magyar-magyar szótár 2010.10.16. 08:41

szempont

"Rogán az V. kerület Hunvaldja."

Ami igazán szórakoztat, nevelvetanít és lenyűgöz engemet mostanában, az az index címlap.

Minden szöveg hordoz valami mondanivalót, minél homályosabb, annál bővebben magyarázható körbe kakaóscsiga módján ennmagára tekeredő mondatkígyókkal, lásd a dodonai jóslatokat. A kakaóscsigának vannak élvezői, akik egyből a közepét eszik ki és vannak hívei, akik lassan szeretik és a csúcsot a végére tartogatják.

Avagy a vers is ilyen, a szerelmesversben Ő nem ő, hanem valaki más, bárpersze a költő éppen aktuális kis csuka[->Ady] őjei mind-mind magukra érthetik, csak ők az ő.

Már feladták rég a címlaptündérek azt a régi papíralapú hírgyári törekvést, hogy a szöveg belsejébe csalják be az olvasót. Blikkfang és diszklémer, tökéletes twitteroid zanza, tényleg nagyon elhivatottnak kell lennie az embernek ahhoz, hogy rá is kattintson a cikkre, nincs idő.

Annyi talán a különbség, hogy a hír sem menekülhet a valamilyen célra való felhasználástól. Az ügy-nek érdekében megszerkesztésről. A kontextusbahelyezéstől, a megfelelő alcímezéstől, a sugallmányozástól. Az ember bosszankodott azon, hogy egy hír [1986], két részeg ruszki tiszt [Veszprém megyében] összeszólakozott egy faházkocsma közönségével és a tankjukkal széjjeltrancsírozták bosszúból a helyet, nem lehetett hír. Ezzel szemben ma vannak hírek, amik nem lesznek hírek, mert "ooolyan sok a hír, hogy bizonyos híreknek már nem jut hely" még a balalsó ficakban sem, nemhogy a jobbfölsőben. Végülis egy nembeszerkesztett hír is üzenetértékű, a szelekcióból, bár nem bizonyíthatóan, de szándék bogozható ki.

Az egész egy családi veszekedéshez hasonlít, a szövegek tésztaszerűen nyúlósak ragadósak, mint a tésztát, amikor gyúrod, szüntelen ugyanaz, paff, ugyanaz és száll a liszt, hogy ne ragadjon, frappánsságok, gömbölydedségek, egyre lapulás, egyre a nyúlás.

Harmadikszemélyként , ha van szerencséd elfogulatlanul, nem is érted, min püfölőznek. Ki az a Manyi néni és mikor volt az a bizonyos átbútorozós délután, amikor az a SZAAAAR dísztányér leesett a falról és mért-is mért is szar -kellemetlen, viszkető érzés, a két ember a barátod volt, az a tányér maradt egyedül meg Manyinéni hagyatékából, de a faszomat se érdekli Manyinéni.

Barátom és példaképem dicsekszik azzal, hogy indexet pedig egyáltalán nem olvas, bár szinte tökéletesen megfelel, etalonja lehet annak a jógyerektudatnak, amit az index alakít és formál, de amire törekvését persze az index testületileg tagadja is, hiszen működésük alapelve az elfogulatlanság illetve ami iránt elkötelezettek, a szabadság, a szabadgondolkodás, emberifüggetlenség, a türelem, a tolerancia, a megengedés. Miközben a legsúlyosabb sértés is az, ha valaki fejéhez azt csapom, hogy indexalakú jógyerektudata van, aközben elgondolkodtató is, hogy egy indexet soseolvasó embernek hogyan lesz indexalakú jógyerektudata és fölfogása a dolgok állásáról. Az egyik verzió szerint ez attól alakul így, hogy az index annyira objektív, hogy ez a helyes szempont, amit ők tükröznek.

Vegyük pl az index által használt, de nagyon is jól körülhatárolható, hogy ki személyektől ki is jelölt köpőcsészeembereket. Szili Katalint gecizni menő[volt 3 évig]Geréb Ágnest gecizni nemmenő (mert Geréb Ágnes az otthoszülés mozgalmával egyenlő és nem azzal az eszelős emberrel, aki tevékenységével árt A Mozgalomnak, hagyjuk is ugye?). Itt mégegy csavar jön, mert elkapom, aki rendszeresen legecizi Szili Katalint és megkérdezem miért, és akkor felmondja a jógyerekek tizenkét pontjának egyikét, miszerint jógyerek nem geciz, névvel nem szórakoz’ és névvel nem játszik, nem gúnyolód’. Ez már a kisdobosmozgalomban is így volt, a jógyerek felmondta dudogi csucsogi ajkakkal a kisdobosok hat pontját, de baszott segíteni társait, , csak ott és akkor segített, ahol látta a tanítónéni is és csak azt segítette, aki benne volt a barncsában. Nem pazarolta energiáit.

A gyermek még őszinte ember, a felnőtt meg nemőszinte, ez van.

Szün.: Nézünk egy celebpicsát a tévében, tényleg a picsa minősített esete, azt gondolom, hogy úgyanúgy, mint a többi, széklábat farag, valójában komoly filmek rendezőjének teremhetett, mint Faix Csaba és most mikrofont tart pofák elé és kétévente lehet alkalma arra, hogy kiderüljön, mely perfekt is angolból. És akkor azt mondom, ez az ember, mondom a celeb picsára, szörnyű, borzalom, ezzel az emberrel nem lehet kibírni egy napot, beszélni nem tud, esze nincs, nem jónő, sőt, nem tud főzni, a lakása nem sugall semmit, üres tér, ez az ember óboprzalom, és akkor, ahogy visszhangzik a szó, furcsa is, ember, egy nőre azt mondtam, ember, ez nem szokás, az én különös szokásom, hogy néha nőről így beszélek, ez az ember így s így.

Folyt.: Aztán a két ember veszekedéséről a harmadikszemély beszámol embereknek, akik mondjuk "a család baráti köre". Rendelkeznek információkról, mások azt viszont el nem képzelhetik. Mindenkiben a kép megállt valahol, ezt leginkább azzal szemléltethetem, amit gimnáziumi osztálytársainkkal kapcsolatban érezhetünk. Sanya is volt már minden, csak akasztottember nem , a gimi utáni tíz évéről semmit sem tudok, a lányai minden nyáron itt vonultak föl s le, föl s le, a nagymama tartott nekik anyamacskát meg kutyákat, édeseket, hogy legyen mivel játszani, a lányok állatbarátok, a nagymama pedig a zédybabba kiccicussokat ősszel, suli elején bedobálta valamelyik környékbeli házba, majd lesz valami velük. Az ember-ek nem egyformák, vannak, akik útálják a macskákat (híres galambász volt a nagypapa és a macskák galambokat esznek) mások cicabarátok és tudják, előfordulhat, hogy egy pajkos kandúr elkap és nagynehezen megöl egy galambot, de a galamb tollazata is túl kemény és a galambhús is, egy veréb vagy más kismadár, amit a macska megehet, a galambbal nem bir el, galambot nem eszik.

Vannak érvei a galambászoknak és a ciccabarátoknak és kevés ahhoz a Dr Bárándy család és Bánáti művészúr összefogása is, segedelmükre siethet Magyar úgyvédúr, és Dr Szabóky, aki senkit sem ismer, de több, mint egymilliárd Ft-értékben papírozott fal szerződéseket egy ferencvárosi kocsmában az ingatlanmaffiának. Senki a földön nem egyeztetheti össze galambászok és ciccabarátok érveit, bár van , volt és lesz is galambász cicabarát, aki nem is érti, hogyan is nem lehet összeegyeztetni cica és galamb érdeket, a galambok a galambólban és a tetőn, meg a cicák is a tetőn napoznak és oda se billentenek a füleikkel sem a galambokra, akik majdnem rájukszállnak.

Nincsen kiírva egy kapura, hogy itt galambászpárti vagy ciccabarát lakik, eldönthetetlen a szivárgó káposztabűzből (a káposztás ételeket van, aki imádja!) és a zsírfüstbűzből , ki lakik ott, fényes üveggömbök a kiskertben és fut a rózsa ész nélkül föl a tetőre. Van kutya, de ez se jelent semmit, ha valaki cica és kutyabarát, akkor a cicái és kutyái jó barátok, egymásba gömbölyödve alusznak, a nagykutyán melegszik a téli napon az anyamacska, sohasem fialt szukában anyai érzéseket birizgálnak föl kiscicák, óvja őket, hagyja enni, holott híreket arról hallunk, hogy saját kutyája marta meg súlyosan, harapta , támadta meg, megölte a kétéves kislányt. Ezek a hírek s az nem hír, hogy tyúkanyó és kutya egy tálból esznek, mintahogy az sem hír, hogy árvízi mentésben a ladik deszkáján egymás mellett ül nyúl és rókafi, szuszog vadkan süldő és reszket őzike.

Szünet: Esti kérdés: A csíleibányászok milyenoldaliak, a bányatulajok, milyen kapóra is jött a milyenoldali kormányának, a csílének vagy minek, melyik tévé hogyan, mint játszottak a szavakkal? Milyen értelembe kerültek szavak a csíleibányászok örvén?

Soha nem latolgatjuk, ki az ostobább, a Noé-mese kiagyalója vagy az a tudós, aki nem tudja, hogy a Noé mese kiagyalóinak ezerfejében a világról mekkora kép él. A mi korunk brittudósai bebizonyították, hogy A Biblia-ként ismert gyűjteménynek 40 szerzője van. Megmondom úgy, ahogy van: be lehet szarni ennek az un „korunk tudományos tényének”. Hiszen csak pl a Noé -történet, szintén tudományosan bizonyíthatóan az írás-nál többezer évvel régebbi. Az se biztos, hogy egyszer t9örtlént meg. Az ősmesék nevei jófotrmán mind beszélőnevek, azaz többszemély gyűjtőnevei… nem hiszem, hogy sokat mondok, ha az Árvízi Világmentő Hajós című világmese ezer kitalálóját sejtem. Keveset mondok, ha azt álítom, hogy ezer szerzője van A Biblia címen ismert gyűjtemáénynek. A világ össze-nem-függő termékenyvölgyek végtelen láncolata volt a Noé-mese születése idején és ezen összenemfüggő láncolatok különböző [szem]pontjai egymástól függetlenül agyalták ki a mesét, amit a mi kultúránkban Noé meseként ismerünk és ami Noé mesét bizonyos itt nem részletezendő okokból a mi kultúránk tudósa, aki már tudja ám a világ mérteit, ostobaságnak is tart amellett, hogy szép kulurális emléknek is, hiszen a világot a víz nem öntheti el, ugye. Szépen, anélkül, hogy odanéznénk, elmegyünk a kérdés mellett, hogy a Noé-mese kiagyalója vagy a Noé-mese kiagyalóját babonás ostobának tartó tudós a buta. A Noé mese idejében, ez volt párezer év, nagyjából az utolsó jégkorszakok után, ismétlőkörökben, tudományostény volt az, hogy a világot [ami akkor a világ volt] elöntheti a víz, máma meg egy emberöltő alatt négy egymást váltó tudományostény dől meg, ámmenny!

Tehát a drága nagymami bedobálja a cicákat és azok aztán ugyanazzal a lendülettel, hiszen a süldőcica mért is - mért is félne... Ugyanazzal a lendülettel dobja be a cicákat a juhászkutyák zónijós előírásoknak megfelelő kennelébe és a juhászkutyák vagy pillanatok alatt csitt-csatt fogsoruk között, végeznek a cicusokkal vagy játszanak vélük, mint azok a kedves orcák az édes fókincokkal, dobálják, cincálják, a macska hét élete nem legenda, lábak és belek nélkül is órákig élhet még. Az is lehet, hogy a nagymami, az édes, a drága, az unokalányok szemében a Legfontosabb Lény (anyával már tele van az összes faszuk néha, időnként annyiraaa egy pííícccsaaa tud lenni, hogy szörnyűűű). Majd jönnek ősszel egy hosszú hétvégére vagy téliszünetre és megkérdezik, hol vannak a cicák és a nagymama ártatlan, kerek szemekkel meséli, megszöktek mind a huncutok, de biztos jó helyre kerültek, befogta őket valaki, talán egy magányos, öreg néni -és eljátszanak ezzel a gondolattal, mint édes orcák a fókabébivel, dobálják egymásnak és szinezik, a magányos néninek hószín hajá kontygombócban, mamusza skótkockás és konyhája almaillatú.

