Na, akkor dobos a pergővel (s kávázásokkal) Tito & Tarantula hajsz! Guitarrrrr ZAPPATOOO és:

Kritikus az lesz, aki nem lehet művész, mintahogy áruló az, akiből nem lehet katona.
/Gustav Flaubert/

Valamint : volt is erről a témáról szó bővséggel

Most akkor szűkített riffekben: 

Kritika pedig van:

építő - Amikor úgy "bírál" (pl politikában: kormányt) hogy azzal tan'képpen csontig nyal be, de a jógyerekeknek be lehet etetni:  Legbátrabban Szegény & Refómm Ferit a Népszabi bírálta. De már Rákosit is bírálhatták, pl szövőnők aktívája, hogyaszongya, látták ám, hogy Rákosi eltáss dógozójában éccaka is ám égett a villany, mi lesz így A Kedves Tanító & Dolgozók Apja egészségével, amit kockáztat a dógozók jövőjével packázván???

Bálint György-i Kritika.. Utoljára a Széky János-Bodor Béla vonal képviselte valaha az ÉS-ben. Semnem hazavágós, semnem langyos, semnem falmelléki, nem link médiázás mokembei parasztvakító hadova, és nem teszi meg olvasás helyett sem. Elemző, beltartalma nagyobb, mint szövegterjedelme, nem válaszol meg minden kérdést, viszont újabbakat állít, sokmindent ráhagy az olvasóra, pl a kritikát olvasóra is. Miközben ahhoz, hogy az olvasó valamire magától rádüböröghessen, érdekes bevilágításokat és lexikális adalékokat oszt meg (=közöl). Bálint György jó példa egyben a megfelelő filoszemita és balodali  valamint liberális kritikára is. Valamint jó riportra szintén, kedvencem: szenvtelen[nek stilizált.. vagyis nemstilizált, nem romantikus&rívatós], kopgó tőmondatos beszámolója egy nyomortelepről.

Irodalomkritikában elsőként Márton László munkáit javallanám azoknak, akiket még érdekel bálint györgy-i minőségben az ilyesmi. Márton nem csak széjjelkapni tud á foxi á lábtörlő, de szétszerelés után vagy közben  még analízis (összeszerelés) is következik. Megmutatja, mitől működik vagy mi lenne az, amitől működne, ha benne lenne...

falmelléki - kétfedelű, pl nyalni látszik a szerző face-ecskéjét, miközben alulról basszusozza ám rendesen...

lassúvízkritika - a Kritikai Élet összefogása egy szerző ellen, éveken át tartó szívós munkával mossák alá a szerzőt a kritikaolvasói köztudatban, fiatal kritikusoknak megadva a csapás irályát. Ritkán: a lassúvízkritika egy szerző feljebbvezetése, érdemeinél: főleg: életműve színvonalánál magasabbra árazzák be...

hazavágóskritika - un. "indexes stílus"-ban megírt Homár féle, humorossággal kellően föllazított farizeus gyalázkodás, a szerző a szeméből csüngő hatalmas szarufákkal verdesi ki szálkakeresés címén a kijelölt ellenség fogsorát is, miközben ártatlanul pillog, hogy ő, hát nem is csak izé. Igen gyakori, hogy a hazavágóskritikus egyébként esetlen böszme ártatlanfiúnak állítja be magát, aki néha még csetlik is nem csak botlik. Két ilyen önfacejavító magánéleti megjegyzés közöt aztán az operakritikus pl leginkább az énekesnő műfogsorával van elfoglalva, vagy ha hasogat az egyelőre még dagadófélben lévő, ám már szivacsos (cirotikába hajló)  mája a második rész alatt, akkor a második része az előadásnak szar lesz.

A kritikaélvezők kedvence ez a műfaj. Pár éve Vörös István, jópáréve, fontosat nyilatkozott erről az Élet és Irodalomban. Ez kell a népnek: anyázzá' ezerrel. Szeretik ugyanis pl a kereskedelem általános baszogatását azok a kórházi nővérek, akik naponta 3-4 ezer Ft ágytálpénzt is kaszálnak, ámde szombaton a nővérszoba belső helyiségéből, a tévé mellől kiabálnak ki a hozzátartozónak, hol találják a betegük részére a tiszta pelenkát és a használtat hová dobják. Elvégre szombat van és a dógozónak jogai vannak, kurvaélet. Konkréte a Péterfy-ben gyűjtöttem, a belosztályon azt, hogy ez a kongó már annyira terjedt, hogy a nővér megengedte más beteg átpelenkázását is a látogatónak, nem csak a hozzátartozójáét. Viszont az ilyen sztorikat visszaolvasni nem szeretné senki egy plug & play jellegű [magátólműködő] Homár - blogban, ezért a Kereskedelmi Visszásságoknak csak az olcsó, leárazott, akciós, és főleg az olvasók által beküldött, tehát nem sok melót adó részét nyűvik. (Azok az olvasók, akik rendszeres beküldők, kommentnicken pedig védelmezik is a magátólműködő blogot...) Tehát pl az áruházilopás kateg' ilyen alkalmatlan a műfajban. Mint ahogy a Fejlett Nyugati IC-ken a fejtámlák fehér huzatai nem csak azért nem annyira tahóságosak, mint a mélymagyar IC-n mert a MÁV fikázása politikai szükség is a kiprivatizáció elfogadtatására , hanem mert a Keep West-utazóközönségnek nem annyira zsíros és koszos a haja. Nem, már régesrég nem a MÁV takarítja pl a vasúti vécéket, hanem ki van szervezve maszekba, és a nőivécékben nem a takarítőnők szórakoznak a Kis Vörös Katonák csempére ragaszgálásával és kevés az a takarítónő, aki a magas (tű) sarkú pipellőjével taposgálja rapcsosra az ülőkét.

Azaz a hazavágóskritika alapszabálya az, hogy vágd haza a kölyköt kerítésléccel, ó, igen, a fejére, ne sántuljon, de pl ne bántsd a Felnőtt Bácsit, aki magossan művelt értelmisegg létére pl egy könyv napok-i (tévesen könyvheti) rendezvényen hangosan ugat, amíg céhtársa, egy másik író beszélne.

destruktív kritika - az, ha a kottaanalfabéta, ámde mikutyánkölyke komolyzenei kritikusról megírom, hogy kottaanalfabéta

tévékritika - igen hálás műfaj, a televíziózáshoz, mint a pedagógiához, autóvezetéshez és földműveléshez meg álattenyésztéshez, mindenki ért Magyarországon. Tévékritikaírással régente egy-egy szemtelenülfiatal (30-40 éves) slapaj-t bíztak meg, aki kellően pimasz és provokatív. A kellően azt jelenti, hogyviszont a mi kutyánk kölyke tévéműsorát nem bántja. A jó tévékritika humoros, már előre zúdul a vér az olvasó puczájába. Könyörtelen. A videomagnó feltalálása előtt kényelmetlen foglalkozás vot, mert azok a műsorok, amikről tévékritikát írni érdemes, többnyire annyira este vannak, hogy olyankor már a tévékritikus jól be van állva, annyira részeg, hogy a pislogásszáma elérte a 12/percet. Általában azonban a tévékritikus nős, és az asszony felrúgdalja hajnali nyolckor azzal, hogy ma van leadás, lebasz az íróasztal sarkára egy unikumot, meg egy kézzel írt följegyzést valamelyik alkalmas esti műsorról, és a hősidőkbéli tévékritikus másnaposságon stimulált új reggeli mámor száguldásában fél tízre össze is üti a két flekket, taxi, és máris elcsípi a lapzáró értekezlet végét. A tévékritika haldokló műfaj, bizonyítéka ennek az, hogy a műfaj egyik utolsó algonkin-ja, bizonyos K. Ferenc egyébként tisztességben megőszült és XIX. századi magyar irodalom-szakos egyetemi tanár. Munkásságában a humort jól elegyítette a tudományosnyelvnek egészen a germanizmusokig (ism.: XIX. sz. a szakterülete) fölható, már a Kulcsár-Szabó professzori Magas Elvek szerint is figyelembe vehető szcientolingvisztikai & szemantikai szublimátumaival. Meg fragmentumok meg minden.

