Itt a túl jó nem kell

Csak a jó középszer

/Nagy Illatospinájú Kriszta Tereskova tódítása Geszti Péter dalocskájához, Magyarország/

Széky János Bárányvakság c. [Kalligram, Bratislava 2015.] könyvének hátsó szennylapja aljára ceruzával, halványan/

A legnagyobb gond az, ha az ember a jó magyar középszarról szeretne írni, hogyan ne használjon projektáló óóóóóriásinagy tóóóódító kifejezéseket abban a korban, melyben az emberek kettőnél tovább számlálni nem képesek és az ütősérvküszöb a sajtómunkásság munkálódáésainak is köszönhetően olyan magas, hogy ha az ember nem úgy írja, hogyaszongyaja Xaxxxa politikus torka Yxxxy politikus gecijétől bugyborog, akkor az már észbe se vehető kevesesség. Leesne két cserép egy nádor utcai épület tetejéről a Kilentizenegy, nemtetsző politikus a Micuicsi terepjárójával félnyomon vidéki potentát vetésébe gázol, Jodl tábornok tankoffenzívája, Cyxxxy politikusnő csiklója kibújt a fitymácskája alól a nagymelegben, a mondott politikusnő már a kisfaszát veri, etc.

Vita alá esne ez a könyv, hát korunkembere ha egy 1001 tagú különb-s-különbféleképpen is súlyozott ténysokaságból kipiszkál egy molekulaláncfarknyi tévedéskét, akkor már diadallal is kiált, hogy az egész is megborult. Miközben őkelme húsznál tovább sem képes számlálni és azt is a telója számgépcsi funkcijával.

A középszarról ugyanis a jó középszert illető közepes kifejezésekkel kéne írni és a kicsinyességeiket megmutatni,

nem felszorozni tökfőzelékből fosott vagy porbahúgyozott kis percemberkéket a Történelmi Rémségek Nagy Panoptikumába, hanem ellenkezően. De hogyan is írjunk a Délibábok Népéről, amikor már a napipolitikai igényű behasználtság a dózist az ingerküszöbök oxigénhiányos lázéberálmokban fetrengtető Csimborázzó-ja föléje emelte.

Az igények, ez köztudomású, a Nagy Középre tendálnak, azaz középszerűek és ha az ember pl ilyen alcímet ír a pompás főcíme alá, mint Hogyan lett ilyen Magyarország, akkor ne szolgáljon ki igényeket ésvagy ízlést, mert: minek ugyan. A Jó Középszar sem fog tudomást venni Széky pamfletjéről meg  persze a Rossz Középszar se. Így se úgy se -és akkor minek ide diplomatikusság (kedves Slothrop). A kádárosozás pl zsende középszar polkomm tendencia, pedig Orbán számára nem az az ütős igazán [bár már fakírrá baszták a face-ét... hehehe ... a szerk. gon. röh.] ha Kádár-hoz szorozzák föl a rémképzésben, hanem az, ha rámutatunk, hogybizony még Kádár se beszélt sose egyes szám elsőszemélyben, hanembizony mindig többes szám elsőszemélybe fogalmazta át a tetteiről való mondókáját. [ Vö. azzal, amikor Dr Antal viszont többesszámba merészelte, továbbá Dudi meséje Az öreg, a fia, meg a Lada Samará-jok c. alatt ] És a kádárosozásról annyit, hogy egyelőre még a Kádár-korról sem merészeljük megírni az igazat, miközben mi kortanúk már a protkóinkat is implantátumpillérekre kénytelenkedünk applikáltatni. Akkor hogy az elárvult hús-szín bakelitházas rézveretes alpakkafogantyús telefaxxomba tudunk párhuzamokat görbíteni a jelenkor polkommjához abból a valójában egyre ismerfetlenebb Kádár-korszakból - bár meg kell hagyni, miért is ne, amikor a jelenkorunkról meg még annyit se tudhatunk már, mint a Kádár-korról.

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr537550612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása