tudok pár szereplőről, aki szívesen alátenne a kormányzatnak. Így zajlott ez Lengyelországban is, ahol a hatalommal ellenérdekelt gazdasági csoportok jelentős segítséget nyújtottak Tuskéknak Kaczynskiék leváltásában. Itthon sem reménytelen a helyzet, hiszen a kormányzás rossz, amitől egyre nagyobb az igény az ellenzéki sajtóra. Pusztán az a kérdés, sikerül-e életben tartani azokat a bázisokat, melyekből abban a pillanatban, amint a piac megbarátkozik a gondolattal, hogy ezek megbukhatnak, vissza lehet térni. Addig meg védelemre kell berendezkedni.
 

/Tóta W. Árpád/

Most éppen megint olyan évek vánszorognak mélymagyar depresszióban mázgásan, nyúlósan, napsütés nélküli nyakbamászósan undorító hidegnyálkásan, amiben valamire is való haladóbalpoldali ember úgy érzi, hogy már lennebb nem lehet tovább.
 
Magamfajta cigány nem érez szinte semmit ebből a haladóbaloldali mélyen magyar búbánatból, máma süt a nap, jó idő lesz és tán még hónap is. Lesz valami meló, lehet pénzt kapni, hátha elgyönnek a két leszbikusok, azok olyan jópofák, kedvesek, sajnos se dugni, se semmimásolyant nem lehet velük és milyen jó a segge Turinénak a kék mackógatyájában.
Viszont a szekrényeket be kellett vinni, sőt a tanteremben lerakni  és akkor a falakról sírt le a haladóbaloldali búbánat.
 
Mint jelennekélő állat, mégis őszintén el voltam csudálkozva! A falakon a Magyarok Nagyjainak Arcképcsarnoka, ezeket nézdegéltem, míg Dezsőke a vécére lógott el (nekik budijuk sincsen, ha ásna is egyet, az utca teleszarná két nap alatt, és minden alkalmat kihasznál, ha WC-re juthat).
 
Sajnos a tanár úrral nem találkoztam, de a dúlóan jobbikos faszista faluban tényleg odavoltam a csudálkozástól, hogy a szintén faszista irányítás alatt lévő náciiskolában a haladóbalódali búbánat fájdalma csorg le a falról, pl konkréte Rajk László szemeiből.
 
Eléggé ki vagyok tanúva történelemből, így ma már tudom, hogy ha Rajk a belügyminiszter, akkor a túl népszerű Kádár lóg, nüansznyi különbségekkel, lehet, hogy Rajk nem cigizik az akasztás alatt végig. Az biztos, hogy Kádár is az Éljen a  Szovjetúniót! kiáltja. Rajkot nem ismerjük tragikus halálakörülményei miatt, de nincsen kizárva, hogy ha ő van 1958. március 17-én a Dózsa György téri székházban, akkor Mező Imre az ő mártírrá tételével gondolja politikusan a legalább két hasznát beteljesíteni, ésígytovább.
 
Aztán tényleg még ott volt a Dózsa György is  képe is. Egy Kismagyarország térkép a Népszabadságnak köszönhetően [ az arczképcsarnok is -szerkesztő megj.] A tanár úr azonban a Régimagyarország térképét másmilyen formában nem tudta beszerezni, mint a jobbódalibúbánatosban, a Magyar Szentkorona Országai, gondolom úgy volt vele a tanár úr, hogy végülis a célnak megteszi és a gyerekekkel majd az országai -val nevetteti ki, hiszen nem országok azok, hanem vármegyék.
 
A tanár úr jó tanár, nagyon szeretem, isten éltesse, sajnálom, hogy mostanában ilyen rossz a kedve, majd lesz jobb is. Hát, nekem mindenféléket tanított kezdőversenyző korában, jó volt, régen volt, időközben persze kicsit utánaolvasgattam, de az ember sose feledje el, tanárának mit köszönhet. Hunnan tudta vóna a tanár úr, mi vót a Mindszenty-beszédben, ha ő se olvasta, hallani meg nem hallotta. Utoljára nagyon is jókedvűnek láttam a tanárurat, szép, víídám kivirradtos reggel vót, sietett a  tanárúr a reggeli betevőjéért (két sör az otthon Büfé-ben) odakiáltottam neki,  falusi illem szerint az ember nem valami jónapot-tal köszön, mint valami téeszkasznár vagy ÁFaSZintéző vagy tanácsialjedzeő... : "Táncolj Feri! Legyőzte nekünk A Cigányt!" -hagy örűjjön a jó öreg. Örült is, ragyogott a tekintete, azok voltak a haladóbaloldali vidám szépnapok! Mint egy focista, így-és így csinált a lábával, az volt a Ferike táncolása, integetett is, azóta hiszi egy branch-ben vagyunk...

 

Szívküldi tanárbá'nak, hagy derűjjön a lelke:

-jelennek élő állatok-

dedicated to Akos Kertesz

Amidőn az angyal leszáll egy öregek őrzésére, gondozgatgatására, lenyúlására, kifosztására és terveszerű megsemmisítésére szakosodott cégnél, onnan tudja, ki lesz a következő, hogy az a kását fújja. Ha elnézzük a rendszerint sovány, töpörödött (vagy apadóan kövér) testet, azt tapasztaljuk, hogy valami elképesztő tempóban lélegzik, beszív öt liter levegőt, egészen kitágul a mellkas és kifúj, phúúúúúú percenként akár tízszer is, ha utánozni próbáljuk, egészen kimerülünk. A végefelé már fehér hab ül a phhhúúúzó ajakakra ki, szörcsög is. Hallgasd a szívét, ó hogy hallanák a szívtelenek mind, akinek magzatkorukban a fejük fölött dobogott ez a szív, most egy billentyűje se zár rendesen, a kamrák vére keveredik, fekete a vörössel és vissza, s a szív mégis, pont így, ebben az ütemben ver, te ezzel a szívvel nem élnél egy napot s az ő korpusza már 84 éves kora óta, tíz éve immár, ehhez a szívhez idomult, jól kijön ezzel a különben teljesen alkalmatlan szívvel is, csak legyen ez a szív, hogy dobol, a tempó, hallga csak!
 
Ámde, aki fújja a kását sokszor órákon át, de néha két-három napig is bírja. Halovány fingja sincs még ma sem az orvostudománynak, mit is bír el az emberi test. Olyant orvostudományi egyetemeken nem olvastatnak el a medikusokkal, mint Vlagyimir Il'ics Uljanov kedvenc novellája, Jack London Az élet szerelme c. műve, a lueszette néma korpusz még fel-felolvastatta magának nyomorú pusztulásában.  ["Lélek nincs , ugyan, mitől--- "]
 
fújni a kását- ez a túllendülés állapota, amikor a szakembernő az altató/nyugtató adagot oly icipicivel emeli, ami a már rendszerint ilyenkorra hrrrvára únt korpuszt csak éppenhogy átbillenti az odaát vezető útra. Elnézni egy ilyen nagymunkában-küzdelemben halálverejtékező testet, tudatánál már soha-soha nem lesz - de mit álmodhat? [ism.: "Lélek nincs, ugyan, mitől"---] Mire képes a gyönge emberi test [a halál okaként végelgyengülést szokás bejegyezni és elhinni -a szerk. magy.] , amikor még utoljára eszméleténél volt, a kanalat alig bírhatta el s most az izmok hogy dolgoznak a reflexek diktálta , a laikus számára rémes iramban! Kezdő kisnővér meg is ijed, mi lesz, ha mégse hal meg, szakembernő azonban csak néz le rá, ha föl is: kis HP mittuccteee... [semmit vagy alig...]
 
Az angyal mindezt nehézséggel érezi át, mert neki a húgy, hypó és szar, meg ételmaradék és még emberi test kipárolgása, a haláltusáját vívó test kipárolgása különösen egyneműen egy semmi tud lenni, szóval az angyalnak nem kell levegő, így lélegeznie sem kell. A szakember, amikor már nem hallja fújni a kását, még beszagol, mert a szag a kétségtelen jele a tusa végének, honnan is érezhetné ez egy angyal, akinek nincsen szüksége levegőre.
 
Idegei azért az angyaloknak is vannak, elárulom a titkot, az angyalok nem azok a jópofa eperjeskárolyalakú fickók [Balázs? Gááboóór???- bhasssszz….] , akiknek Esterházy Péter Hrabalt, a nagy magyar írót kopérozván ábrázolja a Hrabal könyve című gyakorlatában, s még csak nem is olyan Wim Wenders filmből való faszik, hanem inkább affélék, akiknek El Kazovszkij festette meg, hártyás-karmocskás kacsaláb-szerű kezecskéik, egy-egy úszóhártya a LisztFerihegy-Egy nagyságával vetekedően is terülhet, rózsás neon lilásak [...] ahogy a nővérpult mellvédjét a   karmával megkarcolássza , a szunyókáló nővérke fölriad, aki nem lélegez, az minek is beszélne, a nővér érti is az angyal minden gondolatát…
 
„Nem én vagyok, Fennség, a feketeangyal itt. Szlopácsek Antalnénak hívják és a Füredi utca hatpercében lakik. Erről nem beszélünk ugyan, soha-soha, csak úgy adja magát, tudja Kegyelmes Fénynő, ezek itt fölösleges emberek, a természet tréfája folytán éledbenmaradott vegetáló lényegében már halottak, az agyérelmeszesedéset idegesítően megjátszó felesleges nammamik, akiknek a betétjeit és ingatlanait már rég lenyúlták a hozzátartozók, viszont ápolásukhoz, gondozásukhoz nincsen idegzetük és azért valljuk be, havi hetvenezer hat éven át, némelyik mamika meg papika vidéki, mit érhet egy parasztház ma vidéken, tízmillát?   Tanképpen jót teszünk velük és ők is ezt akarják, konkréte kérnek mindentelmúlasztó tablettákat, adjunk be valami injekciót, néhányan elszenvednének vakon, süketen,   a sóst hol édesnek, hol keserűnek, a szalámit narancsnak, a banánt pörköltnek érezvén akár száztíz éves korukig is… És valljuk be, rémesen idegesítőek is tudnak lenni ezek, a szerényfosztogató álalvajárók, a direkt a pelenkából kipisilők, a sunyik, akik a gumilepedő fölé titokban a maszektörülközőjüket simítják be, a szart a pelenkájukból a falra kenik és gonoszul vihognak, sokak-sokak után a hozzátartozók semmi jattot nem tejelnek, márpedig a mi fizetésünket a főnök, a geci alak, a tulajnő, a ppiccsaa, na jaztat keresse meg, ő mindennek az oka, a pénzéhes szuka…
 
Akinek szavakra nincsen szüksége, minek is hallana. A zene az Űr-t is képes betölteni, hát a  Semmi-t, azon is, közeg nélkül tehát, átrezeg. Az angyal süket is, mit a kő. Nézi a zabálásonélvezésben elhízott illatosrasprézett , verejtéktőliszamos kövér testet, amint halálfélelemben tátog annak valami nyílása felé. Elég lenne az angyalnak egy karmával is így-s-így csinálni s akkor ez a nő, mármint a korpusza, a kóma látszólagos tehetetlen béna élőhalottiságában heteken át kórházban, majd mert a 120 kilós testtel otthon senkinek nincsen kedve bajlódni, az ilyen betegek ápolására szakosodott intézményben kerül, s a korpuszba zárt lélek viszont teljesen ép értelemmel figyeli, mi történik körülötte, hallja a hangokat s érti is. Még az ujjak ízét is érzi, amikor a szája körül matatnak valamiért. Állandóan az infúzió felé próbál tekinteni, a látómezején kívülre, mikor is érkezik a Fekete Angyal az injekcióval, a kissé, ismétlen csak épphogy, csak icipicit több az a barbatikum csak éppen annyi, hogy hussshhhh, átlendítse a láthatatlan határon…
 
Az angyalt nem érdekli az ilyesmi, csak megkeresi, felkarmolja és viszi az innen sehogyansem, távozni nem-nem-nem, míg érzékelt, a földipokolnak tekintette s a nővéreket a sátán szukáinak s most nem, nem akarna az Édenből, édesanyái és lányai ezek a nővérek, lábat is csókolna nekik, a lélek? ugyan!-ha valahogy visszavennék, nem, az édesföldilétből, sehogy sem, na erre vannak az angyalnak a karmai és suhhhh, át, föl, ki a mennyezeten, és hiába van földiigaza a relativistáknak és röhögött is a Szinópei Diogyenes, bizony az angyal se marha, hogy a földköpenyen át le törjön fölfelé, hanem a föl az nem relativizálható, hanem ugya a gömbről mindig is fölfelé van, naugye...
 
Szlopácsekné megint a reggeles, éppen akkor érkezik, egy balerina ruganyosságával fut föl a 148 kilós habtest a lépcsőn, reggeli frissmosdás szagú spérvel lefújva, amikor a mentő viszi az egyik éjszakást, oda se néz, azt hiszi, hogy  beteg az, aztán látja a nővérpult mögött, a belsőszobába vezető ajtó küszöbe mellett a pisis nővérgatyát, törlik föl a nővérpult mögét és pisiszag, mi van, mi van, mondják neki mi, elképed, nahát ez a Szabóné, hiszen még ötven sincs, szokatlan ebben a korban, rettenetes, szőőrnyű (kisujjával nyálat ken föl a szemesarkába)  na mindegy, amúgy mizu, minden rendben volt, na és Lovász néni, na igen, Szabóné leágyazott utána még?

 

végmottó: A  Ywquw család köszönetét fejezi ki  Dr Xazz Elvira doktornőnek és asszisztensének Bwxxqwné Kis Szilviának drága halottunk utolsó heteiben végzett áldozatteljes munkájukért.

/ Tschajaga und Roetzschoege Rundschau, szokványos köszönetnyilvánítás a helyi feketeangyaloknak/

 

Az ember azt gondolná, hogy a netokrácia ócskagecista fossámálló puruttyáltságában már a 2006-ban talán még menő szavaztatósdival nem lehet sokra menni, de bi'on  a
szőőrnyű kormányelnyomás és médiaterror alatt nyögdécselő index-nek [a szerző a hírgyárra gondol, amit „lap”-ként szoktak becézni a jógyerekek- a szerk un.] viszont faszául bejött a szavaztatósdi a
szarváros versenyben.
 
A szarváros versenyből azt lehet lemérni, melyik magyar városban nézdegélik az otthonosak az indexet és hol van elgalább 2-3 olyan matulista fikaista , magánéletében köcsög nyomorú gecóka, aki nagyon is szeret a saját fészkébe piszkítani és a kapcsolatihálója is dús, valamint gyorsan is képes mozgósítani a szennyügyért, legyalázni a gyűlölt városukat.
 
Persze, ahol olyan balfék címzetes főjegyző van, mint Csurgón, ott a palimadár be is kapja a horgot és az indexen lógó jógyerekek kesergését a súlyos kormányterror miatt (kirúgták szegény Tótát, Ujt is lapátra tették Orbánék, nemkímélve Bedét és tán már Szily is köszörüli sarokcsiszolóval [persze gyémánt vágókoronggal!-szerk.röh.] a sarlóját az útilapuja kivágásához, jujj jujj) szóval kesergésüket a hülye csurgói főjegyzőn való röhögésükkel deríthetik meg kissé, mint szarzsírtól dús szennyvizet a szeptifos, ugye.
 
Eszembe jutott, hogy nem ártana áttekinteni, szerintem, szubjektívicce melyek is a szarvárosok Magyarországon. Előszöris Magyarország tele van olyan közigazgatásilag szarvárosi joggal rendelkező településekkel, amik valójában egész jó, élhető kis falvak, mint pl Kenderes. A közelében van egy falu, ne menj oda megvernek, az olyan konglomerát, mint pl Budapest. Még egy kicsit srévizavi pedig a Médelyákoktól Elkoptatott Nevű Falu, ami nem az ország legszegényebb települése. Na, kb a térképen arrafelé van az egyik szerintem szarváros, ez Törökszentmiklós.
 
Az én tekintetemben azért szarváros Törökszentmiklós, mert én nem szenvedhetem az ottani cigányokat, de a magyarokat se, míg például a Médelyákoktól Elkoptatott Nevű Falu cigányait pedig kedvelem, pedig az ő hírük sokkal rosszabb a megyében a törökszentmiklósi cigányokénál és csak masszív, még száz évig állékony kétszoba-kétkonyhás parasztházból lepusztítottak kétszázat, aztán óppétésből kétszázat, majd a cocpolt három vágásában még csak papíron álló sosevótháőzakat is két ütemben, összesen kétmilliárd forint értékben. De pl a törökszentmiklósi cigányoknak több olyan szórakozása is van, amit nem csípok, az egyik a főutcán arra haladó autókra légpuskával lövöldözés, a másik a házlepusztítás, ésígytovább.
A légpuska az a fegyvernek látszó tárgy, aminek a lövedéke, ha valakinek véletlenül a bőre alá kerül, akkor ez országos hír lesz LELŐTTE JÁTSZÓTÁRSÁT A KISFIÚ NAGYAPJA PUSKÁJÁVAL a kisfiú állapotas súlyos, műtik (a lövedéket, amit egy régi igazi doktorbácsi a faluban a rendelőjében szikéjével kivett, nagy hajcihő közepette, a médelyákokat odaengedve kórházban veszik ki s persze MŰTÉT-et dszámolna föl, amúgy a gyereknek kuttya baja, zabájja a krémeseket és vedeli a kaólláét, hogy mingyán inkább a belosztályra kell átvitetni…)
 
Törökszentmiklóssal annyi-annyi bajom van, hogy egész könyvet tudnék összehordani róla, pl a Videoton arra alapozva, hogy a városban munka nélkül 1400 betanított műszerész van, odatelepített egy gyárat, aztán a helyiek csesztek elmenni oda dolgozni, elég vaót nekik a segély meg egy kis himihumi alkalmimunka, messziről, busszal kellett nagy költséggel oda összehordani dógozókat. A Székesfehérvárról , A Lordok Házá-ból oda lelátogató Videoton górék azt hitték, hogy Mozdokban vagy Mahacskala-külsőben járnak, de mindenesetre egy másik országban, túl Tirgu Iu-n. Törökszentmiklóson a nép a város vagy a köz javára alig adakozik, szemben az én ízlésem szerint nemszar kun várossal Kisújszállással, ahol az emberek sokkal inkább hajlamosak településükért áldozni bármit is. Törökszentmiklós azért is szarváros, mert egész Lyukmagyarországon itt tűnt vagy kallódott el , egy négyzetkilométerre számolva, a legtöbb tehetség. Sajátos kontraszelekcióban Törökszentmiklóson mindig egy bizonyos, jellegzetesen törökszentmiklósi/szolnoki típusú [ a Bede, a Tóta és az Uj/Ujj gyakori szolnoki nevek –a szerk. gon. röh.] szarkavaró tipusú ember érvényesült és persze a tehetségest azt vagy eltiporták, vagy üldözték vagy semmire se vitte. Eléggé piás város is. Sok a sunyi, aljadék és kétszínű ember. Szolnok is szarváros, kb , mint Törökszentmiklós, csak nagyobb méretekben. Szolnok azonban ki van téve a Jászság közelségének, és A Megye Gyöngy Köldöke címmel nyugodtan kitüntethető fasza kis város, Jászberény , ami nekem lavva-lavva [pedig beh sokat szenvedett ott a szerző – szerk röh.] hatása kezd valahogy beszivárogni Szolnokra és az is elmondható még Szolnok védelmére, hogy 100 esztendővel ezelőtt   aszály idején is sárbafúló poros koszfészek volt.
 
Nagybudapest városkonglomerátum megszámolhatatlan mennyiségű kisvárosból, faluból és szarváros jellegű szlömökből áll. Nem bátorkodnék tehát egész Nagybudapestet szarvárosnak mondani, készséggel elismerem, hogy ha van egy park, ami foltonkint felzárkózatott éjrópér [ivókút, kandeláberek és pár pad a főutca felől meg térkő], másrészeiben gótikus [Szovjet Hősök Emlékműve]és akadnak mediterrán zugai, nem szarpark akkor sem, ha az egyes nagyrakás rothadmányos ződsárgán gemnnylő véres foskupacai látótávolságon belül puffogják a kénhidrogéneket… Tehát Budapest is efféle, pl szívem egyik csücske benne Budafok, a másik az egész III. kerület de lavva Albertfalva és lavva-lavva a Külső Két-bé kerület is. Az én kartotékjaimban még Budapesthez tartozó Érd megítélése nálam vegyes, Érdnek vannak szarváros-részei, cigánymentes területein az utcavégére hordják a színmagyar lakosok a szemetüket, hótt India egy-egy érdi utcavég... és tündérligetei, de pl Szigetszentmiklós nem is hogy szarváros, de egyenesen egy tipikusan pestitetű aljas hely, míg az onnan autóval csak őshelyismerettel rendelkezők számára jól megközelíthető szomszédos Dunaharaszti (legalábbis Szigetszentmiklóshoz képest) tündérliget. Dunakeszi vagy Budakalász jó hely, Csobánka tündérliget, Pomázon lakik a magyartanárnőm és Wahorn András, tehát Pomáz az ország Gyöngy Köldöke, holott Wahorn ki van akadva egynémely pomázi cigányokra és még okleveles, többszörösenkitüntetett [LMP size] jógyerek is mert nekem, szigorúan mikrofonon kívül panaszkodott a pomázi cigányokra. Szentendre két (azaz kettő) gyöngyköldöke az országnak, Visegrád lavva és így tovább, Zebegény is.
 
Nem csuda, hogy Pomáztól Esztergomig az egész Duna-völgy tele van ott nyugalmat kereső volt lyukmagyarországi téeszelnökökkel, ÁFÉSZ-anyagbeszerzőkkel, államigazdsági vezetőkkel, gyárigazgatókkal ésígytovább, tolvaj, sikkasztó, vérnősző, szadista, umbuldista tolvaj, egyszóval   a tetű emberekkel, akik miatt a szocializmusban Lyukmagyarország még lejjebb süllyedt annál is, ahová valamennyire Horthyék alatt fölemelkedhetett. Természetesen ez a sok derék becsületes, a hóttifaszizmuss előretörése miatt bánatbeteg, mindig is haladóbaloldali ember nem akar ott megöregedni, azon a vidéken, amit élete virágjában úgy fosztogatott, dúlt és végeredményben alaposan tönkretett és kizsákmányolt és lealázott, a fiatalabbja persze az elmúlt húsz évben… (Gondolom, hogy a Budapestet tökrecseszgető derék haladóbaloldali & szájjalliberális emberek is Leányfalutól Zebegényig, esetleg Tihanyban tengetik meg nem érdemelt nyugdíjas szaranyalkonyaikat… ) 
 
Állítólag Esztergom szarváros. Igen sok értelmes ember állítja ezt, pl akik alig voltak képesek ép tudattal elviselni az előző polgártmester caliguláskodásait és a jelenlegi polgármesternő eszelősségei így már szinte felüdítik nyomorodott szűk kis lelkecskéik maradék foszlányait. Szinte hihetetlen, de igaz, mi a baj Esztergommal, nem a panoráma, a látkép, hanem az, hogy a város fejlettséggében foltos, itt is vót ónijóspénzen érthetetlen és megmagyarázhatatlan városszépítészet (most ki magyarázta vóna meg a zónijósoknak 2009-ben azt, hogy a magyar települések fő baja nem a településközpont kandeláberezetlensége, amikor is saját szarába fúl a csatornázatlanság mián???- ,jatta a zaónijaó a pízt, hát arra kőtötték, amire adták, viszont a pógármestereket szidták  csummára , nem az a fajta a magyar, aki vasárnap délután a faluközpontban corso-zik a kapható legóccsóüb térkövön, gyönyörködvén az ivókútban s a kandeláberekben…
 
Állítólag Ózd nyert a szarváros versenyben, ami azt jelenti, hogy hiába az indexen indult a verseny, a jobbosok bármire képesek, ha ki akarják fejezni az elcigányosodó-szlömösödő település iránt érzett undorukat. Ózdon autóztam már át, ott lakik egy sofőr haverom a feltűnően kisszemű Gyulla (két löbetűvel). Úgy lazán átautózván Ózdon az ember nemigazán tud rájönni, mitől lenne ez a város szarvárosabb a IX. vagy a VII. kerületnél vagy Nyergesújgfalunál vagy Tokod-Altárónál, hogy Budapest-nek csak néhány szarváros-részét említsem, nemmegfeledkezve a X. kerület jórészéről, de nem idekeverve pl a XVII. Kerületet, aminek a lakossága inkább a tipikus Budapest-agglomerációs tetvekre hajaz, sunyi mackónadrágos, surdakalapos, barnacipős nepperbácsik, közértek fosztogatásain hájasodott drágafrizurcsis sokfukszos üzletvezetőnénik… az agglomerációs szarvárosok közül kedvencem Pécel, mert az itteni tipikus pestitetű jellegű lakosság a szemetet felhordta a város fölötti katlanszerű dombtetőre, majd a nagy esőzésekkor a turhaszínű szennylé patakáradat formájában folyt vissza a „városra” , laboratoár-de ganyé, mert megérdemelte. 
 
Gödöllő szidi [city] csípom [lavva-lavva] . Magyarországon először Gödöllőre köszönt be Európa azzal a szokásával, hogy ott a birkanép egyedülálló módon ész és körültekintés nélkül lép le a zebrára és nemám libasorban vagy kisebb csoportok összeváűrakozván, hanem jó nagy szünetekkel, leszegett fejjel, igaz, fürgén. Idegesítő szokása ez a gödöllőieknek, én mégis szeretem ezt a várost, nem tudom megmagyarázni miért, zsigeri okokra vezethető vissza vagy a fagyöngy kipárolgására.
 
Ha semmi mást nem tekintek, csak Nagy Kriszta nyalnivalóan illatos flórájú-faunájú pináját, Szolnok gyönyörű ajándokát, máris nem lehet Szolnok szarváros és akkor Uj Péterről még hallgattam is. [Az ország legzseniálisabb haematológusát, a méltatlanul ismeretlen szarkasztikus-humoristát Dr Ujj Györgyöt pedig én szeretném idevenni - a szerk. kér.] Néhány net-és blogbarátom megkérdezte, mi a bajom Uj Péterrel, személyesen az ég adta egyvilágon semmi, de semmi. Bajom nem ővele van, a korpuszával, hanem azzal, amit képvisel (művelt, okos, fejlett tetű ócskagecizmus, aminek alapja a hülyéneknézés) és gyakorol. Szerintem írásművészetének a csúcsa az volt, amikor minden ismeret, hozzáértés vagy utánakérdezés nélkül a Népszabadság akkori ízlésvilága legközepét habosra nyalva okádta le az Új Vásárhelyi terv Tisza szabályozásra vonatkozó részeit. Természetesen Uj annyit se ért a tiszai vízkormányozáshoz, mint hajdú a harangöntéshez, ugyanis a hajdúk dúló rablásaik közepette a harangokat levágták s a toronyból lezuhant harang darabjait magzukkal vitték hasznosítható szinesfém gyanánt. E darabok aztán a harangöntés folyamatában a harangöntők , ágyúöntés folyamatában pedig ágyúöntők keze közé kerültek…
 
Buda Rózsadomb nevű részére matulistafikaista [posztmaóista], haladóbaloldali, képzelt-liberális [amilyennek az LMP-s bábocik álmodják, olyan magyarliberális] szemüvegeken által a Rózsadombot (Két_ÁÁ_kerüleeet ) szarvárosnak kéne pankizálnom, de akár gyalog, akár autóval is jártam a meglepően elhanyagolt, sima vidéki-kisvárosias (Székesfehérvár-külső, de nem az Öreghegy, mert az elegánsabb) utcáit, nekem mégis rokonszenves lett. Jól vezetnek a helyiek, figyelmesen, könnyedén autózhatóak a kétharmad-másfélsávos girbegurba utcák, elenged és át s nem erőszakolja, hogy viszonozd … Ilyen szűklátókörű vagyok én, mindössze az európai átlagautóstól való távolsága szerint osztályozom a pesti és budaiautós és szarozom/nemszarozom a német- olaszmód jólautózható budai ill pesti aljastetű kongolmerátumrészt. Budán, ha előzékeny vagyb gyorsan reagálnak és fölemelik a kezüket köszönetként, ugyanezt a gesztust a VI-VII-VIII-IX és X. kerületben a balfaszság, butaság, ügyetlenség és tehetetlenség jelének értékelik. A Dombon A 60-es évek tanácsmilliomosai idejében ideiglenesnek szánt, azóta rozsdaette drótkeritéseket, a szuterének előtt penészedő lomokat csudálkozva bámulja a z idegen. Kedbvelt szórakozásom, hogy vidékiparaszt ismerőseimmel felkunkorodom autóval a Rózsadombra, aholis ledöbbennek az utcák állapotán, aminek a magyarázata egyszerű, Budapest nem egy kis ócskaszemét falvacska, ahol az emberek nem szerethnék, ha szó érné a házelejét, Budapesten többezer embber él, újságírók és miniszteriális szakemberek, akik szakmányba fikázzák a magyar népet elmaradottságáért, de rész-magántulajdonukban álló házuk homlokzatát már leszarják, hogy néz ki, mert annyira megszokták az IKV-s régi szépidőkbe azt, hogy ha szétcsúszott a csatorna és az esővíz áztatja-mállasztja le a csudálatos pesti malteroeklektikus látszatot, akkor majd csak jön egy létrás ember és összetolja… A Rózsadombon lakik ezernégyzetméterre számítva a legtöbb főeszetokja az országnak, tudósok, jelentősművészek és újságírók is, nembeszélve a politikusokról. Jó , de nem procc autók, lehasznált, de mégis csinos és kívánatos nők,   a tipikus Naaagy Férfi Odaadó Felesége, aki negyvennek néz ki teste és mozgása alapján, csak ahogy szőke haját a kezével arcából ellebenti a kocsibaülés közben, látni a májfoltokat, megvan hetven is [az isteni férfi 93 és az apolónő most pelenkázza át] , rokonszenves, nem mondanám szarvárosnak, sőt, A Domb-nak szolgáló pláza is sokkal különb, mint amik pl Angyalföldnek meg Lipótvárosnak csiliviliznek. Simán ellaknék a Rózsadombon, minden oly közel és mégis távol, még a román koldusmaffia alkalmazottai se igen veszik a ráradságot, hogy csak úgy felgyalogoljanak a dombra az Alvinczi úton…  és gondolom, a Family Frost se tutul…
 
Egyszer beszélgettem egy bekeska caba-i gyerekkel, aki a sajátvárosát szarvárosnak mondta, lám, a tótok magyar asszimilációja. Kertész Ákos mély-mélymagyar is a minapi állítólag botrányos, de mélyen igazmagyar kirohanásával tette le a mélymagyarság próbáját, de ez a Békešská Čaba-i gyerek is, mert a mélymagyar egyik legfőbb ismérve az, hogy szerinte, bár A Haza minden előtt, de az ő városa, faluja, tanyaközpontja szar és okádék és ű jaztat gyűlöli. Megkérdeztem a Békešská Čaba -i tót gyereket ( félig mihereci, tehát oláh is) hogy szerinte melyik Békešská Čaba -val ellentétben a fasza város és erre rávágta, hogy Szolnok. Majd hanyattdobtam magam a meglepetéstől és indoklást kértem. „Ott legalább vannak emeletes házak, meg felhőkarcolók, pl a toronyház a vasútállomásnál.”Kérdeztem, volt-e már bent a városban, töltött-e ott időt, mondta nem, a vonatból szokta néha látni, de fasza hely, ellenben Bekeska Caba, na, az szarváros.
 
Nemrég találkoztam egy emberrel, azt mondta, Törökszentmiklós az számára az Édenkert, ott vett részt először A Kóma című film forgatásn [= itta magát kokirészegre a Kossuth szobor árnyékában, a parkban, de ezek szerint az enyhe alkoholmérgezésből révedvén nem hányt, így alap-attitűdje kellemes és ez tükröződött péppé ivot vörhenyeges arcán is……] aztán a Hangos, az Ezerjó és a sknanzeniális Juhász kocsma. Törökszentmiklóson pl kedvenc rádiósom Ördögi Roy Slade is jólérezte magát, elhányt úgy nagyjából a zebrától a patika sarkáig, és az időközben tmbrliánossá nemesedett ekkerjoz-t meg se kérdezem a város felől, biztos vagyok abban, hogy néki is lavva. A városnak több olyan szülöttjét is tudom ekkerjoz-on kívül, akik Törökszentmiklósról humuszálják televénnyé a szarvárosi címnek még az ordas gondolatát is, az egyik Molnár Ferenc Caramell (és anyukája, keresztanyja meg az összes exbarneválos cigányasszony, akik sokkal többet tudnának mondani a roma cigányfelzárkózásról, ha egyszer is őket kérdeznék a témában az unalmas Mahaacsi Viktaarija helyett) aztán ott van Dr Boros László USÁ-ban élő rákkutatóorvos, meg Darvasi László író, Magyarország egyik legjobb történelem-magyar szakos tanára Fehér Cézár, őrajta lehet szemlélteni, hogy a törökszentmiklósi a várostól való távolságának arányában viheti egyre többre és többre, mert ha Törökszentmiklóson marad, akkor azzal az erővel maradhatott volna Tiszaburán vagy Kuncsorbán is.
 
Magyarországon, ha jobban megpiszkáljuk, mindenkoron mindenminden, de minden keserű, még a szar is. És ha keserszarügyben kutatván piszkálódunk, mindenben találunk valami mégszarabbankeserűet és végülis az egész ország egy szar bocsjav egyszar lesz, amiből el kell menni, mert itt mind jellenek élő állatok az emberek, kivéve persze azt, aki mondja, meg azt, aki kérdezi.
 
Az önszarozás ugyanis szerintem a legtipikusabb, a világ népeitől leginkább elkülönböztető tulajdonsága a mélymagyarnak és ez a species egalizálja a kurucinfossiánus magyart az indexista-matulista-fikaistamagyar jógyerekkel...
 
Csak tippelek, de alig hiszem, hogy mellétrafálva: a szarváros versenyekben   helyezett magyar városok a világon egyedülállóan leginkább saját lakosaiknak azok közül is a megfelelő kapcsolati hálóval rendelkező indexenlógó pógárainak köszönhetik a helyezést. Lehet, hogy ez a fikaista trükk amerikából lopott, de abban is biztos vagyok, hogy amerikában senki nem a saját települését (vagy régiójából valót) szarozta le, hanem egy „ellenségeset” vagy egy kanadait, vagy ha Kanadában purtuttyálták ki, akkor egy USA bélit, vgy Franciakanadában anglokanadit ésígytovább.
 
A szarnáliskeserűbb igazság az, hogy én most nagyon sok szarra vágyom, pl érett fekáliára és sok friss habos disznótrágyára, mert kertem talajának javítására, gyümölcsfáim feltáplálására leginkább ezek alkalmasak. És a szar a titka, a magyarszaré, a húst-hússalevők szara zsírja, a magyar gyümölcs különös édességét (főleg az eper és dinnye vonatkozásában) a kövér magyarszar adja meg igazán. Egyelőre bár már a jószágállomány fogyóban, és a reterát, a pottyantós budi meg lassan skanezokban lesz majd látható (eddig még nemigen merészkedtek a skanzenjépítők) , valamint az antireformiánus és antiglobalista magyar a sok import élelemnek látszó vegyifos miatt már nem annyira jó minőségűt szarik, ámde itt, az elmaradott Lyukmagyarországban, ahol bitang renegát büdösparasztok még merbnek tartani disznót, sőt a duroc-ot mangalicvával keresztezik, hogy ne kelljen táppal etetni, még reménykedhetem, hogy óccsón vagy ingyen jutok a kertem jellegzetesen magyar-lúgos talaját kellően savanyító disznószarhoz.
 
Édes hazám, mely gyönyörű egy darab* szar vagy, Magyarország!
Az ember azt gondolná, hogy a netokrácia ócskagecista fossámálló puruttyáltságában már a 2006-ban talán még menő  szavaztatósdival nem lehet sokra menni
, de bi'on' a
szőőrnyű kormányelnyomás és médiaterror alatt nyögdécselő index-nek [a szerző a hírgyárra gondol, amit „lap”-ként szoktak becézni a jógyerekek- a szerk un.] viszont faszául bejött a szavaztatósdi a
szarváros versenyben.
 
A szarváros versenyből azt lehet lemérni, melyik magyar városban nézdegélik az otthonosak az indexet és hol van elgalább 2-3 olyan matulista fikaista , magánéletében köcsög nyomorú gecóka, aki nagyon is szeret a saját fészkébe piszkítani és a kapcsolatihálója is dús, valamint gyorsan is képes mozgósítani a szennyügyért, legyalázni a gyűlölt városukat.
 
Persze, ahol olyan balfék címzetes főjegyző van, mint Csurgón, ott a palimadár be is kapja a horgot és az indexen lógó jógyerekek kesergését a súlyos kormányterror miatt (kirúgták szegény Tótát, Ujt is lapátra tették Orbánék, nemkímélve Bedét és tán már Szily is köszörüli sarokcsiszolóval [persze gyémánt vágókoronggal!-szerk.röh.] a sarlóját az útilapuja kivágásához, jujj jujj) szóval kesergésüket a hülye csurgói főjegyzőn való röhögésükkel deríthetik meg kissé, mint szarzsírtól dús szennyvizet a szeptifos, ugye.
 
Eszembe jutott, hogy nem ártana áttekinteni, szerintem, szubjektívicce melyek  is a szarvárosok Magyarországon. Előszöris Magyarország tele van olyan közigazgatásilag szarvárosi joggal rendelkező településekkel, amik valójában egész jó, élhető kis falvak, mint pl Kenderes. A közelében van egy falu, ne menj oda megvernek, az olyan knglomerát, mint pl Budapest. Még egy kicsit srévizavi pedig a Médelyákoktól Elkoptatott Nevű Falu, ami nem az ország legszegényebb települése. Na, kb a térképen arrafelé van az egyik szerintem szarváros, ez Törökszentmiklós.
 
Az én tekintetemben azért szarváros Törökszentmiklós, mert én nem szenvedhetem az ottani cigányokat, de a magyarokat se, míg például a Médelyákoktól Elkoptatott nevű Falu cigányait pedig kedvelem, pedig az ő hírük sokkal rosszabb a megyében a törökszentmiklósi cigányokénál. De pl a törökszentmiklósi cigányoknak több olyan szórakozása is van, amit nem csípok, az egyik a főutcán arra haladó autókra légpuskával lövöldözés, a másik a házlepusztítás, ésígytovább.
A légpuska az a fegyvernek látszó tárgy, aminek a lövedéke, ha valakinek véletlenül a bőre alá kerül, akkor ez országos hír lesz LELŐTTE JÁTSZÓTÁRSÁT A KISFIÚ NAGYAPJA PUSKÁJÁVAL a kisfiú állapotas súlyos, műtik (a lövedéket, amit egy régi igazi doktorbácsi a faluban a rendelőjében szikéjével kivett, nagy hajcihő közepette, a médelyákokat odaengedve kórházban veszik ki s persze MŰTÉT-et dszámolna föl, amúgy a gyereknek kuttya baja, zabájja a krémeseket és vedeli a kaólláét, hogy mingyán inkább a belosztályra kell átvitetni…)
 
Törökszentmiklóssal annyi-annyi bajom van, hogy egész könyvet tudnék összehordani róla, pl a Videoton arra alapozva, hogy a városban munka nélkül 1400 betanított műszerész van, odatelepített egy gyárat, aztán a helyiek csesztek elmenni oda dolgozni, elég vaót nekik a segély meg egy kis himihumi alkalmimunka, messziről, busszal kellett nagy költséggel oda összehordani dolgozókat. A Székesfehérvárról , A Lordok Házá-ból oda lelátogató Videoton górék azt hitték, hogy Mozdokban vagy Mahacskala-külsőben járnak, de mindenesetre egy másik országban, túl Tirgu Iu-n. Törökszentmiklóson a nép a város vagy a köz javára alig adakozik, szemben az én ízlésem szerint nemszar várossal Kisújszállással, ahol az emberek sokkal inkább hajlamosak településükért áldozni bármit is. Törökszentmiklós azért is szarváros, mert egész Lyukmagyarországon itt tűnt vagy kallódott el , egy négyzetkilométerre számolva, a legtöbb tehetség. Sajátos kontraszelekcióban Törökszentmiklóson mindig egy bizonyos, jellegzetesen törökszentmiklósi/szolnoki típusú [ a Bede, a Tóta és az Uj/Ujj gyakori szolnoki nevek –a szerk. gon. röh.] szarkavaró tipusú ember érvényesült és persze a tehetségest azt vagy eltiporták, vagy üldözték vagy semmire se vitte. Eléggé piás város is. Sok a sunyi,  aljadék és kétszínű ember. Szolnok is szarváros, kb , mint Törökszentmiklós, csak nagyobb méretekben. Szolnok azonban ki van téve a Jászság közelségének, és A Megye Gyöngy Köldöke címmel nyugodtan kitüntethető fasza kis város, Jászberény  , ami nekem lavva-lavva [pedig beh sokat szenvedett ott a szerző – szerk röh.] hatása kezd valahogy beszivárogni Szolnokra és az is elmondható még Szolnok védelmére, hogy 100 esztendővel ezelőtt még aszály idején is sárbafúló poros koszfészek volt.
 
Nagybudapest városkonglomerátum megszámolhatatlan mennyiségű kisvárosból, faluból és szarváros jellegű szlömökből áll. Nem bátorkodnék tehát egész Nagybudapestet szarvárosnak mondani, készséggel elismerem, hogy ha van egy park, ami foltonkint felzárkózatott éjrópér [ivókút, kandeláberek és pár pad a főutca felől meg térkő], másrészeiben gótikus [Szovjet Hősök Emlékműve]és akadnak mediterrán zugai, nem szarpark akkor sem, ha az egyes nagyrakás rothadmányos ződsárgán gemnnylő véres foskupacai látótávolságon belül puffogják a kénhidrogéneket… Tehát Budapest is efféle, pl szívem egyik csücske benne Budafok, a másik az egész III. kerület de lavva Albertfalva és lavva-lavva a Külső Két-bé kerület is. Az én kartotékjaimban még Budaapesthez tartozó Érd megítélése nálam vegyes, Érdnek vannak szarváros-részei, cigánymentes területein az utcavégére hordják a színmagyar lakosok a szemetüket, hótt India egy-egy érdi utcavég...  és tündérligetei, de pl Szigetszentmiklós nem is hogy szarváros, de egyenesen egy tipikusan pestitetű aljas hely, míg az onnan autóval csak őshelyismerettel rendelkezők számára jól megközelíthető szomszédos Dunaharaszti (legalábbis Szigetszentmiklóshoz képest) tündérliget. Dunakeszi vagy Budakalász jó hely, Csobánka tündérliget, Pomázon lakik a magyartanárnőm és Wahorn András, tehát Pomáz az ország Gyöngy Köldöke, holott Wahorn ki van akadva egynémely pomázi cigányokra és még okleveles, többszörösenkitüntetett [LMP size] jógyerek is mert nekem, szigorúan mikrofonon kívül panaszkodott a pomázi cigányokra. Szentendre két (azaz kettő) gyöngyköldöke az országnak, Visegrád lavva és így tovább, Zebegény is.
 
Nem csuda, hogy Pomáztól Esztergomig az egész Duna-völgy tele van ott nyugalmat kereső volt lyukmagyarországi téeszelnökökkel, ÁFÉSZ-anyagbeszerzőkkel, államigazdsági vezetőkkel, gyárigazgatókkal ésígytovább, tolvaj, sikkasztó, vérnősző, szadista, umbuldista tolvaj, egyszóval   a tetű emberekkel, akik miatt a szociializmusban Lyukmagyarország még lejjebb süllyedt annál is, ahová valamennyire Horthyék alatt fölemelkedhetett. Természetesen ez a sok derék becsületes, mindig is haladóbaloldali ember nem akar ott megöregedni, azon a vidéken, amit élete virágjában úgy fosztogatott, dúlt és végeredményben alaposan  tönkretett és  kizsákmányolt és lealázott, a fiatalabbja persze az elmúlt húsz évben… (Gondolom, hogy a Budapestet tökrecseszgető derék haladóbaloldali emberek is Leányfalutól Zebegényig, esetleg Tihanyban tengetik meg nem érdemelt nyugdíjas aranyalkonyaikat… )  
 
Állítólag Esztergom szarváros. Igen sok értelmes ember állítja ezt, pl akik alig voltak képesek ép tudattal elviselni az előző  polgártmester caliguláskodásait és a jelenlegi polgármesternő eszelősségei így már szinte felüdítik nyomorodott szűk kis lelkecskéik maradék foszlányait…
 
Állítólag Ózd nyert a szarváros versenyben, ami azt jelenti, hogy hiába az indexen indult a verseny, a jobbosok bármire képesek, ha ki akarják fejezni az elcigányosodó-szlömösödő település iránt érzett undorukat. Ózdon autóztam már át, ott lakik egy sofőr haverom a feltűnően kisszemű Gyulla (két löbetűvel). Úgy lazán átautózván Ózdon az ember nemigazán tud rájönni, mitől lenne ez a város szarvárosabb a IX. vagy a VII. kerületnél vagy Nyergesújgfalunál vagy Tokod-Altárónál, hogy Budapest-nek csak néhány szarváros-részét említsem, nemmegfeledkezve a X. kerület jórészéről, de nem idekeverve pl a XVII. Kerületet, aminek a lakossága inkább a tipikus Budapest-agglomerációs tetvekre hajaz, sunyi mackónadrágos, surdakalapos, barnacipős nepperbácsik, közértek fosztogatásain hájasodott drágafrizurcsis sokfukszos üzletvezetőnénik… az agglomerációs szarvárosok közül kedvencem Pécel, mert az itteni tipikus pestitetű jellegű lakosság a szemetet felhordta a város fölötti katlanszerű dombtetőre, majd a nagy esőzésekkor a turhaszínű szennylé patakáradat formájában folyt vissza a „városra” , laboratoár-de ganyé, mert megérdemelte.  
 
Gödöllő szidi [city] csípom [lavva-lavva] .
Ha semmi mást nem teintek, csak Nagy Kriszta nyalnivalóan illatos flórájú-faunájú  pináját, Szolnok gyönyörű ajándokát, máris nem lehet Szolnok szarváros és akkor Uj Péterről még hallgattam is. [Az ország legzseniálisabb haematológusát, a méltatlanul ismeretlen szarkasztikus-humoristát Dr Ujj Györgyöt pedig én szeretném idevenni - a szerk. kér.]
 
Buda Rózsadomb nevű részére matulistafikaista [posztmaóista], haladóbaloldali, képzelt-liberális [amilyennek az LMP-s bábocik álmodják, olyan magyarliberális] szemüvegeken által a Rózsadombot (Két_ÁÁ_kerüleeet )  szarvárosnak kéne pankizálnom, de akár gyalog, akár autóval is jártam a meglepően elhanyagolt, sima vidéki-kisvárosias (Székesfehérvár-külső, de nem az Öreghegy, mert az elegánsabb) utcáit, nekem mégis rokonszenves lett. Jól vezetnek a helyiek, figyelmesen, könnyedén autózhatóak a kétharmad-másfélsávos girbegurba utcák, elenged és át s nem erőszakolja, hogy viszonozd … Ilyen szűklátókörű vagyok én, mindössze az európai aátlagautóstól való távolsága szerint osztályozom a pesti és budaiautós és szarozom/nemszarozom a  német- olaszmód jólautózható budai ill pesti aljastetű kongolmerátumrészt  A 60-es évek tanácsmilliomosai idejében ideiglenesnek szánt, azóta rozsdaette drótkeritéseket, a szuterének előtt penészedő lomokat csudálkozva bámulja a z idegen. Jó , de nem procc autók, lehasznált, de mégis csinos és kívánatos nők,   a tipikus Naaagy Férfi Odaadó Felesége, aki negyvennek néz ki teste és mozgása alapján, csak ahogy szőke haját a kezével arcából ellebenti a kocsibaülés közben, látni a májfoltokat, megvan hetven is [az isteni férfi 93 és az apolónő most pelenkázza át] , rokonszenves, nem mondanám szarvárosnak, sőt, A Domb-nak szolgáló pláza is sokkal különb, mint amik pl Angyalföldnek meg Lipótvárosnak csiliviliznek.
 
Egyszer beszélgettem egy bekeska caba-i gyerekkel, aki a sajátvárosát szarvárosnak mondta, lám, a tótok magyar asszimilációja. Kertész Ákos mély-mélymagyar is a minapi állítólag botrányos, de mélyen igazmagyar kirohanásával tette le a mélymagyarság próbáját, de ez a bekeska cabai gyerek is, mert a mélymagyar egyik legfőbb ismérve az, hogy szerinte, bár A Haza minden előtt, de az ő városa, faluja, tanyaközpontja szar és okádék és ű jaztat gyűlöli. Megkérdeztem a bekeska caba-i tót gyereket ( félig mihereci, tehát oláh is) hogy szerinte melyik Bekeska Caba-val ellentétben a fasza város és erre rávágta, hogy Szolnok. Majd hanyattdobtam  magam a meglepetéstől és indoklást kértem. „Ott legalább vannak emeletes házak, meg felhőkarcolók, pl a toronyház a vasútállomásnál.”Kérdeztem, volt-e már bent a városban, töltött-e ott időt, mondta nem, a vonatból szokta néha látni, de fasza hely, ellenben Bekeska Caba, na, az szarváros.
 
Nemrég találkoztam egy emberrel, azt mondta, Törökszentmiklós az számára az Édenkert, ott vett részt először A Kóma című film forgatásn [= itta magát kokirészegre a Kossuth szobor árnyékában, a parkban…] aztán a Hangos, az Ezerjó és a sknanzeniális Juhász kocsma. Törökszentmiklóson pl kedvenc rádiósom Ördögi Roy Slade is  jólérezte magát, elhányt úgy nagyjából a zebrától a patika sarkáig, és az időközben tmbrliánossá nemesedett ekkerjoz-t meg se kérdezem a város felől, biztos vagyok abban, hogy néki is lavva. A városnak több olyan szülöttjét is tudom ekkerjoz-on kívül, akik Törökszentmiklósról humuszálják televénnyé a szarvárosi címnek még az ordas gondolatát is, az egyik Molnár Ferenc Caramell (és anyukája, keresztanyja meg az összes exbarneválos cigányaszony, akik sokkal többet tudnának mondani a roma cigányfelzárkózásról, ha egyszer is őket kérdeznék a témában az unalmas Mahaacsi Viktaarija helyett) aztán ott van Dr Boros László USÁ-ban élő rákkutatóorvos, meg Darvasi László író, Magyarország egyik legjobb történelem-magyar szakos tanára Fehér Cézár   , őrajta lehet szemlélteni, hogy a törökszentmiklósi a várostól való távolságának arányában viheti egyre többre és többre, mert ha Törökszentmiklóson marad, akkor azzal az erővel maradhatott volna Tiszaburán vagy Kuncsorbán is.
 
Magyarországon, ha jobban megpiszkáljuk, mindenkoron mindenminden, de minden keserű, még a szar is. És ha keserszarügyben kutatván piszkálódunk, mindeben találunk valami mégszarabbankeserűet és végülis az egész ország egy szar lesz, amiből el kell menni, mert itt mind jellenek élő állatok az emberek, kivéve persze azt, aki mondja, meg azt, aki kérdezi.
 
Az önszarozás ugyanis szerintem a legtipikusabb, a világ népeitől leginkább elkülönböztető tulajdonsága a mélymagyarnak és ez a species  egalizálja a kurucinfossiánus magyart az indexista-matulista-fikaistamagyar jógyerekkel... 
 
Csak tippelek, de alig hiszem, hogy mellétrafálva: a szarváros versenyekben   helyezett magyar városok a világon egyedülállóan leginkább saját lakosaiknak azok közül is a megfelelő kapcsolati hálóval rendelkező indexenlógó pógárainak köszönhetik a helyezést. Lehet, hogy ez a fikaista trükk amerikából lopott, de abban is biztos vagyok, hogy amerikában senki nem a saját települését (vagy régiójából valót) szarozta le, hanem egy „ellenségeset” vagy egy kanadait, vagy ha Kanadában purtuttyálták ki, akkor egy USA bélit, vgy Franciakanadában anglokanadit ésígytovább.
 
A sazrnáliskeserűbb igazság az, hogy én most nagyon sok szarra vágyom, pl érett fekáliára és sok friss habos disznótrágyára, mert kertem talajának javítására, gyümölcsfáim feltáplálására leginkább ezek alkalmasak. És a szar a titka, a  magyarszaré, a húst-hússalevők szara  zsírja, a magyar gyümölcs különös édességét (főleg az eper és dinnye vonatkozásában) a kövér magyarszar adja meg igazán. Egyelőre bár már a jószágállomány fogyóban, és a reterát, a pottyantós budi meg lassan skanezokban lesz majd látható (eddig még nemigen merészkedtek a skanzenjépítők) , valamint az antireformiánus és antiglobalista magyar a sok import élelemnek látszó vegyifos miatt már nem annyira jó minőségűt szarik, ámde itt, az elmaradott Lyukmagyarországban, ahol bitang renegát büdösparasztok még merbnek tartani disznót, sőt a duroc-ot mangalicvával keresztezik, hogy ne kelljen táppal etetni, még reménykedhetem, hogy óccsón vagy ingyen jutok a kertem jellegzetesen magyar-lúgos talaját kellően savanyító disznószarhoz.
 
Édes hazám, mely gyönyörű egy darab* szar vagy, Magyarország!
 
 
 
*[vö. Hajnóczy Péter novellabéli szarával]

-részlet a szemét önkormányzatok nem adnak című műsorszámból-

Vészhelyzetben a Jelenkor folyóirat - főszerkesztői levél

A Szerk. - 2011. szeptember 05., hétfő
 

jelenkor

Kedves Barátom,

a Jelenkor súlyos helyzetben van. Korábbi fenntartónk, a megyei önkormányzat az év elején elutasította a támogatási kérelmünket, s végleg sorsára hagyta a lapot. Pécs városa nem hivatalos formában, azaz nem számon kérhető módon ígért ugyan támogatást, de ebben az évben mindeddig szintén nem nyújtott pénzügyi segítséget a működésünkhöz. (Fotó: pecsiujsag.hu)

 

 

 

FIZESSEN ELŐ

legyen szives

A JELENKOR FOLYÓIRATRA

 

ITT

 

A Jelenkor volt A Műhely, ahol a fiatal Weöres tollászkodott, ahol a múltszázadvég akkori ifjútörökmozgalmának egykori vezíre, Csuhai István is működött, az egyik utolsó valamibe is számító magyar könyvkiadó is a Jelenkor[volt...]  Ha másért nem, a szép múltra tekintvén

FIZESSEN ELŐ

Előfizetési díjak:
az I. félévre 4140,- Ft, a II. félévre 3450,- Ft, egy évre belföldre: 7590,- Ft
Megjelenik havonként.

8 komment

Címkék: hakni

magyar-magyar szótár 2011.09.10. 08:01

papó

an der Reiche: jelenben elo allatok

 

Volt egyszer egy szegény papó, úgy is hívták, Papó. Kábé olyan öreg volt, mint a bekötő kövesút, aminek a bogárhátáról már kezd pedig lekopni az aszfalt, és előlátszanak a régi makadám fehér kövei megint.
A Papó, mint annyi más öregemberek, nem sok vizet zavart.
Tudják, a Papó papója volt az, akivel még megesett, hogy a sátor szájában ülvén az arravonuló hunyadi'ak egy tisztje megkérdezte, hogy: Ugye, nagy az öreg, hideg? Azt mondta erre a Papó papója, hogy: Te tudod, te vagy kint. Ej, jó’nevették erre mind a hunyadiak a papót, mert azok soseis nem voltak egy szegény emberek, így azt hitték, hogy hülységet beszél. Hanem, amikor a hunyadiak is sátort vertek, oszt a csicskásaikkal befűttették a kályhákat, oszt hirtelen meleg is lett, meg füst is, kiültek hát ingujjban a sátor nyitott szájába: megtapasztalták, hogy tényleg van odakint meg idebent. De erről már hallgat a dzsentroid fáma. Nem olyan vicces, amikor a sátormeleg az ember hátáról leperzseli az inget, az ingnyílásből mellyeszőrire meg ráüt a dér.
 
Modom, Papó már nem sokba számított.Semmije nem vót neki, csak az a két lába, amit apródonkint, mint a szalámit, levágtak neki, arra, a két levágott lábara kapott egy kevéske jó pénzt, meg szedhette a szinkumárt, míg élt.
Meg az a szép, világítós fehér haja!
Jót mutatott a sikágóbúlz –sapkája alól.
Egyszer aztán arra jött egy igen jószagú anettkadzsekis –virág’ szoknyás menyecske. Csak ennek nyaktól föl minden fordítva volt, mint az Anettának: amije annak kicsi vagy rövid, ennek nagy vagy hosszú.
Na, papó, van-e valami eladó története? –köszönt a menyecske illendően.
Hogyne lenne, enném azt az arany szívedet, ha közelebbről látnám, kedves, húzzad csak lejjebb azt a cippzárat!
Ne tessék hülyéskedni, most van rajtam trikó, mert a dzseki mind megdörzsikélné a didkóimat.
Papó egyből észrevette, hogy itt egy olyan írtelmisígi menyecskéről van szó, aki már közel van ahhoz, hogy értse a szegény embert.
Ej, mondanám, hogy üljél ide kedves –csapott a térgye emlékére a Papó –de félnék, a harmadik lábam megágaskodna, oszt ha annyira nem is vagy már egy fiatal, mégis megijednél tán attól?
Hát olyan ijedősnek tetszik engem nézni, papó! –mondta erre a menyecske és kályhaforróság sütött az arcocskájáról, meg a szájából. Azzal odaguggolt az öreg elé és hosszú virág’ szoknyáját úgy igazgatta, hogy a budapestjéből többet láthatna az öreg, ha akarna. Bugyi meg amúgy is volt rajta, mert nem akarta volna, hogy a hosszú autóbanülésben kiüssön a szoknyáján a Fábry –féle vonalkód.
Hajaj, hát úgy látom, a te kis macskád is már az új divat, annyira körbe van borotválva, hogy semmi szőre nem látszik szegénynek a bugyigumin túl –azért én csak belevetném a nyelvemet a mézes torkájába!
Összerándultak ettől a menyecskének bizonyos gyűrűsizmai.
Kezdte is erre pergetni a menyecske a málnaszín nyelvecskéjét gyorsan a lapátka fogai kerélytésében, mint egy júpíszi úgynök, aki a kisebb csanelttepsi nagyobb előnyeit ecseteli, csak ő meg arról kerített, hogy lenne -e a papónak valami régi, szép története, amit ő még a papójától hallott, abból is olyat lehetőleg, amit az is a papójától.
Megijedt a papó –legalábbis tette magát: Jaj, hát kislyányom, eszem a szíved, te még itt tartasz, hogy nem tudod, mi a cocológiai meg társadalomtörténeti magyarázattya annak, hogy mink nemigen tudunk régebbi történeteket annál, mint amikor a petőfisándor gatyába táncolt, a felesége meg bugyiba, úgymentek a muziba?
A menyecske gyorsan utánaszámolt, 1948, elég régen volt az is, jó lesz tehát néki olyan is.
 
A sokatkévánó asszony –a Papó tekintetéte a menyecskéjébe mélyesztette és nekivágott: Vót egyszer egy ember, annak meg egy sokatkévánó asszonya. Egyszer is, ülnek a tüzné, hát az asszony csak odaveti magát az emberihez, osztán mán húzza is rája -rája a ember késire a tokját. Mán egy hússütésnyi időt csinálják, odavág egy öregasszony valami fát, hogy mostmább csiha, eridgyenek kifelé a tűztől, mer mán nagyon megvannak pirúlva, oszt ne bégázzák a fogatlanokat olyasmikkal, amiket űk már nem nagyon ehetnek, ha ehetnék is. Jól van, hát arrébb mennek egy kicsit, akkor az asszony nekitámaszkodik egy fának osz úgy adatja magának. Mán vagy századjára hűl meg a szája az asszonynak, világít holdszín a szeme körűl a bőre, oszt csak megsajnálja az urát, oszt azt mondja, hát egy nem igazság ez, hogy ha az ura ereje nem is fogyik, de már igen szárazon dömöckél. Ippeg arrajárt egy tünedér, oszt ahogy ezt elhallja, gondolja, jól megtréfálja az asszonyt, oszt egyet így csinált, mán folyt is beléje az urának a magja –deoszt! El se áll néki! Csak gyün, gyünt, gyün, kifelé, je, mán elvonja magát az aszony, de csakis, csakis. Mán bokáig, mán térgyig álltak benne, aztán az asszony megrestült, de mán hiába: mán csak akkora vót az ember, elfért a szoknyájába –de el nem állt, csk gyütt, csak gyütt…
Föláll a menyecske. Megmacskásodtak a lábai. Nem szokta ő a guggolást.
Jól van papó, ezt a mesét már százszor hallottam. Félreérthető is. Minden ember ezt a mesét mondja nekem, mint ősi mesét, az asszonyok meg a félfar –levágósat. Meg még van a papó -mamó mese, akik szépen gyűjtöttek, el is vitte a Tél Apó mindenüket, ők meg levették az ajtót és elmentek vándorútra, avval lett szerncséjük, kincseket találtak a rablóktól…
Hát ne siessél annyira, kislyányom. –Komolykodott papó. Meglett ötvenötéves ember léttére sokan nézték már életében annyira. –Ládd e’ kislyányom, csak öt percet a guggolásban nem bírtál ki, pedig ha itten guggolnál a naposódalt a tapasztáson, hét nyolc –év alatt megszoknál annyira, hogy más meséket is hallhass.
Hét? Nyolc év? –pityesztette ajkát a menyecske és gyorsan a társai után nézett. –Na, isten áldja, papó! –Azzal gyorsmosolyt húzott el száján s hosszú ujjait megbillegtette.
Ej, mennyi sok furkót megmarkolhattak már azok a fürge ujjak! Ej, de mennyisokat mosogálhatták azok a kiscica száját!–gondolta az öreg, de mondani mást mondott: –Bocsánat, drága! Dohányzik?
Volt még, amiért a harmadik lábából is odahagyott volna valamennyit: a cigirita.
Arcot pukkasztott erre a menyecske. Dohányzik -é vagy nem, mitse számít: aki a mélységekbe merül, legyen annál cigaretta, ennyit még ő is tud. Odavette hát a zsebéből az arany dobozt.
Volt benne három szál.
Amikor a Papó még a délelőttbe odalűtt annak az egy szálnak, amit az asszonya adott, ossza be magának.
Kivett a Papó egy szálat, szépen kettétörte, meggyújtotta, jól beszívta és bentartotta, amíg pezsegni nem kezdett a világ: bánta ő már a macska mézes torkáját, pamacska bajuszkáját meg a fürge ujjakat! Kifújta a füstöt és: boldog volt.