2018.06.06. 10:07
Ember a piac mögött
Ma már szinte hihetetlen, de az elmúlt nyolc év előtt is volt már egy másik elmúltnyolcév, természetesen csupa derültség és csuhájj, haladás és reformok -valamint akkor volt újság és szupcsi az agyfelbaszás alapú kommunikáció, röviden az indexgecizmus. Ami szerint pl abban a jólelmúlt nyolcévben, ha embereket küldtek el a munkahelyükről vagy gyárat zártak be vagy az idejétmúlt vasutazásból eladták a MÁV teherfuvarozási nagyobbfelét, akkor a kedvelt hivatkozás a piac volt, az döntött így. Sőt, a mindennek az Állam helyett a piaci alapokra helyezése volt a trendi.
A munkanélküliséget 1988-ban intézményesítették Magyarországon. Még a szocializmus utolsó kormánya, a mára legendásan szociábilis Németh Miklós Kormánya, azaz az MSZMP főségei döntöttek, emberek döntöttek imígyen:
"Olcsóbb a proletárt munkanélküli segélyen tartani, mint inflációgerjesztő módon munkahelyet teremteni neki."
A "Döntsön a piac!" politikai kommunikációs duma, ha pedig valami történet végére poénszerűen odabiggyesztették az akkori politikai kommunikáció munkásai, nyugodtan tekinthettük parasztvakító lé hadovának, vetítésnek és talán valamennyire még hirignek [agyfelbaszási szándékúnak is].
A geciújságírás jeleseinek másik kedvelt lakossági agyfelbaszást célzó bőszítése szerint a tisztelt lakosság választotta az első demokratikus választáson a kapitalizmust. Én pedig úgy emlékszem, ha 1-től 1-ig minden választónak volt 1 közös célja a választásokkal, az a
SOHA TÖBBÉ AGITÁCIÓS PROPAGANDÁT!
-volt.
Magyarországban, mint a legtöbb még nem polgári, későfeudális berendezkedésű apakomplexusos félnomád nyugat-ázsiai államban a piaci gondolkodás alapja az átbaszás, átverés, lehúzás, trükközés, cselezés, sunyulás, kofa és kupec szemlélet szemlélet.
A politikusok hoznak egy döntést, amit eltitkolnak előlünk, aztán kitalálnak valami hazugságot, ami a döntésük politikai vetülete lesz, ezt a politikai döntést aztán valahogy kommunikálják a tömegeknek -ezen a szinten jönnek a dumával, miszerint a piac döntött vagy pedig ők [ti. a politikusok] szeretnének a piacra hatni.
Például a politikusok szavazatokat szeretnének nyerni a tömegektől, ezért kitalálják, hogy valamit csinálnak az Általános Fogyasztási Adó-val , pl csökkentik, aztán erre az ÁFA csökkentésre alapítanak egy jó kis hazudós politikai kommunikációs menetet. A" piac" [a kínálati oldal] pedig úgy nagyjából és an block baszik az ÁFA csökkentésre, egyszerűen benyelik az ÁFÁ-t és a Tisztelt Lakóság semmit nem érez az ÁFA-csökkentésből.
A "piac" azaz az emberek a piac mögött reagálni is szoktak "a piac" azaz emberek döntéseire. A jólét fokozódásával ma már a mélyszegények is autóval járnak és leginkább hypermarketekbe vagy lidlikbe vásárolni. Településükön csak a legszükségesebbeket, azt, amit elfelejtettek a vásárlólistára venni, ami hirtelen elfogy, azt vásárolják meg. A "nagy láncok" frencsizben [franchise] fogják az egykori kis- és garázsbótosok maradékait, hamint a gyógyszertárak is, minden falusi élelmiszerbót tartozik jóformán már valahová. Nemhogy hasznot nem termelnek ezek a kisforgalmű élelmiszer-vegyes üzletek, de a munkabéreket sem lehet már kigazdálkodni a forgalomból. Ráadásul a fokozódó jólétben még az ország szegényebb körzeteiben sincsen az a pénz, amiért valaki boltba mások csicska szolgájának álljon. Bejelentett státuszban kézbe napi 10000-ért, meg amit el tud lopni, nem talál a bótos dógozót. Ma természetesen a Jólelmúlt Nyolcév sajtólovagjai nem hivatkoznak a piacra, hanem szerintük Az Állam-nak kéne beavatkozni és támogatni a falusi vegyesboltok fennmaradását pl bérkiegészítésekkel. Ismétlem: Nincs az a pénz, amiért pult mögé állna a falusi dógozótömeg.
Pl amikor a piac úgy döntött" hogy bizonyos "elavult ágazatokban" a "korszerűsítések miatt" kevesebb élőmunkára van szükség, akkor az emberek kontra úgy döntöttek, hogy ez az ország, ahol nem kell a munkájuk, egy szaroprszág és elmennek olyan országokba, ahol többet fizetnek nekik és csak kétszer annyit kell dolgozniuk azért a többfizetésért mindössze háromszoros munkaidő kihasználás és intenzitás mellett.
Amikor 2004-ben az Új, Nemigazi Másodosztályú Tagállamok csatlakoztak az Ónijóhoz, az Ónijó tagállamainak a vezetői már 15 éve féltek és rettegtek a kelet-európai cigányság özönlésétől. Így készültek a magas cigány lakossági arányú Új Nemigazi Tagállamok befogadására is, ezért politikai kommunikációs szinten azt hazudták, hogy most ők a saját nemzeti dolgozóik munkaerőpiaci érdekeit fogják védeni és moratóriumokkal korlátozzák az Újonan Csatlakozott Nemigazi Tagállamok különben általánosan elvileg érvényes szabad munkavállalási jogait. Az NSZK-ban 2004- és 2010. között évente hivatalosan 3-4000 magyar nemigazitagállami ónijós polgár dolgozhatott volna. Ma már elárulhatom a titkot, hogy ennél még magyar cigány is több telepedett le segélyen és ingyenélési célzattal NSZK-ban, nemhogy dolgozó. Röviden a magyar munkaerőpiacnak nem kellő magyar dógozó szart az Únióra, a döntésére meg a piacra is. Kiment a kinti éhbér fele-kétharmadáért dolgozni, azt átszámította Magyar Forintba, majd pedig a Magyar Forintban már mesés jövedelmét ráadásul a Magyar árkörnyezetbe ágyazta, mennyi szobabútort, piros BMW sportkocsit vásárolhatna a fizetéséből vagy treszkókosarakat teli csordultig. Ma a migránsválság kapcsán a jógyerekek azzal az inverzhülyeséggel kábítanák a midiapiac fogyasztói oldalának elpicsásodása hajlamosabb részét, miszerint NSZK-ban most hűdenagy munkaerőhiány van. Jó, akkor még egy titkot elárulok: 2004-ben vagy 2005-ben detto ugyanilyen jellegű és ugyanekkora munkaerőhiány volt az NSZK-ban, mégis moratóriummal védték a munkaerőpiacukat -legalábbis ezzel a politikaikommunikációs hazudozással magyarázták Fejlettisztánban a jogegyenlőtlenséget.
Mindeközben a Fejlett Igazi Ónijó munkaerőpiaca legalább akkora ívben szarta le a politikusoknak a piacokra való hivatkozását és az éhbér felét kínálván végül az éhbér kétharmadára megalkudott az Új Nemigazi Tagállamok munkavállalóival.
Ebben a pillanatban, amikor e sorokat írom, a magyarok egy részének a magyar ingatlanpiaccal vannak tele a tökei, ritkán a kisfasza [-> csikló neve, romongró] is. 2010. óta ugyanis az ingatlanárak jelentősen megugrottak és nem csak Budapesten, alig valamivel későbben pedig az építőanyag árak is megugrottak, pedig "a piac" vagyis az emberek meg sem mozdultak. Egyszerűen az ingatlantulajdonosok meg az építőanyag kereskedők spekuláltak úgy, hogy nőni fog a kereslet és ha jól kitartják az árakat, előbb-utóbb kénytelenkedik a paraszt [itt: szleng: átverhető baromarcú hülye] és elismeri "a piac" diktálta árakat. A kínálati oldal egyszerű hasraütésein kívül ugyanis lényegében semmi sem indokolhatja az áremeléseiket.
A CSOK pl egy propagandafogás, ha az ember fogja a CSOK-ot igénylő tízezreket a százezres számkörből és elosztja Magyarország településeinek a számával úgy, hogy abban még Budapest is csak 1 település meg Orfű 1 másik település, Balaton meg egy harmadik akkor az gyön ki, hogy a CSOK kb annyit ér, mint halottnak a csók. Ennek ellenére az építőanyagkereskedelem mintegy kartellszerűen fölemelte az árakat és a nemépítkezők, még a tatarozók is, ha bekénytelenkednek egy építőanyagáruházban, Magyarországra menekült nyugdíjpótlósegélyes németek bankszámláihoz igazított árakkal találkozik. Ezekre a Magyarországra menekült németekre egyébként Pest- és Bács-Kiskun megye tanyai mezőgazdasági feketefoglalkoztatói is panaszkodnak, miattuk nincsen napszámos, a tanyáikon annyit fizetnek a proletroknak, hogy azok hamar elérik az igényszintjük plafonját, a havi 150000 Ft-ot... és ha az megvan, akkor az Istennek se mennek dolgozni, nemhogy érdekelné őket a piac-és versenyképes teljesítménybérezés.
Ma a Magyarországon maradt "munkaerőpiac" alsószéle, a közepétől lefelé az aljanép, a proletárok úgy döntenek, hogy nem akarnak dolgozni. Sem Istennek, sem embernek. Nincs, aki leszedje az epret vagy cseresznyét vagy meggyet, a gyümölcsöket. Egyszerűen képtelenség a gyümölcs árába beépíteni azt a pénzt is, amiért még mindig nem hajlandó teljesítménybe dolgozni a proletár. A proletár elképzelése szerint csakis órabér jár neki a gyümölcsszedésért és legalább 1200 Ft viszont pl meggyből nem is hajlandó megszedni naponta 50 kilónál többet, de azt is csak vállmagasságban, sem az alját, sem a fa tetejét, létrázásról, fáramászásról pedig hallani sem akar. A proletárt kizsákmányolni szándékozó bandagazda sem tudja az órabért kigazdálkodni, annyira nem teljesít a magyar proletár a mezőgazdasági napszámban. Belső Óromániából kell valóban rászoruló és tényleg nincstelen, valamint elesett román dolgozókat hozatnia annak, aki nem szeretné, hogy szedetlen maradt meggyese a monília fellegvára legyen. Szeddmagad akció keretében 600 Ft-ot kéne fizetnie a civilnek, a középosztálybelinek egy kiló eperért -ha képes megszedni legalább 10 kiló epret. De kinek kell ez ? Nagymama eperlekvárt főzne az eperből. de a tavalyi meg a tavalyelőtti lekvárjai meg befőttjei is ott vannak, mert újabban "a piac" úgy döntött, hogy megváltoztak a piaciigényei, szarik bele a nagymama lekvárjába, még a kézműves cimkére is, mert neki a Riso gyári tejberizsája a cuki "valódi gyümölcsdarab"-okkal. Igazából persze egy maimarketing-folyamatról van szó, amiben az emberek a piac mögött csak gondolják, hogy amit akarnak vagy szeretnének, az ő döntésük. Az élelmiszeripar tejipari szekciójában mesterséges nyálcsobogtatók, ízfokozók hozzáadásával szokatták le a valódiról meg a természetesről az embereket -természetesen azonban PR-duma reklámszlogen szinten minden vegyi fost, amivel zabáltatják a picsaembert "természetes anyagokból ősi receptek alapján készítenek". Ma már még kézműves lenne a lófasz is, ha állatvédelmi okokból nem tiltották volna le az állatos pornót.
Ha valamit le szeretnék gallyaltatni, a tövét igérnem is kevés ezért a munkáért. Adjam a tövét és még vágjam is föl neki stíl-lel és ha már ennyire benne lettem, vigyem is haza neki, nem is haza, mert most nyár van, minek a tüzelő, egy másik paraszt igért a két mázsa tövéért 1000 Ft-ot, oda vigyem. És akkor legallyalja. Sör és pályinka természetesen -valami kaja nincs? Gallya -még a karvastag se kell, nem éri meg összevagdalni a mélyszegénynek. Nem jön ki a képzetes órabére.
A VW "botrány" alapja politikai volt, egy nagyhatalom próbálta ezzel zsarolni a pedig szövetségesét. A seniorkori végelgyöngülését élő nagyhatalom piacán általában bejövősek a botrányok -a VW-botrányra azonban egyszerűen tojt a piac. Senkit nem érdekeltek a vásárlók közül a meghamisított adatok. A "hamisadatlapú" VW termékek a valóságban, ami a "piac mögött" húzódik, ahol emberek élnek, ezek az autók a többi, az USÁ-ban pl a befuccsolt USA autóiparának régesrég elavult és a súlyos piacvédelmi évtizedek miatt versenyképtelen termékeihez képest kevesebbet fogyasztottak, megbízhatóbban működtek. A DSG-váltó pl egy álom az amerikai automataváltókhoz képest.
Orbánék kb 2012-ben a habonyizmussal jöttek föl a kommunikációs piacon az agyfelbaszással. Természetesen szó se lehetett arról, hogy az agyfelbaszás minőségi változatával próbálkozzanak.
Most, ha búcsúzóul profin fel akarnám baszni olvasóim agyát, mondjuk Bede Márton mércéjével észlelhetően, akkor arra a tényre mutatnék rá: Tkp
Orbánék győzelméről a piac döntött.
Ahhoz ugyanis, hogy ne Orbánék győzzenek, egy igen-igen fontos tényező hiányzott a piacról, mégpedig a kínálat: egy másik választás. Az un "ellenzék" ugyanis nem a győzelemben éstehát az orbánváltásban lát üzletet, hanem a budapesti helyhatósági megélhetési politikában, lepaktáltak a félfasisztákkal, odalökték nekik a Bűnös Vidéket és máris Budapest Fényesfőváros megnyerésén viadaloznak, főleg egymással, pl szinte mindenki az LMP-t igyekszik kibaszni a piaci kínálatból.
Aztán persze majd a budapesti emberek "e piac mögött" eldöntik, hogy úgy lesz-e jó, ahogy a kommunikátorok szeretnék.
Szólj hozzá!
Címkék: piac maimarketing proletárok picsatársadalom agyfelbaszás alapú kommunikáció mélyszegények
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.