A magyart különböző etalonokkal mérik, sablonokat próbálnak rá, szemüvegen keresztül vizsgálják, normakönyvekből ellenőrzik. A magyar szó figyelemkapcálkodási szempontból negatív előjelű -a magyarbarát már foghatja is az ásóját pl, hogy még mélyebbre kerülhessen, annál is, mint ami a szóösszetételre egy haladó, jóoldali, szigorúan magán-és sajátvéleményű, tehát bájos gyermeknek beugrik.

Pedig a magyar másmilyen: sokkal kevésbé térnek el szegmensei. "Kettészakadt az ország" -de ezt a fóbiát úgy kell, két kéz tíz ujjaival a billentyűkön beleverni az ergya buttanép fejébe, avagy sondotrgatni a videovágóasztal korongját, mert az ostoba fogyasztó magától nem eszi be.

Az a külföldi autós, aki elé a lekanyarodó sávból vág be egy ügyes pestiautós, semnem keményebben, semnem enyhébben nem ítéli meg a magyart, ha az autója hátulján Nagy-Magyarország matrica van. Beakaszthat a csávó az ablakába egy piros-fehér sávos zászlót: a külföldi azt fogja hinni, hogy a törtető focicsapatjáé.

Amint a délebbi övezetekben az otthon pedáns, tisztaság és rendszerető német arról ismerszik meg, hogy reggel tízkor még tökrészegen, két kézzel szemetel, nagymama léttére 20 éves fiúkákat szólít le vagy két nagypohár sörrel gyalogol a svédasztalnál közelharcot vívó posztszocialista vendégek közé -hát, megismerni a magyart is. Két kisebb embercsoport közeledik fecserészve-hangoskodva -ám koppanván elhallgatnak: magyarok!

Magyarok ugyanis külföldön magyarokat nem ismernek. A guta üti meg a magyart, hogy másnak is lehet annyi pénze, hogy a fene odaegye, ahol ő is van. Pedig már olyan szépen elvoltak hitükben, hogy rajtuk kívül mást nem evett oda a rák.

Az olaszok fecsegőek, ha kettő találkozik, egyből beszélgetnek, ki mit hol látott, főleg a (tájszólásból fölismert) tartomány mely részéből.

Magyar magyart nem kérdez -már forr az agya, mert kilenc másodperce nem találja a forróvizes tárolót, de meg nem kérdezné a másik magyart, mert akkor meg kellene szólítania és kiderülne, hogy magyar.

A külföldieknek, például nyugat-európaiaknak alig pár sablonja van a magyarokról. Valami pusztai nomád nép volt, akik két hullámban, és ezer éves különbséggel végigrabolták Nyugat-Európát. A kelet-osztrák boltos ma is potenciális tolvajt lát a magyarban. A kelet-osztrák boltos onnan ismeri föl a magyart, hogy az fölteszi a polcoknál a döbbenettől olvasószemüvegét, mert nem akarja elhinni,  egy zónijós országban létezhet, hogy élelmiszerüzletben csakis hazai (tehát osztrák) termék található. Még az Ungarische Salami mit GrauRind is burgenlandi, magyarossan ravasz bauer-ek terméke! A magyar kalandozó, ha tud pár szót németül, és már kétszer keresztülkasul járta a települést óccsó lidli-bót után, elcsodálkozva próbálja értelmezni a "Mi bevásárlóközpontunk a falunk központja!" -táblát -ami 'AcsarOrszágban a súlyos hóttifasszista vuéhrrnacionalizmus jelének lenne fóbiázva a szajkómunkásság által.

Egységes a magyar abban is, hogy pártállástól, hovatartozásától függetlenül néki a más rétje ződebb[lajtántúlizás, mint mélymagyar nemzetiromantika by Kartal Zsuzsa]  -és a saját szellenete meg tulajdonképpen elfogadhatóan illatos. Toleráns is a magyar, hoooonne lenne az, benne volt a normakönyvben, amiből jóltanult, hogy toleránsnak kell lenni -de ha valaki másképpgondolkodó másképen gondolná másképpen, mint ő, az mélymagyarabb nála, tehát: bunkó.

Diákkoromban a bulgár tengerparton magyaroktól nem járt, tehát szűz területet így találtunk: Ha a Ropotamo folyó halászbárkáiról "Macsar barat!" -felkiáltásokkal halakat dobáltak ki nekünk a bolgár halászok, akkor ott még nem járt magyar.

Haellenben egy kemping trafikjában a trafikários nő egy halom gyufa mellett az agyin szatyinki -kérésünkre és odabökésünkre azt mondta: NYEMA!!! -akkor abban a kempingben nagyobb magyar kompánia  múlathatta az időt. Nosza! -akkor megkérdezzük, mikor indul innen a busz. Az egyik kombi Wartburg tetején totálkoki részeg nő táncolt, más nőtársai vízzel töltött kotongumikat dobáltak. A férfiak már bússmagyar pózban és beszédképtelenül dőltek az asztalokra. Az egyik viszonylag kommunikácóképes nő azt mondta, hogy hagyjuk őtet a faszába, abba -hanem a józanságfelelős, aki a gyerekekre vigyáz, majd megmondja a választ.

A józanságfelelős éppen a kemping kapujában tántorgott egy négyéves-forma gyermek vezetésével. Kérdésünkre ezt váaszolta: "Öblharrambah hha kuhrvannyahha faszkivan!"

Ó, 25 év! vajh, milyenoldaliak lettek ezek az emberek? Mélymagyarok é vagy jógyerekek? Megfelelőoldaliak avagy súlyosak? Beütött vállalkozásuk, és akkor "bunkó selyemsusogós vállakozók", ha soha mást, mint pamutmackót, nem vettek is? Szigorúan előítéletmentesen fasisztaállatnak nézik a tanyatulajdonost, akinek magyar zászló van a tanyáján? -vagy övék az a tanya? Nagytraktor láttán agyvérzsírtolulást kapnak, hogy biztosan büdösvisszaszocializmusbanozó vezeti azt és nem egy osztrák mezgaz befektetői konzorcium valóságos és titkos tulajdonában lévő kft alkalmazottja?

 szemezgess!

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr7384525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása