magyar-magyar szótár 2011.12.02. 05:17

dzsentri

ÉN: Titkárel'tás! -Milyen ma [dzsentri neve] bácsi megítélése?

TITKÁRELTÁS: Rehabilitáltuk.

ÉN: Követett el valamit [dzsentri neve] bácsi? Ellenforradalmitevékenység, uszítás, szocialista államrend megdöntésére irányuló tevékenység,felforgatás, aknamunka, egyéb, éspedig?

TITKÁRELTÁS: Nem jellemző.... eee.... tulajdonképpen nem csinált semmi különöset semmikor. Ő... hát kissé... bolond!

ÉN: Ehem -és akkor mi alól rehabilitálták?

TITKÁRELTÁS: Osztályidegen... volt.

/szerző gyűjtése, 1984./

TITKÁR

ELTÁS

A Révai Nagylexikon 1910k. -tehát már a fiatal Krúdy dzsentrinovelláinak lecsengésével, Mikszáth halála után évekkel- még gentry - ként köznemesi birtokosként (tehát nem hétszilvafás nosztyfiúként) definiálja.

Úrfikoromban abban szocializálódtam, hogy a ~ napja utoljára Ötvenhat-ban virradt fel, horthy-fasiszta bandaszerűen kiskatonák szívét tépték ki elevenen és könyvet égettek.

 

Közben meg teljesen & mitsesejtve egy ~ hatása alá kerültem. Az első alkalommal a kis kutyája tetszett meg, azt hiszem, Lacinak hívták és magázta. Fő jövedelemforrása volt addig, amíg voltak patkányok a faluban. A ~ről nemhogy azt nem tudtam, hogy ~, de azt sem, hogy búrzsójjá felforgató ellenfóradalmi elem lenne. Én úgy tudtam, kisállattenyésztő kisiparos. Meg hogy az anyukája terjesztette az 50-es évek elején a Sztalin-torta és más ínségételek, pl hamisgulyás receptjét a faluban. Laci kutya különben, ha patkányozó foxira lehet ilyent mondani, úriember volt. Pl a ~ magázta is. "Laci, kérem, fáradjon haza!" Ezt a kutyának hátat fordítva mondotta. Erre a kis foxi ügetvén hazaszaladt, mintegy 2,7 km-re... . Együtt étkezett nejével, az ő nevét elfelejtettem, de legyen mondjuk Gréti. Szóval Grétike és Laci bébi etetőszékeknél ülve együtt étkezett gazdáival, persze tányérból. 

Kamaszkoromban valamivel többet tudtam már az régi úrivilágról. Láttam még eleven grófot is viharkabátban és zsíros szalagú parasztkalapban.

 

Krúdy Gyulának egész éltében jóformán egy rend jó ruhánál többje nem volt. Ha éppen dúskált, akkor is legföljebb egy tucat ingre költött.  De az a ruha, mint egy grófé. Különösen a cipőire ügyelt.

 

 

 

 

Bárdy György[1921 - ] színész [olykor ~oid sablonszerepekbe ragadva] élete kitüntetésének azt tartja, amidőn Jávor Pál az utolsó valamit érő pár cipőjét, hatalmas sárga csukákat, nekiajándékozta.

 

Emblematikusan a dzsentrihez a pörge vadászkalap, a hintó, a bricsesznadrág, a lovaglócsizma, és a Jávor-bajusz tapadt. Ennek megfelelően  zergetollas perge vadászkalapban, hintón, bricsesznadrágban, műszemöldökkel egybeépített orvosszemüvegben és affektáló rhaccsholó modoros beszéddel megfelelőszármazású téeszelnököt láttam. Furcsa is volt, hogy a ~ dinnyecsősznek néz ki, az agrárproletár származású meg, aki 1945-ig kizsákmányolt uradalmi cseléd volt, 25 évvel később ~oid kinézetű, affektál és az Én édes Katinkám-at bömbölteti a lemezjátszósrádióján. Nembeszélve a termelőszövetkezet zárszámadási és egyéb úrimurijairól...

 

Sőt, a téeszelnökökre egy sor más ~ szokás is jellemző lett, egyre. Szerettek pl vadászni, mulatozni, Budapesten húzatni a hogyhanékemsokpénzemlesz-t budapesticigánnyal [az Astoriá-ban].

A rencervátás reményesen szarszürke tavaszán osztán elmentem a ~hez riportozni. Akkor már nagyon szerettem ezt az embert, bűbájos volt. Ígéző. Hülye kérdéseimre nagyon okosakat válaszolt, miközben a felesége a fűtetlen másikszobában várta, mikor jönnek értünk a pufajkások. Jellemzően az asszony azt hitte, kádárista provokátor vagyok.  Megkérdeztem a ~-t hogyan teltek a napjai a forradalomkor. Mondta: sehogy. Ült itthon és ki se mozdult. Ezen meglepődtem. Persze ő beszélt, kérdezni se kellett, folytatta: Sokan be is kopogtak hozzá, mitévők legyenek. Ésbár Kádárék elképzelései szerint ő  a provokációknak felülvést, mint nyúl ugrik ki a hóttifaszista ármány bokraiból, maradt. Sőt, bárki is kérte tanácsát, nyugalomra intette. Sehováse. Semmit se csinálni! Trükk az egész, ebből baj lesz, a ruszki nem ment ki. ÉS amíg a ruszki bent van, addig minden hiába. Páran persze lehülyézték, hiszen bemondta a rádió, hogy a ruszkik haza vannak kűdve. 

Ásítottam. Aztán?

Elmesélte, hogy egészen februárig maradt, de elfogyott a pénzük. Ezért elutazott Debrecenbe, aholis az egyetem vásárolt tőle a kisállatokból, kisérleti célra. És a villamoson meglátta őt két detektív. Meglátta? -de hogy? Miből gondolták a detektívek, hogy ellenforradalmi elem? Hát ugye a perge vadászkalap, a zergetoll, meg a jávorbajusz. "Kérlek szépen, leugrottam a villamosról és futottam a nagyállomásra, fel a vonatra. A vasútállomáson már várt a fekete autó, vittek Kistarcsára."

 Hűdesoktörténet gyön ki a könyökünkön Kistarcsáról, Nagytarcsáról, Recskről. Ugye, hogy únjuk? A ~ azonban egész mást mesélt nekem. Mint nagypofájú embert, akinek be se állt a szája, állandóan a kiadott-tól eltérőeket [anekdotákat] mesél  [Ungváry Rudolf is csak hallgatta ott] bezárták egy ól-szerűségbe. És ő onnan a következő reggel kiszólt: "Őr úr, kérem!" Az őr odavakkantott egy mian-t. "Kérem, legyen szives nekem egy csajka vizet és a beretvámat: szeretnék megberetválkozni!" Az őr annyira meglepődött ezen a kérésen, hogy gondolkodás nélkül teljesítette.

 

"Én kérlek, még a Don-nál is minden nap megberetválkoztam!"

 

Erre odasimítottam a háromnapos borostámhoz.

 

..ugye a ~ és az anekdotázgatás. A történelemtudomány, amilyen megvetéssel néz az anekdotákra.

 

Ugye, tudjuk, amit tudunk a Kádár rendszerről a komonistákról, a könyökünküön gyönnek mán ki, annyira.

Behívatják a ~-t Kádár belügyminisztériumába, föl. Ismerjük jól únjuk már a sablonos figurát, a nyájasabbik gestápós faszi. Fog egy biankó útlevelet. "Ez az Öné, uram! Menjen! Nemhogy visszatartjuk, de adunk Önnek kérése nélkül is! Intézzük Önnek a vízumot! Sőt. Addig marad, ameddig akart. Sőt, ha lehet, haza se gyöjjön nekünk!"

A ~ persze nem volt annyira bolond: élt az útlevél adta lehetőségekkel...

 

 

Ásítottam. És miért nem teszett menni? -kérdeztem. Én mentem volna, mint a kapdfelbivaly, észnélkül.

"Hát...ö.. kéhlek... ez a... hazám, ugye... miért nekem kellett volna mennem? "

Gondoltam, kérdezek még valamit, ugye mégiscsak egy ~ , akire az anyja, mert még ő is bolondnak nézte, 300 hold pusztai vaksziket hagyományozott, szóval olyan okostojásféle voltam, osztán megkérdeztem, mi a véleménye a földkérdésről [1990-ben]. Előítéleteim alapján valami jó kisgazdás butaságot vártam el tőle.