Nagymama dug. Nem túl sűrűn dughat, senki sem tart gyertyát, huszonöt éve özvegy és ebben a faluban az asszonyok között hallgatólagos a közmegegyezés arról, hogy a nemiélet az utolsó gyerek születése után véget ér és ezt mindenki el is hiszi egymásról, kivéve azokat a szörnyetegeket, akiket útálnak. A halmazoknak közös területeik vannak, tehát akadnak asszonyok, akik egy másik társaságban egy másik asszonyt útálnak. Mindenki ismerhet részleteket és konkrétumokat, a vályog és vertfalak vastagok és ezek az emberek egész életükben mindig némán és nesztelenül, de nem meztelenül, meztelenül soha-soha! Azonban-ha a fürdőszoba ablak alá/elé leteszünk egy hokedlit s arra a nagysámlit föl s fölállunk s odahajolunk, rá a fürdőszobaablakra, akkor halhatunk neszeket. És vannak egyéb skandallumok, Aranka, a víg özvegy, sohha nem veti le a gyászt, sírós, panaszos , elvékonyított hangon beszél, őnéki már az ura nélkül az élet szenvedés , mióta nem él az ura, kifordul szájából az étel, nem képes enni és hízott huszonöt kilót, minden héten a lidlibe viteti magát a fiával s bevsárolnak, egy csomagtartóra valót, bevezettette a gázt és zubogós sarokkádat építtetett az újracempézett fürdőszobába és minden nap csurigtöltött kádban fürdik másfél órát s krémekkel kenyegeti magát és zabál, főz finomakat, valóságos stálkonyháját tart magának és mindig van nála valami szerelni való, Tibi bácsi minden héten tolja befelé a biciklit a ládájával, hol egy csap, hol a villany, máskor a műhelyben maszekol valamit, mert ott minden úgy maradt, egy csavarhúzót nem engedett elvinni a Mama. Esztergája is volt az öregnek, akinek özvegye Aranka mamus, Tibi bá'nak nincsen esztergája s ezért aztán, ha esztergálni való van, néha hétköznap is beszalad.

Ésígytovább, a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, mindezekről sokféleképpen lehet beszámolni, attól függ, Aranka mama unokája-e vagyok vagy Cicás Néni (aki útálja a macskákat egyébként) unokája, egy brigádban dolgoztam-e Arankával, lánya vagy exveje vagyok-e cicásnéninek, galambtenyésztő-e vagyok, szexinek találom-e a Cicás Néni meg Aranka mama meglepő módon gömbölyű, kerekseggét és szinte lányosan fiatalos cicijeit. Haver-e vagyok Tibi bá' val gyűrűzte-e motoromat s közben beszámolt e nekem is arról, hogy Aranka mama bukszája akkora, mint egy ritikül és pucsogi, mint egy szűzlányé és olyan kajákat főz, töltött húsokat és a süteményei, hétközben is torta.

És nyilván az index címlaptündér brigádja is készíthetne erről egy címlapot, adnánk nekik időt, amit itt zároshatáridőnek szokás mondani. Eljátszhatnék a címlaptündércicusok tudatocskáival, mint orca a fókabébivel, mert én pontosan tudom pártpreferenciáit a szereplőknek, az egyik ilyenes és a másik olyanos, sőt az egyik szereplő, ez hihetetlen, de igaz, egy amolyanpárti főség anyósa egyenesen! Természetesen, ha kérdezem a címlapciccusokat, akkor ők deklaráltan elfogulatlanok. A pártatlan tájékoztatás hívei. Mindenoldal, legalábbis az ő tekintetükben, egyenletesen kap. Nem szednek szemen és nem fonnak körmön -na jó, egy kicsit, de akkor az humor. Vagy szent cél, aminek érdeke van.

Unalmas -ez is lehetne szempont, hogy tallózzuk, ki mit ún. Szilvike az egyik utolsó újonc volt Aranka mama brigádjában, az ABC-ben. Aranka mamát anyjaként és nagymamájaként szereti, ismeri természetesen a pletykákat, amit kevesen tudnak, Aranka mama rengeteget szenvedett a részeges urától, aki verte és erőszakoskodott vele, szörnyű. Minden este záráskor ott várta a hátsókapunál. Ezért minden fáradság nélkül előre fluoreszcens filccel a szövegkönyvből kijelölhetjük, mit ún a történethalomban Szilvike. El sem olvassa azt a gyalázatos bekezdést! Viszont a Cicás Mama...

