alapgyakorlat:

Menj végig a A Városon: Üres plakáthelyek. Nincs reklám -rajtam a hideg futott végig a metrón üres reklámhelyek, csak nagyjából tépkedték meg a lejárt óriásplakátot, hogy azért kellően takarja be a régit. ’álság van, sőt, csöbetűs helyzet: mindenki ott spórol, ahol tud. Valószínűsíthetően az internetes [online] reklám, miután megölte a papírsajtót a reklámpiacon és ráelőzött a televíziókra, nyom le valamekkorát a plakátfronton is.
 
->Aki bírálja az ARC-ot, az mind igénytelen bunkó, még írni se tud.
 
Valamint Gesztiék ARC kiállítása kezdettől fogva politikai töltetű volt. Egy éppen aktuális ARC-kiállításból a stréber magyar gyermek is megtudhatta, nem csak a nyálas törtető, mi éppen az aktuális vágat, aminek a legközepébe kell nyalni, persze csupa jóügy. Ki merészeli a tatárszentgyörgyi áldozat, a kisfiú "nevében" rajzolt álgyermekrajz-plakátra azt mondani, hogy ez nyálas törtetés? "Ne tessék mán a zsűri nemlétező lelkeire ennyire hatni." Afféle poen-fesztivál lett minden év ARC-kiállítása, nemcsak a nyertes plakátok, de a jó poenosak is kizárólag és mind-mind politikai üzenetet közvetítettek. Már az üdítő volt, ha ez nem pártpolitikai üzenet, hanem csak olyan sima, általános társadalompoltikiai volt, pl népnevelő szándékú, a melegek is olyanok, mint mi és a cigányok is (de melyik cigányok, könyörgöm???... olyan jógyerekbuksikban élő képzetescigányok, akikre a megélhetési "pógárjogiak" apellálnak...) és nyiljon hát minden virág, de főleg a nekünk illatosak. A magyarfikázás is valamennyire politikaisemleges ösvény, ámde figyelemmel az elhanyagolható különbségekre. (Tehát Orbán mellé a plakátra nem Bajnait, hanem a cég régi, elkopott arcát tesszük ki. Éspersze nem viccelődünk az LMP-n sem, meg a jógyerekek bájosan naív húzásain sem, ők ugye a haverek...)
 
 A visszaaszocializmusba line 2.0-ás változata kellő kikacsintással:
Még az se lett volna baj, ha pl a jobbereket kigúnyoló karikatúraplakáton egy fasza zsírjobbert láthatunk a maga valóságában. De ugyebár a Vojtina-csapda huszonkettese itt így cslaffan: egy igazi zsírkőbunkaó jobber sose olyan érdekes, mint az ismert karikatúrafigura. Így persze a zsírkőbunkó jobber a kaszáját se ráncsa jeleő ühében, csak a nyálát is sajnálja lepekhni, hiszen ő nem ujjan mint ami a plaGáton láccik.
 Az ördög mitsesejtő bábocci emlegetése:
 
 
 
Pedig korunk politikai übüiádját leírni talán szavakkal már lehetetlen is. Pompás karikatúrtaötleteket adnak a szereplők. Durva kifejezéseket, rögtön a legszélsőségesebbeket keresgélik elő a lélek oly mérnökei, akik csak szavakkal képesek bánni (holott a szavak is képeket formálnak az egyre síkabbra döngölt tudatokban.
MOST kell ütni, semmi nem számít EZEK csak az erőszakból értenek (ugyan, MITŐL IS értenének erőszakból??)
 
Ötlettelenség: Erre a kaptafára ezrével húztak ötlettelen gyerekek... valamit, ami az eszükbe jutott. Pl e Lego betűből AIDS plakátot, az ráadásul totálisan lopott ötlet volt
 
Így Geszti Péter, aki tevőlegesen amúgy is tojik az ARC-ba már régóta, miért ne kapna kapva az alkalmon, hogy a valamiért (pontosan elősorolható, miért is) elpunnyadó, kimúlt ötletét, ami különben, mint minden más geszti-ötlet is zseniális volt (egy ideig) valamiért tehát hasznosan hazudja el a valódi okokat. Számít arra, hogy a hívek csukott szemmel járván A Várost nem figyelnek arra, hogy a plakátszegmens döglődik.
 
A kapvakapás amúgy is divat, pl Uj, Tóta és Bede is így távoztak. Uj elmondhatja őszintén, hoghy ő új kihívásokat keres és már az oviban is az újkihívás volt a jele. Két-három napig az index[lap] címlap kjissé bulváros volt, ma ugyanolyan kompilatíve uszító, mint a múlthéten, mindenkiben az ragad meg, amit sújkoltak, hogy a kormány megvette és súlyos elnyomás alat tartja az indexet, ahonnan kirúgták a legjobbjainkat. (De nem eleget, ugye, aki a sérvkötőjére fölvett devizahitelt még nem tölesztette ki, az marad, az opportónyista gaz ellefóradalmárja!)
 
Napersze valamennyi (ki lehetne patikamérleggel grammozni, mennyire is) belejátszanak az ARC kimúlásába politikai indokok.
Aki fost puruttyáz, fos által vész. Nem szájjal kellett volna bemondásra politikaisemlegesnek lenni. Sőt, ha én ARC menedzser vagyok, valamennyit engedek is a politikai sávból, de sokkal többet mutatok meg a jéghegycsúcsa alatti termékplakátokból, sok buta (pedig jó) gyermek ugynis azt hitte, hogy az ARC az elsősorban általános termék-és szolgáltaás marketing kreativitáspróbája. (Remélem, érintettek tájékoztatnak, hogy a futottak még kategóriában voltak-e sima termékkategóriás helyezettek...)
 
Gesztinek ránézni sincsen ideje egykori ötletére, hiszen az X-faktor gebinese [bérlője].
 
 
Teccet vóna egyáltalán vagy nemnagyon polititzálgatgatni... csak... álljunk meg: Üzleti magyarázata van annak, hogy Gesztiék mért csináltak politikai kis konfirmációt a mindenévi ARC-ból. Hát: Az INGYENREKLÁM miatt. A jóoldali politikailagmegfelelő sajtó az ő zsigeri állapotaiknak és éppen aktuáélis ízlésüknek megfelelő ARC-versenyeket INGYEN reklámozta! A project biztosan könyvelt el ugyan kiadásokat, de az  igazán hasznosak ezek a jóoldali (és rosszoldali!) ingyenreklámok voltak. A rosszoldali buta jobbersajtó önellenhatóan a jóoldalisajtófogadtatást csak erősítő nevetséges hujjogásokba (pláne: zsidózásokba is) tört ki. Technikailag úgy nézett ki, hogy magyarfikázó plakátokkal lehetett a rosszoldali jobbersajtóból fasza ingyenreklámokat kicsalni.
 
Ma viszont a zúgás egyenletesen erős. Ekkora alapzajban az ARC idei konfirmácója, a sok jó gyermek, akik vagy politikaiüzenetet is kódolnak a plakátjukba vagy mehetnek a levesbe a többi termékplakátossal... nem törte volna át a határt. Különben is, most a finom irónia vagy a bonyolult szarkazmus kevés. Láthatóan és ezt a bérmackó Wórlyuk is napmintnap bizonyítja, a mai "kormányzás" kritikáját nem újkihívásnak tekinti a jóoldali politikailagmegfelelő jógyerekújságírás, hanem a megszokott régijó kis (mert könnyenteljesíthető) kihívásnak, úgy uszít és kompilál, ahogy már azt az 1994-es választási kampány alatt is úntuk.   Amit most a jóoldal komisszárius újságírása művel, ahhoz képest  a három szezonnal ezelőtti ARC kiállítás is üdítően újkihívástkereső. Nem, most nem szabad nevetni mosolyogni, nem szabad kiröhögni ezeket, most ZSűlölleni kell, mélyzsigerből, heőjj!
 
Úgyhogy én ezért is sajnálom, hogy a jóoldal mögötti tőkeerő sajnált pár szaros milliócskát a... de sajnált-e? Elindult-e valaki összekunyerálni?
 
Valamint az eddigi ARC-ok körül a paláverkeltés nem a szabadlevegőn folyt, hanem főleg online. Tehát online szinte ingyen is föl lehetne vonultatni a pályaműveket, még szavaztatni is. Csak akkor punnyadna az akszhatás...

magyar-magyar szótár 2011.09.18. 05:47

média

 

Riporter: A médiától jöttem.
Alanya: Igen, de melyiktől. Látom , kamera. A tévétől jöttek?
Riporter (kapvakap) : Igen-igen, lényegében televízió! Olyan, mint a tévé. Nos, nyilatkozik? Fizetni nem tudunk, de azért...
Alanya: Ja. Maguk olyan tanulófélék, mi?
Riporter: (kapvakap) Hát igen...
Alanya: De értesítenek, mikor lesz adásban? 
Riporter: Hoóóógyne. Persze! ( a cigányra pillantván egy számítógépet se néz ki belőle)    Van ímélcíme? Írja föl, küldünk linket!
Alanya: Rajta vagyok a fészbúkon, úgy is jó lesz! Különben már én is csináltam ilyent, igaz, csak telefonnyal, feltettem a jutúbra, már nyócvanhatan látták!
Riporter: (megkönnyebbül) Akkor tanképpen kollégák vagyunk!
Alanya: Hát nem nagyon, mert én direkt szívatásbú' csináltam... de maguk nem olyanok ugye?
Riporter: Ááádehogy! Mi nem! Dehogyis !
(stb, halkan elúszik)
 

 

Józan paraszti ész pedig nemhogy (és igenis) van, hanem globális észlelet quintesszenciája. Közhelyesen ismert dédapáink este Isonzó a Piávé*nál , amidőn az iszonyú háború békeóráiban a vonalakon szinte karnyújtásnyira lihegett egymástól Eriggy János és Giovanni Andare, a két, egymáshoz kiköpött meggymagként hasonló apró kis emberke kefe [ma: Hitler] bajsszal, markolták a feődet s Giovanni eszonta Térro buon é grasso, arra Jánosunk rábólintott: „Há, jaó mondod ecshém, jaó zsíros feőd e!”
 
Ha a józan paraszti eszet , mint ooolyant elvesszük tehát és annyira odavagyunk Tóta művészúr igazságaitól, Csili Csala bá’ pedig a piri, a parádé tényleg el is tünteti, mondjuk visszamenőlegesen , akkor jóformán ez a teke kiürül. Nem mondom, lézengene pár zsidó, cigány európában, de például az öreg Tóta semmiképpen, hiszen ő a létezését annak a józan paraszti gondolatnak köszönhette, ami felülír egy másik józan paraszti gondolatot, ami imígyen szólt:
[A Wórlyuk paraszt ősanyja:]Vytiahnite teraz faszodat!
[A Wórlyuk paraszt ősatyja:]Vypočujte si jeho manželka, neťahajte! Predané ďalší ťažko pracujúci dieťa v dome!
[A Wórlyuk ősanyja] Choď do hajzlu, mi nevadí, ale Janko sused vybrať hrozna v pásme húsz köböl Gazy, je to!
Ha penig tehát Tóta őspapo-ja s mamo-ja nem józan paraszti ésszel gondolkodának, hanem rendesen, mint egyébként, a tato a magvait  a mamo hasára eregéli, akkor a mi néptanítónk története se ígyen alakul, Ďakujem vám za pozornosť, dobrú noc.

 

*napokon át nem vettem észre az elírást, kikoránkel kedves olvasóm verte az orrom végre belé, köszönöm ezúton is

 "Jaaj, nem szeret már az uram: meg se ver!"

/cigányasszony panasza -a szerző saját gyűjtése/

>>Nekem, akinek hat felesége volt [...]kit nem ütött meg a felesége[...] vagy a férje<<
/a kisDopeman beállva a DopemanTV-ben megaszongyaja/
 

 

 
A minap súlyos ítélet sújtott egy cigány értelmiségit. Több okból nem írom le a nevét. A tágabbértelembe feszítés szándéka csak az egyik . A másik a zúgás, a saját gondolataimat nem hallanám a bömbölésre, amit olvasóim ötfős tömege hallatna, ha én azt állítanám róla, hogy értelmiségi. Igenis az, igenis hosszúúton. Talán jó szüléje, nagybátyja, sorban a tanárai, barátai támogatták, munkájuk fekszik abban, hogy ő eljuthatott a …ööö… ehmmm... relatíve csúcs-ra.  
 
A cigány végzet szimbóluma a kerék.
 Hol talp, hol kerék. [helyesen¨hol küllő, hol talp”]Hol gyalog, hol lábbusszal. Egyszer fönt és másszor is és harmadjára is és hetvenhetedjére föl, egy kicsit, csak éppen ráérezni agy jobbélet ízére és aztán megintzutty, ez a cigány végzet.
 
Sokat agyalok rajta, napjainkban ugye, mármint ezekben a napokban a genetika megint sláger, Akos Kertesz többet tud a magyarok genetikájáról, mint Czeizel Endre. Se a jó, se a rosszgyerekek nem képesek megérteni, hogy ez az Akos Kertesz nem az a  Kertész Ákos, aki örökösen és joggal és visszavonhatatlanul megérdemelte a Kossuth-díjat. Ez az ember egy vén szenilis idióta, aki nem tudja már, mit beszél, ha az agyvérzsír elönti az agyát attól, hogy éppenaktuálisan nekinemtetsző kormány van, nincsenegyedül, többszázezer haladóbalóóódalli busong vele együtt… avagy őrjeng esztelen… , ennyi, nem több, lapozzunk el, vissza a genetikától…
 
Gyakran látom a cigányokat: meghalnak egy kis fán nyőtt eperért. Rostos gyümölcsökért, főleg a körte ilyen. Aztán az olajos magvak, a dió. Királycsávó lehullott húszezresért nem hajol le, de füves árkot tallóz két szem dióért. Két kilométert kerülnek egy feketeeper fáért, valóssággal legelik le a gyümölcsét. Van magyarázat, ezen gyümölcsökért való zsigeri rajongásukban az Óhaza elveseztt fődgyére révednek vissza, tudományos magyarázata ennek nincsen, "buta vidéki körzetiorvosok" semmilyen tudományosténnyel sem alátámasztott sejtése, még a cigányoknál igen általános tejérzékenységre is hivatkoznak [tejet osztogálnak a fézárkaóztatássijak a cigányiskolában ingyír, potyára...]
És a végzetük is valami ilyen, ősi, mintha átok lenne.
 
Ism.: A Hosszúútban többszáz, ezeréven is által egy 4444 nép által lakott szubkontinensről 77 kaszt emberei indultak föl a katona és paraszt nyilván a leghamarabb beasszimilálódott más népekbe az úton, mesterségek kasztjai [téglaégető, pecér és hóhér, zenész, rézmíves, kovács -ez innen uncsi történet, ugye?] Hogyan képzelhet el egy europid társadalomtudós olyan kontinenst, aminek ezer négyzetkilométerén, ha egyenkint számlálom ki, összese 24000 négyzetkilométernyi egymástfedő halmazokban 112 nép él, akik 78 nem rokonítható, különb-s különb nyelvet beszélnek, míg vallásban "csupán" négyfelé oszlanak...
 
Ez a minapi végzet tulajdonképpen két emberé és sztorik formájában, mozaikszerűen valamennyire ismert is. Celebek az érintettek, a két ember, a két áldozat, egymás áldozatai is, akik egyben hát a cigány végzet áldozatai, például ennen szilaj természetüké. Ugye, egy szilaj áldozat… mely mennyire szokatlan társítás.
 
Nyilván vannak még ma is ennek a cigány értelmiséginek maradék (tehát igaz)  barátai. Ha én tévéképernyőről láttam a tekintetében a bepiáltság miatti eszelős indulatot, akkor live?  Ezt nem sejtem, ezt tudom: a barátai, nevelői figyelmeztették, a tanítói: ne igyál! Nem birod, nem neked való a pia. Nem hallgatott rájuk s ráadásul már elő-figyelmeztető leckéket is kapott és ezekből sem tanult, pedig vissza is nézhette videón, mit művelt a műsorban…
 
A cigányoknál a személy, az egyén szabadsága szinte korlátlan. Nem veszik ki a 12 éves alkoholista kezéből az üveget, az anyja talán még acsít vele. Szemlélik: a természete ez. Olyan cigányfelzárkóztatás, ami egy egyénnél sikeres lesz, majd a szakmányban felzárkóztató azt az egyént hagyja sorsára, mert onnan -szerinte, a "felzárkóztató" szerint!- már majd szülőként a stafétát továbbadja, ez a cigányságnál nem lesz érvényes soha, minden új mag új történet s minden felzárkóztatott gyermeke az ükapák történeteibe révedhet vissza! Ki cigány szülejének talp, annak kerék s az ő gyermekének megint csak talp ésígytovább. A cigány felzárkóztatás [aki ismer hallja is mennyi gúnnyal mondom ezt, köpöm, pthefőjj, ki] végzete ez: Amit a cigánytanító estvélig épít, a cigány gyermekbena szüleje  öt perc alatt visszarombolja. Cigány végzet: a 10-12 éves érett cigány nő lázad a szülei ellen, majd, amint ez a magyaroknál a későbakfis korban 17-21 év körül bekövetkezik, 13-14 évesen „elmegy az esze” , >>tiszta dilaj lesz<< és beteljesíti anyja végzetét és megismétli anyja életét, korán szül s aztán sorban sokat.  Csakis és kizárólag a kaszt fegyelme a súlyos hagyományok, a semmibensemújság, az el, a sorsba, mint klisébe belenyomás, a klán kényszere az, a mi a cigánysorsot állandósíthatja nemzedékeken át. Hogy beszéljek a kaszt-ról a mai ostobizmusban, amikor még egy mindig maaxistának gondolt elbaltázott lóizét tanítanak az iskolába a kasztrendszerrő ( ami iskolában különben kasztrendszer is van!).És még ez a kaszt-szerűség, amennyire véd, annyira megoszt. A dalit soha nem képes legbelül elhinni maga-magának, hogy felemelkedése jogos, mindig… csak kissé.. de megbicsaklik, ingatag vagy túlzásokba esik és szalonnahangon bráhmin kegyességben pomádékirályoskodik, bukása szinte törvényszerű s akkor a kasztok eleveelrendeltségének hívei károghatnak megint, lám a dalit, lám a dalit! India mai történetébe a "dalit felzárkóztatáéson" keresztül beleavatkozik a globális európai elbutult szájjalcsinálomizmus. Szörnyű.. -de el vissza, témához.
 
Tippelek persze, képzelem. Kipingálhatnám ezt a szöveget sok-sok szerintemmel. Feltételezés, nem voltam ott, nem tartottam a gyertyát.
 
A magyarfogalmak nem alkalmasak a cigányfogalmak értelmezésére. A cigány a barátjának a testéről az  inget odaadja mínusz öt fokban is. Nehéz ezt olyan magyarnak megértenie, akin már szőrenyövése előtt is vót ruha vagy ha nő, akkor hét esztendős kora előtt is… Ruha és fázás, ez relatív dolog, az fázik ruhátlanul télen, aki megszokta a ruhát. Polgári embereket szoktam inteni, a rövidnadrágos kisfiú gazdagabb polgri családban is télvízben rövid nadrágban járt és a harisnya és a nadrág között volt egy kis szünet: a csupasz térde. Polgári módos kisleányok pedig cipő, térdharisnya, szoknya.. és télikabát. Móricz Zsigmond és testvérei maiszemmel putricigány környezetben nőttek föl, havas télvízben is egyszálpendelyben... Aki már látott havas latyakot cipőbe sose szorított sültszalonnaszerűen terülős gyermeki lábujjak közül föltüremkedni, de ki látott ilyet, a magyar szegényparaszt kölyke is így járdalt télen... 
 
 Azonban a cigány a magyar jószívűségét balfaszságnak és butaságnak értelmezi. Vannak ugye a magyarbölcsességek, ne halat a szegény cigány halásznak, hanem hálót, nos a szegény cigány halász nem szegény magyar halász, a szegény cigány halász a kapott hálót eladja óccsójért valamelyik gazdag magyar halásznak. A cigány halász halat akar, s ha növendékhalakat kap a vályogvető digógödrébe tenyészteni, akkor a cigány halásznál egy napig a kutya is növendékkecsegét eszik, holnap meg még azt a párat is kipöccőzik a pocsolyából, amitt a kamerák kedvére szórtak be- ha fel nem fordultak már. Csupa-csupa ilyen sztorikkal van tele a cigány felzárkóztatás, milliárdok mentek pocsékba ezért.
 
Nem tallóznám most a [két] cigány értelmiségi történetét, az agyoncsámcsogott sztorikat. Egyetlen ismerhető, de csak végig sem gondolt, egyszer-egyszer elhangzott motívumot nagyítok most ide, hogy megvizsgálhassuk az álszent, szemforgató, szájjal cigány toleráncs magyar értelmiseggi elite magatartását.
 
Vádolom, vádolom: Vádolom a sajtómunkásságot, a sztorin csámcsogtatós celebsávot, vádolom a megélhetési nővédelmis ostoba beszűkült tudatú picsákat. Nem lesz példa, hiába statuálnák, talán lesz jogiprecedens. De egy cigány nő nem tökfőzelékből való figura, ő egyszerelméért, A férfiért ennsorsa árán is kitart, verés? Pofonok? Ugyan! Régebben jókat röhögtem Bódis Krisztán, hogy ledöbbent, hogy a leszbikus párból, akiket ajnározott, a férfiszerepű az asszonyiszerepűt (kriptohetero) megverte párszor. Honnan ismerhetné a jelentős művésznő a verés rítusát.
 
Történt  , hogy a szilaj áldozat megtorpant. Ki mis mondta: Ő nem akarná, hogy a megcvádolt tettes a munkáját, megélhetését elveszítse.
 
Ugyanis a cigány értelmiségi, hivatalosan azért, mert no, annyira nem jelentős művész [mint Stohl András –a szerk. gon. röh.] rögtön és jóformán minden munkáját elveszítette.
 
Közelítünk már, közelítünk, a szerintem lényeges bár haloványka motívumhoz, figyelem!
 
Megtorpant az áldozat és talán már vissza is vonta volna a feljelentést, amikor a… minek nevezzem, minek, ugye élvezetes lenne őket megint süllyeteg europid picsoidoknak lepekhni… Szóval ekkor csapott le az áldozatra az nőiérdekképvislet kombattója. Nehogy azt higgyük, hogy valami tikos dologról van szó, az nőiérdekképvisleti harcosnő maga az ő szájával dudogta bele dicsekvéssel a kamerába, hogy ők bizony nem hagyták az áldozatot visszavonni, hanem gyerünk és előre, rajta. Példát kell statuálni, ezek a  nőérdekképviseletiek ugyanis, mint e Síkbolygó lakói általában, úgy képzelik , hogy példa statuálásával endlösung következik be. Fogom a példát, mint bunkót, statuálok, azaz verem belé és kész: megtanulja. Fogták, elvették az áldozattól a történetét, a példa statuálásához megfelelővé kupáltan felhasználták, méghozzá kimondottan minden más áldozatnők érdekében. Hogy az áldozat ügye nem az ő ügye, hanem az áldozatnők végtelennagy halmazának az  ügye.
 
Egyes kollégák un. makarenkói pofonokkal operáltak. Vagyis ugyanúgy, mint Makarenko, megverték a cigány kölköt, mint a lovat, Makarenko az egyik alkalommal leverte a fiatalférfi elvetemült bűnöző neveltjét, mint vak a poharat, ököllel letaglózta. Primitív közösségnek jelezte, ki a vezérhím. Ez nem indulatból történt, nagyon fontos, hogy a "Makarenkói pofon" közben a tanító teljesen kimért, nyugodt, nem izgatott, nem elönti az agyát a vér, nyugodtan odamegy, a sátánfajzatot leüti és akkor a csoportban talán néhány embert ösztöneire hatva maga felé fordít. 
 
 
 Ugyanis a magyar számára a verés fogalma más, mint a cigány népek bizonyos kasztjai számára. Talán még zenész cigány kasztban nem sok verés van, na jó, a korai években, a hangszerre való finom reá-irányításban, amikoris a gyerek elkezd totyogni a kis asztali cimbalom felé és akkor a papa a hegedűvonóval igyekszik módosítani az irányt az asztalra tett hegedűk, azok közülis a prímhangszer felé.  Más kollégák viszont nem is kisérleteztek a cigány gyerekek verésével. Volt egy kolléganő és annak egy semmi kis pálcája, többnyire mutogatásra használta. Illetve „megverte” vele a gyerekeket, azaz verés-szerű mozdulatban a pl vállukhoz érintette. Más kollégák nem is értékelték a különbséget, ők igyekeztek a cigány értelmezésbe venni a verést és rexütővel úgy kupán nyomták a gyereket, hogy csak úgy szó’t. Cigány gyerekek egymásközti vitában, esküt nyomatékosítván aját maguknak lekevertek olyann pofont, amire egy frissdiplomás ideges tanítónőjelölt nem képes. Más cigánygyerek kapott egy idegen nevelőtől egy makarenkóinak szánt pofont, erre belefejelt a kapufélfába úgy, hogy az akácoszlop zerrgett... És kinevette  a "makarenkói pofont" adó baromarcút, nemmellesleg én is.
 
Az érdekképvisleteiket tehát kitanították az áldozatot és szépen meggyőzték arról, hogy ki kell tartania minden más áldozat érdekében is, kihasználván a celebitás adta ingyenes paláverértéket, mostmár ütni kell, ütni a pasit, hogy arrúkódújjon.
 
Néha látunk iskolai verekedéseket a hírműsorokban, gondosan kihomályosítják az arcokat, onnan  tudom, kellő utóítéleteim alapján, hogy magyar kislányok vagy fiatal 13-15 éves érett cigány nők verekednek, hogy ezutóbbiak tudnak is verekedni, rendesen befeszített s nem hátranyakló ököllel ütnek és a lerántott fejű lány arcába térdelnek föl, ez náluk afféle lájtos csihipuhi, mint magyar kislányoknál a hajciba-hő. Kisebb , eldugottabb falvakban még ma is előfordul, Lyukmagyarországon, Tirpákiában vagy a Viharsarokban, hogy a magyar paraszt nő, amikor a bérzinkúton meglátja tankolni az ellenséges nőt, aki az ő urát leszopni merte,  kiszáll és a nő arcát a hajánál fogva tépi bele a kút begonnyába s a hajcsomókat meg szépen odabassza a műszerfalra, nyee-je, anyád, kurvavíre! Magyar fejlett városi  kultúrnő ilyenkor finomabb eszközöket alkalmaz, körbetelefonálja tettetett-zokogva a barátcsajszijait, melyikük tud olyan ügyvédet, aki a hülye félreszopató faszt a kurva anyja vagyonából is kipereli plusz asszonytartás. A vidékiparaszt lyukmagyarországi avagy tirpák nő ezután hazamegy és az urát is lerendezi, beleállíjja a csákán’t az ikszötös szélvédőjébe, vagy ráfarol a hatos forgóekével fölszerelt nagytraktorral a micuicsijére oszt kész. Kihajigál pár konyhára való edényt a szekrényekből, a cégesszámítógépet a csukottablakon. Tudom, hogy magyar nőolvasóim ezt hitetlenkedve is olvassák, nadehát nincsen is nekem tirpákiai vagy lyukmagyarországi nőolvasóm, aki nem tudna csudálkozni az archaikus ősnőiségbe révedésen…
 
 
 
Dicsérik is az áldozatot a fennkölten erényes magyar médiában, szavahihetőségének fő bizonyítéka, hogy mindig szépen és ugyanúgy mondja el az eseményeket, bármelyik epizódtól is kezdvén, nagyszerű. Ez fasza. Akkor ezekszerint a legmegbízhatóbb tanú egy papapgájgép lenne. Nyilván nem feltételezik az áldozatról azt, hogy képes egy szöveget szépen megtanulni.
 
És mindenki ismeri A Vihar Kapujában effektust és ez még az egyénnel is így történik, még én is egy velem megtörtént súlyos esetet különb-s különb módon mesélek, hol ez jut eszembe, hol azt hagyom ki egy hirtelen bevillant új emlék miatt. Tapasztalataim alapján én akkor fogok gyanút, ha egy elbeszélt történet mindig tökegyforma. Ha jól tudjuk [pedig nem - a szerk. kiaka.] akkor...krmmm... "zaklatott körülmények között" történt meg a  dolog, alkoholos befolyásoltság a minimum, hátmég a féltékenység, régisérlmek, sosetisztázható vitás kérdések... A magyar vizsgáló-jog ismer ilyen kifejezést, hogy életszerű, kérdezem, mennyire életszerű, hogy egy súlyosan zaklatott cselekmény/idő/intervallumra pedánspontosságban, mindig ugyanúgy emlékszik vissza valaki??
 
Hosszú hónapokon át kétnaponta voltam fogdaőr. ÉS egyszer pedig kattant mögöttem az ajtó és a fogdát zárták rám, kívülről. Mennyiszer-mennyiszer láttam ezt a fogdát, ha üres volt szórakoztunk ott, ökörködtünk őrségben, kibejártam a fogdából, ismertem a szagát, színét, a falait apróra , a padlóját, ott feküdt a Sanyi, görcsökbe rándulva, köpetnyi epét ökrendezvén koki részegen. Hanem, amikor reám zárták a fogdát, idegenhelyen találtam magam, egy másikvilágba zuhantam, semmi se volt ismerős és az ajtót, amit ajtónak éreztem azelőtt, akkor áthatolhatatlan kontinensnek, az űron túl élreztem magam egy idegenbolygó felé tartó kapszulában... .
 
Az tettes és áldozat hosszúnak számító, viharos kapcsolatban volt. Ezt a kapcsolatot a  cigány végzet  hatotta át. Már a régi hagyományokból kitépetten, de csak félig, sok-sok fájdalmas szállal még vissza-vissza. A cigány nő…. Hogy is mondjam, hogy magyar nőolvasóimat súlyosan ne bántsam meg... Ismétlem: nem tökfőzelékből való püré. Képzelem, képzelem csupán, lehet, hogy a tettes már annyi-de annyi magyar nőt únt… Az embernek, pl, ha budapesti a nője és únja, ad neki egy randit, nem megy el és már kész is, még barátságokat is el lehet ilyen pesties eleganciával  végelni, nemhogy magyar pesti nővel szerelmi kapcsolatot… Pesti ízlés szerint vidékiparaszt jellegét árulja el az a tahó barát, aki a harmadik nemösszejött találkozó-ból se veszi le, kopjon le már...
 
Cigány vérem.. hát ugye az a néhány vonónyi egy nagy nemzetközi hegedűversenyben… A nálunk mcigány gyűjtőnév alatt ismert népek is, attól függően, mely korban, merről jöttek, vannak szlávosak, mediterránók, és oroszosak. Mongolszeműek. Csupa csupa ázsiai puszták nomád népeiből való vonófutamokkal... a magyar is nomád és méghozzá magához erőst asszimiláló, ezért szoktam idegesíjjeni a cigánygyűlölő zsírmagyarokat azzal, hogy a mai cigányokban ükapáikat is láthatják [megint Móricz gyermekkora, ugye...] izé.. szóval az a pár cseppecske is néha cigány nő után gerjedt, de aztán elrettentem a történet egyéb epizódjaitól, pl sok cigány nő abba szocializáálódik, hogy ha szeretkezni akar az urával, akkor nem a fülébe nyal bele és az ’acskaóját markolja el, mint egy tüzes tirpák menyecske, hanem repkednek az edények, tévétávirányító, a félpár gummicsimma és minden és acsítás és visítás… Nagyon fontpos, hogy ezek az edények.. valahogy nem törnek ösze, jelentős sérülést nem szenvednek, kissé tapasztalt ember számára is felismerhető a rituálé jelleg---
 
Azt is szeretem a cigányokban azonban, hogy bármely érzelmi vihar alakítása [megjátszása] közben is sokszor józanok maradnak. Avagy néha ellenkezően: dalitoknál  undorító tud lenni, amikor a gyerekeit csak a bűrükön szerezhető jövedelmekért szülő anya tetteti a sírást és könnyeket kisujjáról a nyálával fölkenvést ígéz magának. Beszéli búját, ordenárén bömböl, de egyébként érzelmei nincsenek. Namost ugye a cigány férfi se tökfőzelékből való figura, amikor nagyon repkednek már az edények, elkezdi lassan, komótosan a nadrágszját kicsatolni, a házasságonbelüli erőszak jegyeit vélik belelátni a jelenetbe, amire pl az ágyon tévét nézvén kucorgó nagylány csak vállat se ránt, ű már tudja, mely szokásos műsorszám ez. [„Ó, anyám, nem szígyëlli magát, annyira baszos.”] A cigány férfi nem tökfőzelékből való figura, de ha egy cigány n asszonyon akarna erőszakot tenni egyedül, segítség nélkül, akkor legyen hat karja és vagy négy lába, még egy kés sem biztos, hogy elrettenti az erőszakot elutasító cigány nőt. Nyilvánvaló, hogy egy nőérdekvédelmi aktivista hölgynek fingja nincsen arról, hogy vannak nők, akik metszőfogaikkal még képesek  diót törni.
 
Tehát ha pár órára is plátóicce belészerelmesedtem egy cigány nőbe, gyorsan ki is, mert nem az én habitusomnak való az a rituálé, hogyaszondja nem azt mondja este, hogy annyira szeret, hanem elkezdi, hogy mért néztem én a buszmegállóban a baszos Púrcos Bözsire, látta, ne hazuggyak, itt gyön egy kis ereszdelahajamat húsz percre, majd egy igen fincsi, édes üzekledés, de az én zsenge magyarnyakam már a puszira is csikland, nemhogy cigány vagy ősi magyarparaszt avagy tirpákmenyecskemód kiszívják a foglaltságom jelzésére.. na! Gyűjteményem éke az, amit egy katonatársam mesélt: A szépséges cigány felesége húsz perc után már kifáradt az edényzörgetésbe és kiszólt a szerepéből: „Eeej, hát mëddig csinátatod még jëzztet velem te bamba, vëdd hát mán észrë, mi kék nekëm!”
 
Tehát én  nem a szájammal vagyok csak empátikus meg toleráns a bajbajutott cigány értelmiségi eránt. Nem is akarnék vele jópofáskodni, még egy grillpartit se. A piásokat egyre kevésbé birom és a piásan hőzöngőket meg annyira se’. Jól elvagyunk  egymás nélkül.
 
A pozitéjvdiszgrimminációjaóval pedig a pokolba, el, igen! Nem a cigányságára, hanem a cigány végzetére apellálok a vádlottnak. Tisztában azzal, hogy a magyar bíróság nem igazságot szolgáltat és a magyar jog egy tészta és a magyar igazság  pedig egy más tészta. Szerintem az inkriminál cigány értelmiségi tanult és ezentúl kerüli a végzetébe sodrós szituációkat is majd.
 
Én ezzel az írásommal (és megint és nem utoljára) az önfelkent szájjalcsinálós érdekvédelmieket inteném, hogy ha már csörtetnek valamibe bele, a jó ügyért? –ezt nem is kétlem! De ha jót akarnak, akkor akarják már teljesen is azt a jót, ne csak a szájukkal. Én elhiszem, hogy valamilyen zsigeri (frusztrációk, szexuális kielégítetlenség, kriptoleszbikus érzelmektől fűtött férfigyűlölet, puszta naív tapasztalatlan jókislányság, stb-stb ) okból túlspilázottak. És szelektíve akarják látni a cigány értelmiség[iek] történetét.
 
Én semmit mást nem kérek, valamelyikük menjen el a tárgyalásra és mondja el ugyanazt a bírónőnek, amit a kameráknak elmondott, hogy ők, segítették a áldozatot kitartani a vádja fenntartásában és hogyan. Ne mondjanak semmi mást, csak az igazat, ahogy volt, amilyen szavakat használtak, amilyen mondatokban, azokat ismételjék el szépen a bírónőnek is. A szilaj áldozatot is arra kérem, hogy mindent mondjon el, de mindenmindent. Jó, mit bánom én, én nem veszem be, de ha úgy akarja, tőlem játsza meg a sírást, engem ugyan nem hat meg, de úgy látom, bejövős.
 
Biztosan érdemelt valamit tettéért ez a cigány értelmiségi, de véremre esküszöm, meg is bűnhődte már eléggé. Statuáljanak példát a szájjalcsináló érdekvédelmis értelmiseggnők valahogyan, én nem bánom, találjanak ki valami újat. Ha felkérdezném őket a népek közötti kulturális különbségekről, milyen szép, betanult feleletet mondanának föl.
És ahányszor elismételtetném velük a betanult feleletet, ugyanúgy ismételnék föl.
 
Én csak arra kérném kiskegyeiket, hogy egyszer, csak egyszer.. az egész történetet és a szívükkel az összes zsigereikből, a szívükkel, ami ugye, hogy nem a gondolkodás szerve, a szívükkel is próbálják átérezni. Ne, ne a cigányt sajnálják, hanem az embert, akit ennen végzete sújt.
 
Márpedig a jogban aztán a végzetre, ha jól tudom, végképpen nincsen kategória…

 

"Két értelmiségi szövetséges lehet, de barát nem."

/Dr Erdőr Péter/

Lexikont lehetne írni, sőt, enciklopédiát az aczélizmusról. Az, hogy erdőspéterkúrvaanyád , az nem rendszerkritika, ugye. Namost Aczél György kvintesszenciája, ha úgy tetszik kivonata a szintén velejéig kommunista ember, Erdős Péter. Mondjuk Aczél megmaradt kifelé is kommunista, Erdős azért nem csak kavarta, hanem az édessét szürcsölte is.

Hülyegyerek és balfasz-kamaszkoromban én is útáltam Erdőst, nem értettem egészen a Mozgó Világban olvasott Nagy Ferenc interjúig Erdős munkásságának a lényegét. Nagy Ferenc tánczenei előadóművész [ a zsűrinek Feró/Feróka] és szinte erősáramú mérnök sokat tett Erdős Péter megútáltatásáért, ez olyan pank dolog volt tőle, amit szerintem szabadidejében ő se vett annyira komolyan, mint a néhai szegény varrónő erkölcseit szivesen is gyalázó zsűri . Persze azt tudjuk hogy a kurvanyázás az nem jelenti azt, hogy bárkinek is az az édesanya az eszébe jutna...

 

Erdős Péter a 2D-be sikamikált tudatú netokratisztikus Síkbolygó - társadalmunk számára már értelmezhetetlen figura. Úgy lehetnek a mai gyermekek Erdőssel, mint Erdős volt Bergendy Istvánnal: tolmács kéne hozzá. Erdősnek volt egy embere Bergendy zenekarában, akitől mindig megkérdezte, mit akart mondani a Pista tanképpen. Namost ezt az embert ha akarom, kémnek és ügynöknek is nagyíthatom: sematizálhatom.

Hogyan lehetne egy mai gyermeknek megmagyarázni Erdős (azaz Aczél György) esztetikai ötmondatosát. Abból azt a szillogizmust:

"Ha a zene jó, de nekem nem tetszik, ám a Táncdalbizottság átengedi, lehet lemez."

Erdős délnapjaiban a Táncdalbizottság konkrét testület volt [A Cenzúra] ma pedig automatizmus, be van építve a jógyerekbuksikba. meg is játszák aztán magukat a jógyerekek, lefényképeztetik magukat ízléstelen komenyistaőtönyökben, pank pofával, füleikhez bakelittelefonokat emelgélve, hogy aszongya, most szónak le nekik a Táncdalbizottságtól. Ugyan mi a faszér' is szóltak vona le nekik a táncdalbizottságtól, amikor ők a táncdalbizottság is...

Aczél "bukása" után jóformán minden lázadó sok-sok kis aczélok akart, jaj, lenni és Erdős után a sok kis bors is Erdős, Erdős, Erdőőős. [...] 

Ki a faszom is nem volt KISZ-es valamilyen formábban abban az időben, amikor KISZ-vélemény is kellett a felvételihez. Nekem pl KISZ-Kb dicsérő oklevelem is van ám, bibíí, sokra mentem vele, politikai vitakörvezető is vótam és egyszerre politikailag megbízhatatlan is.

Onnan döbbentem rá, hogy valami naaagy-nagy dolog készülődik A Párt-ban , hogy a katonaságnál nemhogy köteleztek a KISZ-be lépésre, hanem közölték, hogy a KISZ az valami elit és majd a testület eldönti, hogy a sok szarfaszújjak közül ki érdemli meg a KISZ tagságot. Sokan elkezdtek jujjugván  ahhogni, megszakad a KISZ-tagságuk és mi lesz, aszonta erre a poltiszt megbízottja: megbaszhassák a kurvannyukat, az! Hejh, a Reformkommunizmus toklászosodó szépnapjai vótak ezek! Vagyis miközben legderekabb ellenzékeink már vágták a centit, már csak hétezer-hétszázat kell aludni és megbuknak a kommcsik, aközben a "reformkommunisták" már telepöcögteték Buda jobb (lehetőleg ódon villákkal rakottas) fótjait alvórészvénytársoságok székházaival.

 

Mint a lyukgeneráció üledéke, alja, hordaléka, mi már esélyt se kaptunk Erdős Pétertől. 32-35 éves korunkban takony konkurrens kis pöcsöknek számítottunk a nagygeneráció tekintetében. Amit rajtunk elpüföltek (ugye, mindig a legszarabb demo-ja várja a delicvens-t a magnóban... és ha lesz lemez, az már lemállasztja a kis takony arcát a megjelenés délutánján, bár ne is lett vóna soha!) azt a kisgeneráció jógyerekeiben meg dicsérték föl.

 

Nézem Erdőssel az interjút: milyen rendes ember. Végülis a mai fikaista ízlés szerint azt kellett vóóna mondania, hogy Nagy Kati (Kati és  Kerek Perec) orrhangon/fejhangon énekelt és kész, nem volt elég jó. De Erdős ki tudja hagyni a kézenfekvő olcsó poen-t...  

És mint a katonaságnál: aki kopaszkorát végigszopta, már gumiként sem volt geci és öregként meg beleszart az egészbe. Akik viszont gyógyegerek voltak és végighawájjzták a kopaszkorukat, már a gumikorszakban nagy gecik voltak és vén szárcsaként se átallották a kopaszok szopatását, sőt, gumikon tettek túl.

Amerikában a legutóbbi időkig bármelykorszakban nem azt kérdezték, hogy hívnak, hanem felszólítottak, mutasd, mit tudsz. Érdekes-e az, hogy a mai nagy bezzegamerikanizmusban az amerikázás alaptétele az, amit leginkább nem kopéroznak. A magyar popp és bármely műűűvészeti életben viszont a ki vagy-hogyhívnak számít. Az összes erdőspétereket leginkább az izgatja, ki játszik és nem az, hogy mit. Ha az un "rencervátás" fő rákfenéjére mutatok, az ez: ez nem változott: nem a demo számít, hanem az: ki adta be, kitől van. Névenkeresztül  hallgatják a demót és névenkeresztül olvassák a prózai dolgozatot. Ez még a netokráciában is így maradt. Sőt, mégprimitívebben, mégkevésbé árnyaltan. A netokratív szöveg cimkézett és néven valamint cimkén keresztül olvasnak. Így fordulhat elő az, hogy Uj Péter nyilatkozatában veretes irodalmi stílusban  mutat rá, új kihívásokat keres, már az oviban is új kihívás volt a jele, de a jógyerekek továbbra is püförészik riadó bádogkürtöcskéikkel a bádogdobocskáikat, kirúgták a Pétert kirúgták a Petit! 

 

 Így Erdős alakját, szőrzettel slankított hájas pofáját nem az időtáv szépíti meg. Alul van a videó, nézzétek meg, ki merészel ilyen maróan őszintén beszélni ma? Még a "poppszakma" se, nemhogy az erdőspéterkék! Jóformán minden kallódó ember életében ott van egy erdőspéter. Egy darabig én is güllyeteg szemekkel acsarogtam az enyémre, őrjöngtem s aztán eszembe jutott: szegény, hiszen nem is olvasott. Hanem megkérdezett egy pár embert, és azok mondtak neki valamit, de mit? Ahogy múlik az idő, egyre inkább olyan balesetsorozatnak tekintem az egészet, amiben véges-végig én hibáztam. Sőt, tovább is van. Az én  erdősöm engem legalább leültetett, pesties megjátszásában a kedvességnek szia-sziázott, minden, de az utódja, a stréber pöcs, ha úgy tett, mint aki nemlát, mukk nélkül inalt kifelé az irodából.

 

És ha a nagy, az igazi Erdős Péter "áldozatait" megnézzük, akkor végestelenvégig azt tapasztaljuk, hogy azok jóformán mind megérdemelték a sorsukat. Nehéz emberek voltak. Nagy Ferenc a Ricse végefelé már jóformán állandóan tökrészeg volt s a többiek is mind piásak, És jól jött Nagy Ferencnek a Ricse kimúlása, mert már rögtön, a következő évben a magyar poptörténet egyik legjobb (szerintem a legjobb) lemezén dolgozhatott. És már 1984-ben volt szerencsém látni, mennyire is terhes egy csürhe volt a számára is a sok ricsésnek öltözött víkendpank. Jó, hát Feró gonoszul ráhagyta a zsűrire. hogy a zerdőspéter nyírta ki a ricsét.. ami már neki is kb annyira terhes volt, a szerep, mint Uj Péternnek, aki kb a tumbrlionossága úóta únja kurvára azt a régikihívást, ami egykor az index volt...

Az egyik legnagyobb pofont akkor kaptam, amikor egy távoli dzsesszes gitárfutam [beállás] miatt elkezdtem áttörtetni valami  falunapi tömegen, aztán az énekesnő énekelt be, huhh, ez legalább jazzy lesz, kik ezek, a gitáros Ádám volt és... Csepregi Éva, juj.

 

A  mai informális, feszt visszaszívott fiknyás genyázáshoz  képest   tisztességes dolog volt  a táncdalbizottság.

Erdősnek ráadásul az Öt Tételben egy ilyenje is volt:

"A zene jó, nekem is tetszik,de a Táncdalbizottság nem akarja átengedni, lehet lemez. " 

Ma ilyen nincsen. Ha a jógyerekzsigeri ízlés tílcsa, akkor tíítva van, akkor nincsen az a jógyerek, aki a jóhírét egy ellene-mondással is kockáztatná. Rátenyerel a magnómra és mikrofonon kívül suttogva tátikálja, hogy és hogyan erősítsek rá a szociográfikus részre, de a blogszpot-pont-kom-on. Büfépletyit súg a fülembe sííma, kecsegtető szájával, ami narancsgerezdszerűen mégis cirókál, de rá ne hivatkozzak, mert letagadja...

 

Ineralisi barátom jóvoltából, a Y.T-n az erdőspéter kurvaanyád panknóta helyett néztem meg az alábbi videót, ami szerintem érdeklődő, de egyébként lusta gyerekeknek sokat összefoglal az Aczéli Kultúrális Irányítási Rendszer lényegeiből.. Be lehet helyttesíteni a poppzenészeket (Erdős két pö-vel mondta) a poppzenészeket írókra, művészekre, tudósokra... Talán lehet, Lakatos Eltáss nem egy Erdős volumen volt, de alig hiszem, hogy a sajtóban másképpen működtek vóna a dógok, mint a poppszakmában vagy a műűűvészi berkekben...

Jó okulást kívánok!