"Kérlek szépen, semmi esélye nincsen itt az alföldben a kisbirtoknak, meg kertmagyarországnak, botorság. Az emberek cselédek voltak, azok maradtak és a jövőben is azt szeretnék, hogy gondolkodjanak helyettük.  A szövetkezet nagyon szép idea, ezért is igyekeztek a kommunisták tönkretenni a kolhozosítással. Ma már nem tudják az emberek, mi a szövetkezet és az új rendszer sem akarja majd, hogy megtudják."

 

Különben szinte lehetetlen volt vele beszélgetni, nem hagyta szóhoz jutni az embert. Kérdeztem volna a Don-kanyarról, erre belevágott abba, hogyan fogott ölyvet. "Kérlek szépen, ülőfákat helyeztem ki lucernásba és azokra galamobokat kötöztem.  Majd amikor az ölyv már rákapott a könnyű prédára, fehér galambokat alkalmaztam, akkor szépen befeküdtem a lucernába, magamra hajtottam s a kezemben tartva felnyújtotatm egy fehér galambot. Majd, amikor az ölyv lecsapott rá, a másik kezemmel, persze solymász kesztyűben, elkaptam! "

 

Egy híres írónk egyszer kifaggatta a madáridomítás rejtelmeiről. Jó sokat beszéltette s jegyzetelt. Aztán megírta a regényét, áthallásosra és a madáridomításban sokan a Kádári konszolidáció parabiláját, tehát a madarászban meg Kádár figuráját vélték fölfedezni. Ezen nagyon berágott az öreg, szörnyen pipa volt. Én mindig tiszteltem ezt a nagy írónkat, igen szép ember volt - a szája még Kádár szájánál is szebb. De hiába [dzsentri neve] bácsi nem akarta megérteni, hogy a nagy írónk csak anyagot gyűjtött és őneki [dzentri neve]nak lényegében semmi köze az irodalmi megvalósítás-ban keletkezett figurához.

 

Néha még eszembe jut [dzsentri neve] bácsi. mennyire idegen volt. Még a saját [társadalmi]osztályában is. Még az édesjó anyja számára is. Mindig, mindenkor, mindenütt különös idegen. Talán nem találtak megfelelő szót erre az idegenségre és azért mondták őt bolondnak. Vagy azért, mert Amerikában dollármilliomos lett a tudásból, aminek morzsáit szedte föl mellette, egy inasa. És ő meg nem települt ki, idegenbe.

( Kotnyek Antal fotója 1955k.)

Nőikategória.

Lábfetisiszták avanti, fegyvert kézbe és TŰZZ!

mottó: "Mégis csak a Mindenség kiválasztott népe lehetünk, ha az Úr ilyen csürhe kezébe adja a világot."

/Dzsingisz kán, miután végigtekintett a leshelyéről a 12szeres túlerőben lévő ellenséget húsravágván mészárló seregén, XIII.sz./

 

 

28 komment

Címkék: sajtó

köszönet

kchkscak · http://csinaldugy.blog.hu/

-nak

Házaspár .

A csávónak van tájszólása osztán.

 

Pillantás a spájzukba, mi van. http://www.whitestripes.com/disco/disco.html

6 komment

Címkék: üvegezés

"A patkány a legjobb apa-anya[...] a közhiedelemmel ellentétben igen tiszta állat. "

/Brehm/

 , >>Olyan aranyos, biztos nem lopik!<<


/Az Ötlábú kutya bojóccpárt szlogenje/



A patkány egyikszemében az ősellenség, a másik szemében pedig annak a pártnak a logója tükröződik, aminek ez a szép új párt a faszán nyőtt föl. Naéshát az orra, hihetetlen, hogy milyen az orra! -pedig nem a Hírcsárda feketemosogatójában soppingolták  .

 

Nyilván az a lelki-és esztetikai nyomorult, aki tervezte ezt a "borítót", az "Ős patkány terjeszt kórt"-ra asszociálhatott/ ~tatott vóna, szegényke, és nem is sejti, hogy mennyire beletrafált.