"Két értelmiségi szövetséges lehet, de barát nem."

/Dr Erdőr Péter/

Lexikont lehetne írni, sőt, enciklopédiát az aczélizmusról. Az, hogy erdőspéterkúrvaanyád , az nem rendszerkritika, ugye. Namost Aczél György kvintesszenciája, ha úgy tetszik kivonata a szintén velejéig kommunista ember, Erdős Péter. Mondjuk Aczél megmaradt kifelé is kommunista, Erdős azért nem csak kavarta, hanem az édessét szürcsölte is.

Hülyegyerek és balfasz-kamaszkoromban én is útáltam Erdőst, nem értettem egészen a Mozgó Világban olvasott Nagy Ferenc interjúig Erdős munkásságának a lényegét. Nagy Ferenc tánczenei előadóművész [ a zsűrinek Feró/Feróka] és szinte erősáramú mérnök sokat tett Erdős Péter megútáltatásáért, ez olyan pank dolog volt tőle, amit szerintem szabadidejében ő se vett annyira komolyan, mint a néhai szegény varrónő erkölcseit szivesen is gyalázó zsűri . Persze azt tudjuk hogy a kurvanyázás az nem jelenti azt, hogy bárkinek is az az édesanya az eszébe jutna...

 

Erdős Péter a 2D-be sikamikált tudatú netokratisztikus Síkbolygó - társadalmunk számára már értelmezhetetlen figura. Úgy lehetnek a mai gyermekek Erdőssel, mint Erdős volt Bergendy Istvánnal: tolmács kéne hozzá. Erdősnek volt egy embere Bergendy zenekarában, akitől mindig megkérdezte, mit akart mondani a Pista tanképpen. Namost ezt az embert ha akarom, kémnek és ügynöknek is nagyíthatom: sematizálhatom.

Hogyan lehetne egy mai gyermeknek megmagyarázni Erdős (azaz Aczél György) esztetikai ötmondatosát. Abból azt a szillogizmust:

"Ha a zene jó, de nekem nem tetszik, ám a Táncdalbizottság átengedi, lehet lemez."

Erdős délnapjaiban a Táncdalbizottság konkrét testület volt [A Cenzúra] ma pedig automatizmus, be van építve a jógyerekbuksikba. meg is játszák aztán magukat a jógyerekek, lefényképeztetik magukat ízléstelen komenyistaőtönyökben, pank pofával, füleikhez bakelittelefonokat emelgélve, hogy aszongya, most szónak le nekik a Táncdalbizottságtól. Ugyan mi a faszér' is szóltak vona le nekik a táncdalbizottságtól, amikor ők a táncdalbizottság is...

Aczél "bukása" után jóformán minden lázadó sok-sok kis aczélok akart, jaj, lenni és Erdős után a sok kis bors is Erdős, Erdős, Erdőőős. [...] 

Ki a faszom is nem volt KISZ-es valamilyen formábban abban az időben, amikor KISZ-vélemény is kellett a felvételihez. Nekem pl KISZ-Kb dicsérő oklevelem is van ám, bibíí, sokra mentem vele, politikai vitakörvezető is vótam és egyszerre politikailag megbízhatatlan is.

Onnan döbbentem rá, hogy valami naaagy-nagy dolog készülődik A Párt-ban , hogy a katonaságnál nemhogy köteleztek a KISZ-be lépésre, hanem közölték, hogy a KISZ az valami elit és majd a testület eldönti, hogy a sok szarfaszújjak közül ki érdemli meg a KISZ tagságot. Sokan elkezdtek jujjugván  ahhogni, megszakad a KISZ-tagságuk és mi lesz, aszonta erre a poltiszt megbízottja: megbaszhassák a kurvannyukat, az! Hejh, a Reformkommunizmus toklászosodó szépnapjai vótak ezek! Vagyis miközben legderekabb ellenzékeink már vágták a centit, már csak hétezer-hétszázat kell aludni és megbuknak a kommcsik, aközben a "reformkommunisták" már telepöcögteték Buda jobb (lehetőleg ódon villákkal rakottas) fótjait alvórészvénytársoságok székházaival.

 

Mint a lyukgeneráció üledéke, alja, hordaléka, mi már esélyt se kaptunk Erdős Pétertől. 32-35 éves korunkban takony konkurrens kis pöcsöknek számítottunk a nagygeneráció tekintetében. Amit rajtunk elpüföltek (ugye, mindig a legszarabb demo-ja várja a delicvens-t a magnóban... és ha lesz lemez, az már lemállasztja a kis takony arcát a megjelenés délutánján, bár ne is lett vóna soha!) azt a kisgeneráció jógyerekeiben meg dicsérték föl.

 

Nézem Erdőssel az interjút: milyen rendes ember. Végülis a mai fikaista ízlés szerint azt kellett vóóna mondania, hogy Nagy Kati (Kati és  Kerek Perec) orrhangon/fejhangon énekelt és kész, nem volt elég jó. De Erdős ki tudja hagyni a kézenfekvő olcsó poen-t...  

És mint a katonaságnál: aki kopaszkorát végigszopta, már gumiként sem volt geci és öregként meg beleszart az egészbe. Akik viszont gyógyegerek voltak és végighawájjzták a kopaszkorukat, már a gumikorszakban nagy gecik voltak és vén szárcsaként se átallották a kopaszok szopatását, sőt, gumikon tettek túl.

Amerikában a legutóbbi időkig bármelykorszakban nem azt kérdezték, hogy hívnak, hanem felszólítottak, mutasd, mit tudsz. Érdekes-e az, hogy a mai nagy bezzegamerikanizmusban az amerikázás alaptétele az, amit leginkább nem kopéroznak. A magyar popp és bármely műűűvészeti életben viszont a ki vagy-hogyhívnak számít. Az összes erdőspétereket leginkább az izgatja, ki játszik és nem az, hogy mit. Ha az un "rencervátás" fő rákfenéjére mutatok, az ez: ez nem változott: nem a demo számít, hanem az: ki adta be, kitől van. Névenkeresztül  hallgatják a demót és névenkeresztül olvassák a prózai dolgozatot. Ez még a netokráciában is így maradt. Sőt, mégprimitívebben, mégkevésbé árnyaltan. A netokratív szöveg cimkézett és néven valamint cimkén keresztül olvasnak. Így fordulhat elő az, hogy Uj Péter nyilatkozatában veretes irodalmi stílusban  mutat rá, új kihívásokat keres, már az oviban is új kihívás volt a jele, de a jógyerekek továbbra is püförészik riadó bádogkürtöcskéikkel a bádogdobocskáikat, kirúgták a Pétert kirúgták a Petit! 

 

 Így Erdős alakját, szőrzettel slankított hájas pofáját nem az időtáv szépíti meg. Alul van a videó, nézzétek meg, ki merészel ilyen maróan őszintén beszélni ma? Még a "poppszakma" se, nemhogy az erdőspéterkék! Jóformán minden kallódó ember életében ott van egy erdőspéter. Egy darabig én is güllyeteg szemekkel acsarogtam az enyémre, őrjöngtem s aztán eszembe jutott: szegény, hiszen nem is olvasott. Hanem megkérdezett egy pár embert, és azok mondtak neki valamit, de mit? Ahogy múlik az idő, egyre inkább olyan balesetsorozatnak tekintem az egészet, amiben véges-végig én hibáztam. Sőt, tovább is van. Az én  erdősöm engem legalább leültetett, pesties megjátszásában a kedvességnek szia-sziázott, minden, de az utódja, a stréber pöcs, ha úgy tett, mint aki nemlát, mukk nélkül inalt kifelé az irodából.

 

És ha a nagy, az igazi Erdős Péter "áldozatait" megnézzük, akkor végestelenvégig azt tapasztaljuk, hogy azok jóformán mind megérdemelték a sorsukat. Nehéz emberek voltak. Nagy Ferenc a Ricse végefelé már jóformán állandóan tökrészeg volt s a többiek is mind piásak, És jól jött Nagy Ferencnek a Ricse kimúlása, mert már rögtön, a következő évben a magyar poptörténet egyik legjobb (szerintem a legjobb) lemezén dolgozhatott. És már 1984-ben volt szerencsém látni, mennyire is terhes egy csürhe volt a számára is a sok ricsésnek öltözött víkendpank. Jó, hát Feró gonoszul ráhagyta a zsűrire. hogy a zerdőspéter nyírta ki a ricsét.. ami már neki is kb annyira terhes volt, a szerep, mint Uj Péternnek, aki kb a tumbrlionossága úóta únja kurvára azt a régikihívást, ami egykor az index volt...

Az egyik legnagyobb pofont akkor kaptam, amikor egy távoli dzsesszes gitárfutam [beállás] miatt elkezdtem áttörtetni valami  falunapi tömegen, aztán az énekesnő énekelt be, huhh, ez legalább jazzy lesz, kik ezek, a gitáros Ádám volt és... Csepregi Éva, juj.

 

A  mai informális, feszt visszaszívott fiknyás genyázáshoz  képest   tisztességes dolog volt  a táncdalbizottság.

Erdősnek ráadásul az Öt Tételben egy ilyenje is volt:

"A zene jó, nekem is tetszik,de a Táncdalbizottság nem akarja átengedni, lehet lemez. " 

Ma ilyen nincsen. Ha a jógyerekzsigeri ízlés tílcsa, akkor tíítva van, akkor nincsen az a jógyerek, aki a jóhírét egy ellene-mondással is kockáztatná. Rátenyerel a magnómra és mikrofonon kívül suttogva tátikálja, hogy és hogyan erősítsek rá a szociográfikus részre, de a blogszpot-pont-kom-on. Büfépletyit súg a fülembe sííma, kecsegtető szájával, ami narancsgerezdszerűen mégis cirókál, de rá ne hivatkozzak, mert letagadja...

 

Ineralisi barátom jóvoltából, a Y.T-n az erdőspéter kurvaanyád panknóta helyett néztem meg az alábbi videót, ami szerintem érdeklődő, de egyébként lusta gyerekeknek sokat összefoglal az Aczéli Kultúrális Irányítási Rendszer lényegeiből.. Be lehet helyttesíteni a poppzenészeket (Erdős két pö-vel mondta) a poppzenészeket írókra, művészekre, tudósokra... Talán lehet, Lakatos Eltáss nem egy Erdős volumen volt, de alig hiszem, hogy a sajtóban másképpen működtek vóna a dógok, mint a poppszakmában vagy a műűűvészi berkekben...

Jó okulást kívánok!

"  Tovább az amerikaiidiótizmus ut-jan.:

Magyarországon a nemi erőszak vádja akkor is megáll, ha a bírónő egyéb bizonyítottság hiányában is az áldozatot szavahihetőnek tekinti és a látleletet fölvevő, külsérelmi és egyéb nyomot nem tapasztaló  orvos[nő] számára is annyira szimpatikus az áldozat és hihető a panasza.

 

Minden külön értesítés helyett!

Köszönjük Timcsi!

ui. Palácsik művésznő [powered by Andy Vajna] a sírás hangjai közepette, de egy árva könny nélkül  panaszlá, hogy amiolta ez az ügy tart, senki nem akar vele, de vajjon miért nem. Aki esetleg akarna Palácsik művésznővel, az ezen szándékát jelezheti a kommentoszlopban, köszönöm.

Aki pedig azt hiszi, hogy ezt már [a magyar bíróság vélelmezés alapú ténymegállapítását] nem lehet überelni, az téved, mert a legtöményebb és már meghaladhatatlan nemierőszak ténye akkor áll fönt, hogy ha a férfivel ideiglenesen szabad akaratából  közösülő nő  ten hours after  elkezd hezitálni a dolog fölött és végül úgy dönt, hogy mégis inkább erőszak volt (forrás: Szomjas Oázis). Csak üdvözölni tudnék egy precedenst a nemi erőszak fogalmának ilyenténi sarkalatosítására, ez ugyanis fokozná a nők és férfiak közötti egyenjogúságot. Ugyanis az pár órával korábban békésen üzekedő pár férfitagja is gondolhatna egyet s följelenthetné a nőt (vagy ha buzi, akkor a másik férfit) erőszakért. Ugyebár a józan átgondolás következtében felülbírálja a szexuáűlis felfokozottság beszűkülésében adott hozzájárulását.

 

Ugyebár a jogi amerikaiidiótizmus alapja a sok munkanélküli vagy jövedelmével elégedetlen, sok ráérőidővel rendelkező ügyvéd agyalása, mi lenne még perelhető s persze mennyiért és abból mennyi is lehetne az ő honoráriuma. Sokszorozódhatnának a nemierőszak esetei, gondoljunk csak azokra a férfiakra, akiket ittasságuk következtében mász meg egy alkalmi hölgyismerős. Aki esetleg szintén már az eszelősséghez  közeli állapotban részeg.

"A Worluk a magyar  zsurnálizmus AC/DC-je"

/Vészamdár pica-pica/

Ez az ingyenreklám helye:

Szegény, kormányelnyomásra az indextől elüldözött agybancombos  bérmackó, Tóta,  újra "blogol", egyelőre a régi szisztem szerint az MSZP kútfőjéből merítve a poenjait, icc. Mesterházy egy könnyed jizz-csurranatát próbálja széjjelkenyegetni úgy egyflekkesre, tessék:

HVG-pont-hu!

http://hvg.hu/w/20110912_nenezze

 

 

 

utóirat: egész nemzedékek nőttek föl úgy, hogy nem sejtik: valaha az AC/DC-nek volt még énekese is , tessék, Bon Scott, Bon Scott: http://www.youtube.com/watch?v=upTaLKnyOb0

 tudok pár szereplőről, aki szívesen alátenne a kormányzatnak. Így zajlott ez Lengyelországban is, ahol a hatalommal ellenérdekelt gazdasági csoportok jelentős segítséget nyújtottak Tuskéknak Kaczynskiék leváltásában. Itthon sem reménytelen a helyzet, hiszen a kormányzás rossz, amitől egyre nagyobb az igény az ellenzéki sajtóra. Pusztán az a kérdés, sikerül-e életben tartani azokat a bázisokat, melyekből abban a pillanatban, amint a piac megbarátkozik a gondolattal, hogy ezek megbukhatnak, vissza lehet térni. Addig meg védelemre kell berendezkedni.
 

/Tóta W. Árpád/

Most éppen megint olyan évek vánszorognak mélymagyar depresszióban mázgásan, nyúlósan, napsütés nélküli nyakbamászósan undorító hidegnyálkásan, amiben valamire is való haladóbalpoldali ember úgy érzi, hogy már lennebb nem lehet tovább.
 
Magamfajta cigány nem érez szinte semmit ebből a haladóbaloldali mélyen magyar búbánatból, máma süt a nap, jó idő lesz és tán még hónap is. Lesz valami meló, lehet pénzt kapni, hátha elgyönnek a két leszbikusok, azok olyan jópofák, kedvesek, sajnos se dugni, se semmimásolyant nem lehet velük és milyen jó a segge Turinénak a kék mackógatyájában.
Viszont a szekrényeket be kellett vinni, sőt a tanteremben lerakni  és akkor a falakról sírt le a haladóbaloldali búbánat.
 
Mint jelennekélő állat, mégis őszintén el voltam csudálkozva! A falakon a Magyarok Nagyjainak Arcképcsarnoka, ezeket nézdegéltem, míg Dezsőke a vécére lógott el (nekik budijuk sincsen, ha ásna is egyet, az utca teleszarná két nap alatt, és minden alkalmat kihasznál, ha WC-re juthat).
 
Sajnos a tanár úrral nem találkoztam, de a dúlóan jobbikos faszista faluban tényleg odavoltam a csudálkozástól, hogy a szintén faszista irányítás alatt lévő náciiskolában a haladóbalódali búbánat fájdalma csorg le a falról, pl konkréte Rajk László szemeiből.
 
Eléggé ki vagyok tanúva történelemből, így ma már tudom, hogy ha Rajk a belügyminiszter, akkor a túl népszerű Kádár lóg, nüansznyi különbségekkel, lehet, hogy Rajk nem cigizik az akasztás alatt végig. Az biztos, hogy Kádár is az Éljen a  Szovjetúniót! kiáltja. Rajkot nem ismerjük tragikus halálakörülményei miatt, de nincsen kizárva, hogy ha ő van 1958. március 17-én a Dózsa György téri székházban, akkor Mező Imre az ő mártírrá tételével gondolja politikusan a legalább két hasznát beteljesíteni, ésígytovább.
 
Aztán tényleg még ott volt a Dózsa György is  képe is. Egy Kismagyarország térkép a Népszabadságnak köszönhetően [ az arczképcsarnok is -szerkesztő megj.] A tanár úr azonban a Régimagyarország térképét másmilyen formában nem tudta beszerezni, mint a jobbódalibúbánatosban, a Magyar Szentkorona Országai, gondolom úgy volt vele a tanár úr, hogy végülis a célnak megteszi és a gyerekekkel majd az országai -val nevetteti ki, hiszen nem országok azok, hanem vármegyék.
 
A tanár úr jó tanár, nagyon szeretem, isten éltesse, sajnálom, hogy mostanában ilyen rossz a kedve, majd lesz jobb is. Hát, nekem mindenféléket tanított kezdőversenyző korában, jó volt, régen volt, időközben persze kicsit utánaolvasgattam, de az ember sose feledje el, tanárának mit köszönhet. Hunnan tudta vóna a tanár úr, mi vót a Mindszenty-beszédben, ha ő se olvasta, hallani meg nem hallotta. Utoljára nagyon is jókedvűnek láttam a tanárurat, szép, víídám kivirradtos reggel vót, sietett a  tanárúr a reggeli betevőjéért (két sör az otthon Büfé-ben) odakiáltottam neki,  falusi illem szerint az ember nem valami jónapot-tal köszön, mint valami téeszkasznár vagy ÁFaSZintéző vagy tanácsialjedzeő... : "Táncolj Feri! Legyőzte nekünk A Cigányt!" -hagy örűjjön a jó öreg. Örült is, ragyogott a tekintete, azok voltak a haladóbaloldali vidám szépnapok! Mint egy focista, így-és így csinált a lábával, az volt a Ferike táncolása, integetett is, azóta hiszi egy branch-ben vagyunk...

 

Szívküldi tanárbá'nak, hagy derűjjön a lelke:

-jelennek élő állatok-

dedicated to Akos Kertesz

Amidőn az angyal leszáll egy öregek őrzésére, gondozgatgatására, lenyúlására, kifosztására és terveszerű megsemmisítésére szakosodott cégnél, onnan tudja, ki lesz a következő, hogy az a kását fújja. Ha elnézzük a rendszerint sovány, töpörödött (vagy apadóan kövér) testet, azt tapasztaljuk, hogy valami elképesztő tempóban lélegzik, beszív öt liter levegőt, egészen kitágul a mellkas és kifúj, phúúúúúú percenként akár tízszer is, ha utánozni próbáljuk, egészen kimerülünk. A végefelé már fehér hab ül a phhhúúúzó ajakakra ki, szörcsög is. Hallgasd a szívét, ó hogy hallanák a szívtelenek mind, akinek magzatkorukban a fejük fölött dobogott ez a szív, most egy billentyűje se zár rendesen, a kamrák vére keveredik, fekete a vörössel és vissza, s a szív mégis, pont így, ebben az ütemben ver, te ezzel a szívvel nem élnél egy napot s az ő korpusza már 84 éves kora óta, tíz éve immár, ehhez a szívhez idomult, jól kijön ezzel a különben teljesen alkalmatlan szívvel is, csak legyen ez a szív, hogy dobol, a tempó, hallga csak!
 
Ámde, aki fújja a kását sokszor órákon át, de néha két-három napig is bírja. Halovány fingja sincs még ma sem az orvostudománynak, mit is bír el az emberi test. Olyant orvostudományi egyetemeken nem olvastatnak el a medikusokkal, mint Vlagyimir Il'ics Uljanov kedvenc novellája, Jack London Az élet szerelme c. műve, a lueszette néma korpusz még fel-felolvastatta magának nyomorú pusztulásában.  ["Lélek nincs , ugyan, mitől--- "]
 
fújni a kását- ez a túllendülés állapota, amikor a szakembernő az altató/nyugtató adagot oly icipicivel emeli, ami a már rendszerint ilyenkorra hrrrvára únt korpuszt csak éppenhogy átbillenti az odaát vezető útra. Elnézni egy ilyen nagymunkában-küzdelemben halálverejtékező testet, tudatánál már soha-soha nem lesz - de mit álmodhat? [ism.: "Lélek nincs, ugyan, mitől"---] Mire képes a gyönge emberi test [a halál okaként végelgyengülést szokás bejegyezni és elhinni -a szerk. magy.] , amikor még utoljára eszméleténél volt, a kanalat alig bírhatta el s most az izmok hogy dolgoznak a reflexek diktálta , a laikus számára rémes iramban! Kezdő kisnővér meg is ijed, mi lesz, ha mégse hal meg, szakembernő azonban csak néz le rá, ha föl is: kis HP mittuccteee... [semmit vagy alig...]
 
Az angyal mindezt nehézséggel érezi át, mert neki a húgy, hypó és szar, meg ételmaradék és még emberi test kipárolgása, a haláltusáját vívó test kipárolgása különösen egyneműen egy semmi tud lenni, szóval az angyalnak nem kell levegő, így lélegeznie sem kell. A szakember, amikor már nem hallja fújni a kását, még beszagol, mert a szag a kétségtelen jele a tusa végének, honnan is érezhetné ez egy angyal, akinek nincsen szüksége levegőre.
 
Idegei azért az angyaloknak is vannak, elárulom a titkot, az angyalok nem azok a jópofa eperjeskárolyalakú fickók [Balázs? Gááboóór???- bhasssszz….] , akiknek Esterházy Péter Hrabalt, a nagy magyar írót kopérozván ábrázolja a Hrabal könyve című gyakorlatában, s még csak nem is olyan Wim Wenders filmből való faszik, hanem inkább affélék, akiknek El Kazovszkij festette meg, hártyás-karmocskás kacsaláb-szerű kezecskéik, egy-egy úszóhártya a LisztFerihegy-Egy nagyságával vetekedően is terülhet, rózsás neon lilásak [...] ahogy a nővérpult mellvédjét a   karmával megkarcolássza , a szunyókáló nővérke fölriad, aki nem lélegez, az minek is beszélne, a nővér érti is az angyal minden gondolatát…
 
„Nem én vagyok, Fennség, a feketeangyal itt. Szlopácsek Antalnénak hívják és a Füredi utca hatpercében lakik. Erről nem beszélünk ugyan, soha-soha, csak úgy adja magát, tudja Kegyelmes Fénynő, ezek itt fölösleges emberek, a természet tréfája folytán éledbenmaradott vegetáló lényegében már halottak, az agyérelmeszesedéset idegesítően megjátszó felesleges nammamik, akiknek a betétjeit és ingatlanait már rég lenyúlták a hozzátartozók, viszont ápolásukhoz, gondozásukhoz nincsen idegzetük és azért valljuk be, havi hetvenezer hat éven át, némelyik mamika meg papika vidéki, mit érhet egy parasztház ma vidéken, tízmillát?   Tanképpen jót teszünk velük és ők is ezt akarják, konkréte kérnek mindentelmúlasztó tablettákat, adjunk be valami injekciót, néhányan elszenvednének vakon, süketen,   a sóst hol édesnek, hol keserűnek, a szalámit narancsnak, a banánt pörköltnek érezvén akár száztíz éves korukig is… És valljuk be, rémesen idegesítőek is tudnak lenni ezek, a szerényfosztogató álalvajárók, a direkt a pelenkából kipisilők, a sunyik, akik a gumilepedő fölé titokban a maszektörülközőjüket simítják be, a szart a pelenkájukból a falra kenik és gonoszul vihognak, sokak-sokak után a hozzátartozók semmi jattot nem tejelnek, márpedig a mi fizetésünket a főnök, a geci alak, a tulajnő, a ppiccsaa, na jaztat keresse meg, ő mindennek az oka, a pénzéhes szuka…
 
Akinek szavakra nincsen szüksége, minek is hallana. A zene az Űr-t is képes betölteni, hát a  Semmi-t, azon is, közeg nélkül tehát, átrezeg. Az angyal süket is, mit a kő. Nézi a zabálásonélvezésben elhízott illatosrasprézett , verejtéktőliszamos kövér testet, amint halálfélelemben tátog annak valami nyílása felé. Elég lenne az angyalnak egy karmával is így-s-így csinálni s akkor ez a nő, mármint a korpusza, a kóma látszólagos tehetetlen béna élőhalottiságában heteken át kórházban, majd mert a 120 kilós testtel otthon senkinek nincsen kedve bajlódni, az ilyen betegek ápolására szakosodott intézményben kerül, s a korpuszba zárt lélek viszont teljesen ép értelemmel figyeli, mi történik körülötte, hallja a hangokat s érti is. Még az ujjak ízét is érzi, amikor a szája körül matatnak valamiért. Állandóan az infúzió felé próbál tekinteni, a látómezején kívülre, mikor is érkezik a Fekete Angyal az injekcióval, a kissé, ismétlen csak épphogy, csak icipicit több az a barbatikum csak éppen annyi, hogy hussshhhh, átlendítse a láthatatlan határon…
 
Az angyalt nem érdekli az ilyesmi, csak megkeresi, felkarmolja és viszi az innen sehogyansem, távozni nem-nem-nem, míg érzékelt, a földipokolnak tekintette s a nővéreket a sátán szukáinak s most nem, nem akarna az Édenből, édesanyái és lányai ezek a nővérek, lábat is csókolna nekik, a lélek? ugyan!-ha valahogy visszavennék, nem, az édesföldilétből, sehogy sem, na erre vannak az angyalnak a karmai és suhhhh, át, föl, ki a mennyezeten, és hiába van földiigaza a relativistáknak és röhögött is a Szinópei Diogyenes, bizony az angyal se marha, hogy a földköpenyen át le törjön fölfelé, hanem a föl az nem relativizálható, hanem ugya a gömbről mindig is fölfelé van, naugye...
 
Szlopácsekné megint a reggeles, éppen akkor érkezik, egy balerina ruganyosságával fut föl a 148 kilós habtest a lépcsőn, reggeli frissmosdás szagú spérvel lefújva, amikor a mentő viszi az egyik éjszakást, oda se néz, azt hiszi, hogy  beteg az, aztán látja a nővérpult mögött, a belsőszobába vezető ajtó küszöbe mellett a pisis nővérgatyát, törlik föl a nővérpult mögét és pisiszag, mi van, mi van, mondják neki mi, elképed, nahát ez a Szabóné, hiszen még ötven sincs, szokatlan ebben a korban, rettenetes, szőőrnyű (kisujjával nyálat ken föl a szemesarkába)  na mindegy, amúgy mizu, minden rendben volt, na és Lovász néni, na igen, Szabóné leágyazott utána még?

 

végmottó: A  Ywquw család köszönetét fejezi ki  Dr Xazz Elvira doktornőnek és asszisztensének Bwxxqwné Kis Szilviának drága halottunk utolsó heteiben végzett áldozatteljes munkájukért.

/ Tschajaga und Roetzschoege Rundschau, szokványos köszönetnyilvánítás a helyi feketeangyaloknak/