2012.01.10. 08:04
XX. századi algebra - abszurd lehet-e a történelem
nemzetiségibéke -lehet-e erről valamilyen fogalmunk...
/a tegnapi belga-vita margójára/
Még a múlt évszázad 90-es éveinek az elején történt, a politikaikommunikációs szinten "délszláv háborúnak" nevezett időszakban, hogy a bootschko-i schwoobok a magyarországi Kiskunhalas városába egy találkozóra összejöttek. Éspedig voltak közöttük jugoszláv állampolgárok, aztán olyan bátaszék környéki magyar állampolgárságú svábok, akiket a hitlerájban bűnösnéppé vált svábok helyére kényszertelepített székelyek helyére költöztettek be 1948-ban. Meg osztrákok és NSZK-állampolgárok (ma fejlett, bezzegónijós álompolgárok [powered by Marshall Segély 1947-48])is, még egy pár amerikai és cseh- és szlovák állampolgár is akadt. Volt pedig ott még egy igen érdekes bácsi, a nyolcvanvalahányéves Mittudoje Kitudjakics, a bootschko-i négynemzetiségű kisváros egyik bankjának egykori igazgatója , tősgyökeres beograd-i szerb. Ez a bácsi is hozzá akart szólni az éktelen sváb kifejezésekkel (úgymint kukruz, paradais, tschirkepoprikosch és Milón bootschi) tarkított beszélgetésekhez. A szerb bácsi magyarul az összes számnevet tökéletesen tudta kimondani (mint bankigazgató, ugye),
úgymint
száztizenhétezerkettőszáztizennyolc
hatvanháromegészkilencszázkilenc ezred
öttizennyolc
hatvan dínár ötven para
Az öregnek leírkáltak egy papírra bármelyszámot (természetesen szerbül beszéltek hozzá) és bármelyiket fölolvasta magyarul, ennyit tanult meg a négy éves szolgálata alatt a közös algebra nyelvéből.
2 komment
Címkék: nemzetiségibéke
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
butalo01 2012.01.10. 10:28:27
