2009.11.13. 13:13
olvasószerkesztő
Zsadon Béla egymaga nem tudja megállítani a tévinformációk áradatát. [...] A minőségi újságírás tehát nem a népakarat, hanem a piaci verseny terméke.
/HVG/
Vallomás: Kizárólag a sikertelenségből adódó frusztrációm és merő rosszindulat vezérel abban, hogy valamely lexikonba illő tüchtige megfogalmazása helyett az olvasószerkesztőnek a mangalitsa wooly pigs mélymagyar valóságos ábrázatát adjam meg.
Ilyen egy weblaphír olvasószerkesztő nélkülien, gratula, Minőségi Újságírásért díj!
Még olyan ngos blogigazgatók, akik a médiabölcsit meg a kiscsoportot elavult papírtereken ücsizték végig, nyami, mogyi, rágcsika, melcsifelcsiben, és már nem tudják, ki volt az a híres nyomdai szedőnő, a Szakonyiné, abba a tévedésbe esnek, hogy az egész nemes iparban egyesegyedül ők útálnak olvasni meg szerkeszteni (am. a címlapra kibaszni a retkes csürhe baromságait a csókos meg a payolablogok mindennapi termése alá ágyazásnak, hogy legyen viszonyítási alap, amihez képest a subba, a csajok és pasik, autózz! vagy a homár vagy más kűddbe-kitesszük plug-and-play payolablogok még egész jót mutatnak.)
Ha a magyar ápolónő az ápolást, a kurva a szopást, a BKV-vezér a BKV-vezetést, a buszsofőr a barmokat, akik utaznak, a butikoslány a picsát, aki miatt a számítógéptől föl kell tápászkodnia, a tényfeltáró újságíró a tényeket, az oknyomozó az oksági összefüggéseket útálja, akkor miértis-miértis szertne a szerkesztő szerkeszteni? Nem is akart ő szerkesztő lenni soha, úgy vonszolták be bornyúkötélen a 25000 állástalan , de újságírópapírt szerzett médiasulis országában erre a bánatkővel hókonbaszott nyomorult melóra.
Pedig már többezer évvel ezelőtt útáltak a szerkesztők kéziratokat böngészni (->megnéz), pláne beszerkeszteni, de mégjobban visszaadni. Volt olyan papírújságbéli rovatos szerkesztő, aki másért, mint a fizetését fölvenni, nem is járt be a szerkesztőségbe és egy másrovatos szerkesztett helyette.
A szerkesztés nem demokratikus folyamat. Hogy a kolofonba mi van írva, egy dolog, lényege, hogy a felsorolt mókusok milyen címen vannak a fizetési listán. A legáltalánosabb séma szerint a 2-4-ik csávó szerkeszti a lapot, gyűjteményem kincse az, amiben fogja a nagyhalom paksamétát és elvonul vidéki tanyájára, a többieknek kuss –ámde majd az olvasószerkesztőnek még meg kell néznie a számot leadás előtt!
Mert valakinek azonban mégicsak el kell olvasnia azt a kurva kibaszott lapot leadás előtt : ez a figura az olvasószerkesztő.
Neki aztán muszáj megnézni minden árva sort. A szerkesztő azért vesz be elsősorban megbízható csókos jóbarátaitól kéziratokat, mert azokat megnézvén is bebaszhatja a számba, míg az idegenét csak el-el kéne olvasgatnia, ugye. Vannak a Magyar Szellemi Életben afféle betelefonálgatós nagynevek, persze nem az olvasószerkesztőt hívják föl, hanem a valóságos belső és titkos fő't, és annak kezdenek el gernyózni, hogyaszonygya, nálatok már mindenféle tahó vidéki gumicsizmás parasztok is publikálhatnak? Verse: Már megint lehoztatok valamit attól a kis hogyishíjják, banánpempőn nevelkedett kis nyikhajtól? Ilyenkor persze a valóságos titkos belső főszerkesztő vagy helyettese (a mókus, aki a kolofonban a főszerkesztő) hívja az olvasószerkesztőt, aki mindenért felelős, és lebassza, mint a pengős malacot. Az olvasószerkesztő persze már nem tudja kin kitölteni a mérgét, az még Kosztolányi, Krúdy és Karinthy idejében volt, amikor a főpincér nem csak a kasszírosnő kegyeivel, tintával, papírral, pár pengő erejéig (2,50-4,50 P volt a kávé egy jobb kávéházban, de a kasszírosnő 1P-ért cidázott...) hitellel, de ha nagy volt a baj, odaküldte a borfiút, akit aztán úgy leteremthetett a hírlapíró, hogy nem állt meg a lábán...
Nagy Név önmagáért vállal felelősséget, tehát az is jöhet, bármekkora baromságával. Az olvasószerkesztő azonban kénytelen néha már-már majdnem olvasni is, hogy ellenőrizze, a központi lekomm-ban megadott irányelvek szerint egyformán hazudnak-e a szerzők, a gecók. Akik tisztázatlan, összefirkált kéziratot adtak be vagy tele van a @mellékletük ákombákomokkal meg kínaiírásjelekkel. Ha Nagy Név baromságot ír és azt a szerkesztő kiveszi, pl egy fölösleges névelőt, akkor Nagy Név besérül, ha pedig benthagyják, akkor azért.
A minap az index saját nyállal való önfényezése kapcsán kiderült, hogy még egy hírgyártó-és megosztó orákulumnak is lehet olvasószerkesztője.
Zsadon Béla a zindeksz
A juhászt a Suzuki Samurai-járól is megismerni, az olvasószerkesztő kb 15 évvel látszik idősebbnek a koránál és a szakállát-bajszát a nikotinos kátrány szaranybarnára fösti. Arcába a fájdalmas lenézés-és lemondás mély árkokat barázdált, bele van nyőve ebbe az arcba az olvasószerkesztés minden kínja, istenszerelmére, mért nem ment el az ilyen gimnáziumi tanárnak Hajdúböszörménybe? Ott is detto így nézne ki, a gyerekek fertelmes büdösek ám a tanteremben, csak nem kéne a világ elé vinnie fájdalmát (ismerjük a vidékifényképészek ármányos tabló portréfotózási trükkjeit...).
A tény , miszerint az indexnek olvasószerkesztője van, megrázott egynémely vén, harminc éven felüli faszikat, akik 10 éve járták az újságírósulit, amikor még úgy tűnt, hogy a papírsajtó kihúzza addig, amíg Dr Kovács nyugdíjba nem mehet az ÉS éléről. Ugyanis még annak is, aki figyelmetlenül, nagyátlókban szokta nézegetni az indexet, hihetetlen ez, hogy lenne olvasószerkesztője a netokratív néphülyítés kútfejének. Ki tudja, ő talán még azt is tudja, az index hírhedt Bajnai-nyaló "riportázsa" fejéből hová és miért tűnt el a másik "riporter" neve. Persze, ha a sajtóetika jógyerekekre is érvényes lehetne, akkor egy nevet se írnak a fejrészbe, alulra viszont (X)-et de méginkább (XXX)-t. Ez a terhes ugyanis a virtuális néphülyítésben, ami már kijött a nyomdából, azt lehetetlen vakarászni, maxx kontextuálisan, de a Bajnai-nyaló cikkel történt valami, ami miatt a másik "riporter" neve lekerült a Magyarié mellől..
Tábori Zoltán , a jógyerekújságírás Csimborasszójának, a Mozgó Világnak [Köszönjük néktek a Ferit!!-dübörgő taps, ütemes éljenzés a szerkesztőségben!] olvasószerkesztője átveszi a jutalomfalatot. Nézzük meg ezt az embert is -akartok még olvasószerkesztők lenni???
Az olvasószerkesztő kirí az egész szerkesztőségből. Pl egy hetilap szerkesztői a hét hatnapján kokirészegek lehetnek, az se baj, ha nem mindegyik lapzáró értekezletre vonszolják be májtól dagadó hasukat és a permanens piálás miatti szívelégtelenség*től Hajós András-pufók (über Bajor Imre) pofijukat. Nem úgy a szerencsétlen olvasószerkesztő.
Ráadásul az olvasó-szerkesztés gályája nyírja a kreativitást, mint a sör-unikum vagy a vodkás bor. Az ember annyira a helyesírás meg a gördölékeny stílus és a nyelvhelyesség igényével kezd olvasni, hogy végre, amikor nekiül nagyesszéjének, két mondat/nap képes haladni, azaz képetelen egy összefüggő bekezdés élőbeszédszerűen laza, mégis értelmes meg élvezetes összedobására. Addig farigcsálja a mondatot, amig nyelvtanilag és stiliasztikailag már annyira tökéletes nem lesz, hogy még a kutyája is narkolepsziás álomba bukik a hallatán. S mert tehát az olvasószerkesztő egyre képtelenebb az alkotásra, leginkább az alkotniképeseket kezdi el piszkosul útálni.
Jellemző a szakma mélyen magyarosságára, hogy lövésünk sem lehet arról, kik voltak Gabriel Garcia Márquez első olvasószerkesztői, pedig az öregnek saját bevallása szerint a korai kézirataiban több volt a piros, mint a tintakék.
jutalomjáték olvasószerkesztőknek: tematikus szám –afféle volt a papíralapú folyóiratok múltszázavégi booomjában, mint ma a meghívásos blog. A szerkesztők útáltak olvasni meg szerkeszteni, főleg pedig ismeretlen szerzők ismeretlen kéziratait. Ezért is, meg puszta szerkesztői és szerkesztőségi impotenciából, kiszoptak valami témát, amit kiadtak a csókos haverikörnek a szokásos szerzőgárdából, aztán várták a kéziratokat, főleg olyanoktól, akikben annyira bíztak, hogy tudták, biztos jó lesz majd az, amit küld s nem kell megnézni se.
*elégséges lenne még az a szív, de már nem győzi a napi 2-3 liter folyadéktöbbletet pumpálni a agyongyötört véredényekben...
5 komment
Címkék: olvasószerkesztő
Ajánlott bejegyzések:
![érzékenyítés [roll over]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/a49ebcf1d04de46e4bd2debc611c176a_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr691444925
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.13. 19:36:36
a hajóssal mi a bajod? tehetséges gyerek lenne, ha nem nyalna.
heki 2009.11.13. 20:41:40
@bs395:
tehetséges lenne főleg, ha élt volna máshol is a saját körein kívül, szvsz.
tehetséges lenne főleg, ha élt volna máshol is a saját körein kívül, szvsz.
heki 2009.11.13. 20:42:43
Szótár,
azér Neked se ártana egy olvasószerkesztő, néha, vagy korrektor, vagy ilyesmi. :)
azér Neked se ártana egy olvasószerkesztő, néha, vagy korrektor, vagy ilyesmi. :)
magyar-magyar szótár 2009.11.14. 02:53:33
@bs395: Van Frank Zappának egy jó mondása. Egyszer egy hülye riporter végigkérdezte kortárs gitárosokról, s persze Zappa, ahogy nagy mesterek szokták, mellé is beszélt néha, meg füllentett,pl olyanokat, mint Santana játékaát nem ismeri meg effélék.. Na, és akkor bizonyos emberekről (pl Jimi Hendrix) "Egy ember, akinek nem kellett volna kábítószereznie). Namost Hajóssal semmi bajom azon kívül, hogy ultra nyalással próbálja helyreigazítani a renoméját, amit elbasszusozott az igazságbeszéd kipuruttyanása utáni nyilatkozatában.. De elmondhatjuk, hogy egy ember, akinek nem kéne ennyit piálnia. Vita folyik azon, hogy pia nélkül Hajós Hajós, Bajor Bajor, Koós KoÓs, ésígytovább, hát nem, kb nálunk Hajnóczyhoz kanyarodik a mítosz arról, hogy az alkuholon keresztül szublimálja át a világot a műűvészete lófaszába, hát nem. A pia akadály, a pia ellehetelenít, a művek a piálás ellenében születnek, bár az kétségtelen, hogy egy alapos berúgásra való egystampedlis ráivás stimulálja a lelket az ihletettség FELÉ. Kettéhasad a személyiség, a belső fele soha nem részegedik már le s ez azt az illúziót élteti, hogy ő tanképpen ssoha nem részeg. Jól bírja. De ebben a fázisban, amikor a tünetek kitüremkednek a testen, a has a májtól dagad, a test pufók a víztől, az asszony egy jelmezcserével főszerepet játszhatna Gorkij : Az any c regényének szinpadi adaptációjában, a gyerekek szemei -erről nem ír Szily majd könyvet- a gyerekek tekintetében ott az igazsg, szép nagy kerek fényes gyermektekintetek, szeretik aput és drukkolnak, hátha nem lesz annyira részeg és akor holnap fölmehetnek a Normafához, ahogy megígérte... Általában ezek a magasjövedelemszerőképességű férfiak a Munka Hőőősi Mellékeseként állítják be a piálást, az idegmunka, ami a sofőrködéssel, kőműveskedéssel, autószalon vagy folyóirat vagy tévéstúdióvezetéssel jár, és a nő pedig, mint egy proletáranya, megadja magát Az Igaz Férfinek, aki a sok pénzt leteszi, ha elválik, akkor pedig valóságos özvegyként viselkedik...
magyar-magyar szótár 2009.11.14. 02:58:53
@heki: Korrektor ma már nincsen. A könyv szerkesztőjének nyomdai-korrektúra szintű kéziratot kell beadnia, ezt nem tudják még a szlengblog naív jógyerekei. Folyóiratközlésnél valóban, efféle baromságok, amiket én itt összehordok, föladják a leckét, ma már a hírlapírók olyan távolságra élnek az élettől, hogy mindösze annyi kapcsolatuk marad, hogy annak idején megnézték Tar Sándor A szürke galamb, '70-es évekbeli konzervekből való kötetét, meg Grecsó Pletykaanyuját és akkor már egy kurvára affinitívek a mai rögvalósághoz, de pl a Szlengblogtól talpast dobnának. Önhazugságként jelentős műűvészeink azzal áltatják magukat, hogy az Kosztolányi volt annyi ráérő idővel, kurvák valagába belenézett, milljó cselédlyánykávalbeszélt és stb, házmesterekkel és utcaseprőkkel, a mai műűvész már annyira únja a zsírmagyar véleményét, az átlagembert olyannak képzeli, mint azon a videón az alkoholofasiszták, amit az olaszliszaki ítélethirdetésre spejzolt az index nyár óta...