pompások –hajda- nada-dana , amikor még ennyire nem volta alapvető emberijoga tetvesnek lennie az ember gyerekének, de még a lyányának se, a  KÖJÁL [ÁNTSZ jogelődje] porszóró pumpával járó, tetvetlenítő munkatársait hívták így. Bementek az iskolába, a veszélyeztetett osztályokba. A védőnő, vagy pedig maguk a pompások ellenőrizték a gyerekek fejét, s amelyik tetves volt, annak a haját bekenték Nittyfor –ral. A Nittyfor, ha hagyták rászáradni a hajra, akkor meg is ölte a fejtetveket és sokáig védettséget is nyújtott. A szülőkkel természetesen viadalozni kellett a tanítónak. Hidelmek szerint ugyanis a tetű nem átmászott egyik buksiról a másikba, hanem termett, csak úgy [kreacionizmus].

Az osztályomban a gyerekeimmel rendszeresen beszéltünk a fejtetűről –eleinte nagyon szégyellték. Lerajzoltam a táblára -nevették. A kolléganőmtől lestem el a tomsawyerizálás módszereit ebben. Ő Nittyfor-os üveget tartott a szekrényében s lekezelte, leöntötte a gyermeket, amelyik kérte. Ha a szülők észrevették, a lekezelt fejű gyereket megdedelték, agyonig verték. Sok gyermek, miután a pompások leöntötték, megszökött az iskolából és az ártézi kút alá tartva  a fejét lemosta. 

dedelés: csak egy pár pofon, nyakleves, esetleg ökölcsapás. agyonigverés: Az anya egyszerűen egy rúgással leteríti, megtapossa, seprűnyéllel üti vagy tűzifadarabokat vág  hozzá, ha nagyon ideges, a kotlit [nagyfazekat, amiben az egész család étele fő]. 

Az apa [ embër ] komolyabban állt neki a verésnek, ha a gyerek már elfakírosodott a sok ütéstől,  krumpliravert fejű volt, az ilyen fiúkat hentes lánckesztyűvel vagy biciklilánccal is verték, ha nagyon komoly volt a szándék, ha nem, akkor csak arrébb rúgdosták pár lépést.

Néha engem is megállítottak,   mijogon öntöttem le  a gyerek fejét. Magas C-n kezdték, én erre subbass kontráztam, attól függ, pl egy nebasszamegajaóisten a kurvaeget, hát apja vagyok én a maga gyerekinek, oszt mégis nek ë m kell a maga tetves gyereke fejit leöntenëm maga helyëtt? Az volt a lényeg, nem volt szabad beidegesednie az embernek, hiszen a szülő, az asszony is csak megjátszotta, tëtte a fejit , de szívből nem volt ideges. Ezért néha az üvöltözést hirtelen lágy, kenetteljes hangra váltva tréfálkozni kezdtem, mire az asszony elnevette magát: kitanú’t, jaó kutya egy embër maga!   Persze nem voltam én felzárkóztatási vagy cuccjológius,  hogy a kutyán megsértődjek.  Aggyoztunk egy kicsit, kívülálló,  bolonpestiembër azt hihette, hogy veszekszünk.

Amelyik kollégám megszeppent, pampogott kéremlegyenszives meg hygiéné és hasonló kifejezéseket használt, meg közegészségügyi érdek és hasonló nyelvinyalánkságokat mondott, az bolon'magyarasszonynak nézve jól felidegesíjjették, megríkatták, esetleg majmot is csináltak belűle, mer' megérdemlëtte, azír, ha beavatkoztam, néha letorkolltak, miközöm van hozzája, nehogy má' ez a táposcsirke elkezdje itt tenni a fejit, kínyeskëdne ittën ! Ha rászálltak az ilyenre , akkor maikifejezéssel maónikasót is rendeztek, vagyis: "Hee, Mari, gyüssz-e? Bemenünk a ziskolába, felidegesíjjük a bolon' tanétóasszonyt!"

Voltak azonban nagyon szegény, mégis  tiszta [romongróul magyarkodó ]asszonyok, akik, ha véletlenül tetves lett a gyermekük feje, mert Nittyforra  nem volt pénz, gázolajjal vagy pëtraó val öntötték le, s fejkendővel pedig le.  Utána nagyjából lenyírták a gyerek haját, amennyire tudták. A lyányokét is, persze.

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr3920453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.