A blog halott -de én kommentekben nyomom tovább megosztóhelyek komment dögkútjaiban: Kedves  blogbarátaim, nézzétek, miket hagyok lent a trollfikákban:

Szerintem a gond az, hogy a konkurrensként mutatkozó piaci fellépők affélék, mint a magyar kereskedelmidolgozók java,,, alsószéle-közepe: útájják a kuncsaftot, útájják a munkát, nem ismerik a terméket viszont szarnak is bele és tőlük minden piaci szereplő ott rohad ahun van. Nézzen be kedves olvasóm…

Az az igazság, a magyar kártya nem magyar. Legföljebb is szóhasználatban. A magyarok így értik -mert így szeretnék érteni. A tehát úgynevezett magyar kártya lapjain leginkább svájci szabadsághősök láthatóak, persze egy ismeretlen metsző elképzelései szerint. És a legendás szépségű Svájc tájairól…

A minap még a sorosozásban a szalonzsidózás egy népszerű formájára mutattam rá. Azt hiszem ez a lárvája (régimagyar: álcája, álarca)  a vén gecinek egyre időszerűtlenebb.