6 komment

Címkék: kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr101414634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.09.30. 10:28:05

hogy is mondta a kedvencem tegnap: nem tudnád egy bekezdésben összefoglalni? :-)
a beküldős blogokat kurvára nem értem. mármint hogy minek küldenek be, mert a dicsőség nem az övék, se a reklámbevétel.

magyar-magyar szótár 2009.09.30. 17:57:40

@bs395: A beküldősblog értelme a netokrácia eredeti, mára leölt illúziója látszatának fenntartása. Nem is az az érdekes, hogy egy eredeti sor sincs a plug& play és még payola blog "bejegyzésében hanem ráadásul a leglelkesebb híveknek szerkesztői jogot adnak, tehát a blogtulaj azon kívül, hogy elsőnek teszi föl a bejegyzését és úgy frissít, hogy még utolsónak maradva megint legyen 6 óra élete , még "népszerű blogerként" álszerénykedik, aki kb a melegvíz feltalálásához hasonlóan zseniális ötletből... gyakorlatilag életfogytig megél. Nem tudom, mit hoznak, hány csík cigi árát, az ilyen payolablogok, de gondolom, Uj Peti bácsi úgy lehet vele, mint ipariüzem tulajdonosok a maszekolással, hogy hát végülis ez is a cég nagyságát (bloggiális , azaz gulin kimérhető) erejét növeli.

A Lelkes Támogatók -nak ez olyan Dr Del Medico Imre Érzés lehet, hogy "már megint hozzájárultam Magyarország legjobb blogjának a fényéhez ÁM!" Brendel Mátyást is beengedik a visszhangrovatba, méghozzá "külpolitikai kommentár" kategóriában (tud is német cuccot úgy kommentálni, hogy hazanyaljon vele a kedvenc oldalába bele, abba, csontig) aláírják, hogy publicista, és szegénynek még nagyobb lesz az orczája külmérete.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.10.01. 10:56:38

@magyar-magyar szótár:
én hülye meg aszittem, hogy a blog arra van, hogy azt írjak, amit akarok, arról, amit akarok.

magyar-magyar szótár 2009.10.01. 11:57:45

@bs395: A blog , abban az értelemben, miszerint a "blog nem valami, hanem bármi, ami a blogban [mint formában] megnyilvánulhat" a múltzenéje. A netokrácia hullájának a maradéka is abban pöffeszkedik, hogy lehetőleg meló nélkül lehessen sokpézet kaszálni a barmokon (akik a felhasználók) Namost nem mindenki cukipofa Zuckerberg jófiú.(Ő azért édes, hogy a paraszt továbbra is nyalja be a szopókát)
A twitteroidizálás a blogolástmint bármit megöli, csak valami lehet majd kvázi blog ("blog")
Már most kiútáltak a Holdrablóblogból az iszonyúanhosszú és nagyon szar stílusú kommentjeim miatt :D
"Nem lehetne egy bekezdésben?"
Funkcionális analfabétáknak majd az egy bekezdés is regény lesz.

Azt hiszem, pikto-twitter lesz pár év múlva a blogolás helyett.

Ráadásul a nép önként tárja föl s adja el a kapcsolatrendszerét (ami a hi5-tól csúnyaság volt, a facebooktól cuki)

RolloJuve 2009.10.02. 09:11:42

"tévékritika - igen hálás műfaj, a televíziózáshoz, mint a pedagógiához, autóvezetéshez és földműveléshez meg álattenyésztéshez, mindenki ért Magyarországon"

Persze a futballhoz is, mint tízmillió szövetségi kapitány országa. Meg amikor stúdióba arcra hívnak meg embereket lásd Vincze "kettőt rugok nektek parasztok" Ottó és társai, nem pedig szaktudásra. Meg is lepődtem a múltkor, amikor Varga Zoli szakértett az egyik válogatott meccs alatt.
süti beállítások módosítása