Szilvike a Cicás Mama exvejének kishúga. Cicás Mama lánya, a dúló szörnyeteg picsa tönkretette a báttyót, nem elégelte meg azt, hogy kifosztotta, jóval a válóper után is üldözte, vállalkozását névtelen feljelentésekkel tönkretette...

Szün: A rendszerváltás után ikszévvel, legyen ez tíz vagy akár tizenöt, bárki névtelen feljelentést tehet az APEH-nál és akkor az lecsap. Unalmas (ismétlem unalmas, attól függ, kik vannak kormányon és akkor kinek az APEH-ja) nem is akarom hallani se ezt, közhely, hogy Magyarországon mindenki potenciális bűnös, köszönhetően az adó és a polgári meg a büntetőjog kuszaságának, minden attól függ, milyen könyvelőt vagy ügyvédet vagy adótanácsadót (= adómegkerülő mestert) tudsz fogadni, ugyanazért a cselekményért felmentenek vagy négy-és félévet kapsz.

Döbbenten hallgatom Szilvikét, én ott tartottam, hogy bátyja, aki az életem egy bizonyos korszakában a barátom volt, menő vállalkozó, akinek nyugati kocsija (1992.) van, villalakása és külföldön nyaralt, a felesége egy tündér, akibe mindannyian szerelmesek voltunk, azidőben a lányok nem növesztették a hajukat s ennek a lánynak a szép, hosszú haja gömböly feneke partjait seperte. Ez a hoszú haj bennem érzetet kelt, azt érzem, hogy ez, a hosszúhajú, különösen értelmes, főleg, ha homloktincseit a fülecskéi mögé simítja be. (Muchacha, megyek az utcán s egy gimnázium lépcsején zúdulnak le a lányok, 67 %-uknak vállig érő hosszú hajába kap a sikátorutcán a léghuzat, höhöhöhö. A 67% 83%-a életében egy könyvet el nem olvasott, 21,5%-uk számára a zeneművészet csúcsa LadyGaga)

Szilvike tálalásában a két özvegy két végpont. Fekete és fehér. Jópélda és rosszpélda. Tizensokévig úgy éltem, nyugodtan egykori barátom felől, ha rá gondolok, egy huszonévei végén álló srác jelenik meg, nem egy lepukkant, kopaszodó, őszülő kövér tohonya alak, aki szétitta már az agyát és egy furgonban él Budapesten. Beszélek az anyjával, aki zokogva ölel, engem, de úgy, hogy a fiát gondolja… (Ki nem állhatott, azt hitte, bűnbe viszem a fiát, amikor moziba kértem el, művészfilmeket néztünk, sokszor csak ketten, ehhez meg kellett még vennünk négy vagy hat jegyet, akkor kénytelenek voltak a filmet levetíteni.) Zokogva ölel, tegyem meg, az istenért, én ismerem pestet, eligazodom, megfizeti a költséget, menjünk föl, tudja, hol parkol most a kocsival, menjük oda, s próbáljuk lecsalni, a pógármester az unokabátyja (ezt nem is tudtam!) s majd intéz neki valami munkát A Hivatal-ban, az ő fia is ér annyit, mint a részeges Kati fia. Majd elszerelget valamit vagy elhúzigálja a fűnyírót vagy ilyesmi, mos rá, főz rá, legyen emberi élete. Elfáradok, alig tarthatom magam, a karom nincs erőm felemelni, hogy legyintsek. Hogy magyarázzam meg az asszonynak, milyen hasonlattal éljek, belátja-e, hogy exbarátom számára a pest az ő Bakonya, rejtekadó erdője, enyh- és búvóhelye. nem találják meg az asszony által kezdeményezett eljárások tértivevényes levelei.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr922375351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cat Walk 2010.10.16. 19:13:27

Végre ismét régi fényében ragyog a blog:)

minden mélymagyaroknak azon kitsinke munkái,

Keresés

magyar-magyar szótár

Címkék

Egyéb

Archívum

Olvass!

Friss topikok

Feedek

magyar-magyar szótár 2010.10.16. 08:41

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.10.17. 00:03:44

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.17. 17:38:55

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.17. 17:41:24

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.18. 13:13:42

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.18. 13:14:36

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2010.10.20. 01:57:39

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2010.10.20. 02:02:23