:26:16

@gaul: Ezen gondolkodtam, azóta, lehet, hogy valamiféle "krisztiánusság"-ból szerelte meg így a regényt Dosztojevszkij, ami arra mutat, hogy egyenként (lennének) menthetőek ezek az ördögök. A megveszekedettségük mutat egy csapatot és egyébként egyéniben... megúszhatnák. Az ötletet az egyik kommentelő Kirillovra vonatkozó fölmentése adta. (Szerintem nem akar igazán meghalni, csak P Sz V nyomja csiki-csukiba)

hacsaturján 2009.08.24. 08:44:35

hátbazmeg, én húsz se voltam, amikor dosztojevszkijt olvastam (jelzem, próbálja meg magát bárki beleképzelni a holtak házába) a fehér éjszakáktól kezdve a félkegyelműn át aljoska karamazovig, fogtam magam, úgy marattam, így asztán camus-n is bírok sírni. mer szép, azé, bazmeg. ha mostan engem fjodor hínának, akkó azé.

hacsaturján 2009.08.24. 08:45:56

(hogy a ruszkiknak lett egy szent szergejük, az nem a véletlen műve)

hacsaturján 2009.08.24. 08:48:24

(lévén a szerzővel cca. egykorú, így joggal következtetem, hogy soha nem fogok megdögleni. pedig dehogy.)

hacsaturján 2009.08.24. 08:52:34

jajjjbazmeg, hát a vona gyereket még igazándiból nem vágták pofán, ennyire ne alázzuk mán le a történéseket, hhhö! az egészben ez a szörnyűűűűűséges. jajj, ne máááá!

hacsaturján 2009.08.24. 08:55:44

(képzeljük oda azt a kibaszott kötelet!)

magyar-magyar szótár 2009.08.24. 09:59:01

@hacsaturján: Kenderesn úgy nyő föl a zember, mint vagonba', nagypofon nélkül nem úszhatja meg. Petrusát viszont egyáltalán nem vágták pofán, mert egész életében rosszcsont jókiffiú volt, ezt nem érti Erkel, a fiatal tisztecske, mért dörgölőzik a vonaton a Wuadh Verhovenszkij az arisztokratákhoz. (ebben főleg Sztyepan Trofimovics a ludas!)

hacsaturján 2009.08.24. 10:03:34

ez úgy van, hogy nagy maflást mérek a macskára, mer megharapott, ő meg nem érti.

magyar-magyar szótár 2009.08.24. 10:08:26

@hacsaturján: Én ilyen esetekben bőnyállal (az arcom elé emelem a macskát) azt mondom FFFFFFFFRRRRRFFFFFFF!!!! -ezt azonnal megérti!
Vona abból értene, ha elmesélné neki valaki a gömböcről szóló mesét, addig.-addig nyelte be a frusztrált társadalmi szegmenseket a gömböc, hogy parlamentipártként nem volt arra már pénze, hogy minden kismiskát meg csehsándort benntartson és sokkisgömböcpártokra rohadt széjjel, és máma már ki veszi komolyan Torgyán Józsi bácsit, pedig 2000-ben akkora rém volt, mint ide az ukrán hentes, aki a piacon mérte az emberkolbászt.

hacsaturján 2009.08.24. 10:13:57

@magyar-magyar szótár:

mélységes egyetértésem mellett kinyílvánítom, hogy a FFFFFRRRRRPPPFFFF megoldással nem azonosulok. a macskáknak nincsen is ombudsmanójuk.

magyar-magyar szótár 2009.08.24. 10:33:40

@hacsaturján: Macskai jogok már vannak, de ha egy részeg hajléktalan "rúgás" közben hanyattesik, akkor bezzeg "erőszakba torkollott a gárdatüntetés"!

hacsaturján 2009.08.24. 10:58:22

mindegy is, én már attul elhanyatlok, mintha dosztojevszkij pásztortűz ég őszi éjszakákon...csokjasa!

az imént zörgés csörgés, puffanások, nézek körül, a macska a helyin dorombol, misem történt.