2009.09.05. 05:55
vasárnapi író
Az ember néha író, de legtöbbször nem az./Ottlik Géza/
>>Az ember lehessen író, ha nem is ír<<
(imígyen fütyül oldalba mindent, ami ottliki , Németh Gábor hétfőtől-csütörtökigíró, egyébként ottlikozóink eleje, a litera.hu uj pétere)
vasárnapi író - Grendel Lajos-tól olvastam először ezt a kifejezést. Grendel "vasárnapiíró" -képe szelidebb, megengedőbb mint a Dobozi Eszter - féle definíció, amiszerint a vasárnapi író legjobb esetben is féltehetség (ami szerintem nem egyenlő a félbemaradt tehetséggel, a ki nem bontakozott-tal…) korszerű szörnyeteg, kontár baromarc, stb. (Nem Dobozi Eszter használja ezeket a kifejezéseket, hanem én aszaltam ki a szövegéből..)
Witold Gombrowicz leginkább hétköznapi író volt, pl az argentin emigráció elsőidejében buliállásban [a lengyel nem olyan egymással emigrációban, mint a magyar] bankfiúként íróasztalfiókban írt, amint a főnök vagy valaki a kilincsre csapott, hasával benyomta a fiókot - Ugye, milyen ismerős szituáció? Csak ma elég az ablakot lekattintani...
A vasárnapiművész amatőr, aki tevékenységéből nem él meg. Amatőr mélymagyartekintetben egyenlő dilettáns. (Lásd Dobozi Eszter dolgozatának főcsapásirányát.) Nem egészen jó, műkedvelő pl. Akkor ezek szerint Orosz József elektronikusújságíró, mert vasárnaptól vasárnapig is szakmányban melózhat és profi, már tehát jóelektronikusújságíró is, automatice. Vagy J.K. Rowling meg főleg igaziíró.
Szabadidejében, leginkább titokban, foglalkozik azzal, ami, fő érdeklődési köre. Vesztére akár több művészeti forma, ágazat iránt is érdeklődhet. Nem iskolázott - ami még nem lenne baj. Mélymagyar viszonyok közepette önmagában a tudás, a művészi intuíció, a szorgalom, a gyakorlás semmire sem vezet az alkotói karrierben. Pl kitántorgott amerikába másfélmillió emberünk, azt tapasztalták, hogy ha bekopognak egy üzembe azzal, hogy esztergályosok vagy tűzikovácsok vagy bármik, akkor ott a BOSS vállat rántott és odaintett a megfelelő helyre, s kezével így s így csinált (muti' meg gyüttment mittucc). És ha a jöttment tudott valamit, akkor ottfogták. Ugyanígy jártak a művészek is. Akinek pl az volt a célja, hogy Frank Zappa zenekarában melózzon A Főnök leosztotta morzsákért, zenélhetett Frank Zappa zenekarában. Adott lehetőséget az illetőnek, mutassa meg. Egy ízben pl olyan fazont [Sal Lombardo-t] vett be a Mothers-be Zappa, aki nem is tudott semmi hangszeren játszani, ill a hangszer ő maga volt (de énekelni sem tudott) ő pl az örökbecsű jajongó az Uncle Meat-ben s leginkább szinpadi látvány (illetve tejszíntől rothadó velúr öltönye miatt szag) hatásokban működött közre.
Danika úrfi a magaidejében vidéki és vasárnapi írónak számított, ő maga is (ez a szentimentalizmus délnapjaiban természetes is volt) szenvelgett delectans-ságában. Bányácska felől letekintvén, ez a zempléni dombotska kor Parnassza volt, Danika uraság ... mi szóval fogalmazzam körbe, rusztikusan bumfordi volt. (Paraszt, na!) Danika uraság vendégműfajokban is tevékenykedett, pl írt publicisztikai jellegű (némi szöveggondozásal akár blogalkalmas) dolgokat is, pl a népművelés tárgykörében... Igazából író írhat éjszaka, egy nehéz nap után, csakis hajnallban kelve A Természetes Órán (3 ó.), írhat eszelősen, mint festett van Gogh, írhat Hawaii-ban vagy Tápiószecsőn, börtönben vérrel cigarettapapírra, mindegy. Csak a Kis Magyar Pornográfiában nem mindegy.
Nicola Subic Zrinski, a horvát bán, aki nemzetiségének a magyart választotta, téliíró volt, ha a hó ölnyire lepte el a várkastélyt, akkor a napi kétórányi favágás után a kandallóhoz vonult vissza és írt. Tasso nyomán, Pázmány iskolájából.
Nálunk a kezdőnek titkolnia kell tudását. A Tettesd A Hülyét Ha Jót Akarsz Magadnak -mozgalom és az Ötvennégyesek szócikkben már fejtegettem ezt az irályt. Mindenképpen mintadarabokat, iskolás vizsgadarabot, szabványnak megfelelőeket kell mutatnia. Nem amerika ez kérem.
kedvenc vasárnapigitárosom (kommentiálisan erről egy psszt! se)
Illyés Gyula a magyar irodalmi életet sajkához hasonlította, amiben mindenki kapitány akar lenni. És van is benne hat kapitány. (Illyés naplójában benne a pontos pillanat metszése, amiben eldőlt, hogy ha Illyés lesz a fejedelem, akkor majd Márai a világ legjobb magyar írója lesz.) Jelenleg Az Öt Tanár, Radnóti Sándor, Géher István, Kulcsár-Szabó Ernő - Isten nyugosztalja Balassa Pétert! -, Dérczy Péter és Szegedi-Maszák Mihály szabják meg az irodalmi divatot, ami neked megmondja, ki vagy. Az alterok vagy meghúzzák magukat, mint a régi ifjútörök mozgalom padisah-ja, Csuhai István, mint az ÉS versrovat vezetője taposgálja le homokórájában a homokszemeket, csak pereg, pereg tovább… Új ifjútörökjeink a Prae és a körüle lappangó BAnda (Balogh Endre, Bartha András & Co.) Az irodalom már nem vág vissza, Tomkiss Tamás "elment vendéglátózni" [valami számtech' jellegű melója van? - a szerk. sejt.] , az aTom-korszaknak vége. Túl kicsi a piac, szűkös ez a világ. Ráadásul a globalizáció összeránt, mindent egykézbe. Ami most a netisztikus néphülyítés piacán történt (lényegében az index mondja meg, ki vagy, egyéb "hírportálok és blogszolgáltatók" kilőve vagy megvéve kilóra, le...) ugyanaz az irodalomban is.
A Magvető könyvkiadó marketingkoncepciója egyszerű, akár egy nyolc osztályt végzett üveges is kitalálhatta volna: Minkálunk lesz minden író, aki számít, és akkor minden könyvtámogatást is mink kapunk, tökre elég egy piaci főszereplő: Mink. Ez a magatartás szinte ellehetetlenítette a maradék, a Zistenatta Kánon-ba is befogadott kiadókat, tehát a Szépirodalmit, a Jelenkort vagy a Kalligramot. A Kalligramot azonban nem kell félteni, ha kap a korruptív fenenagyoktól leosztott pénzeket jó, ha nem kap, akkor se megy tönkre, ugyanis üzleti vállalkozás is. [Úr ír, nem vállakoz' vagy járkál előfizetési gyűjtőívekkel, mint az a Krúdy, meg József Hogyhíjják...] (Egyébként üzleti alapú kiadó, mint az Ulpius, a kanonokok szerint semmiképpen nem tekinthető bevett & igazi -nak… Történjen meg a történhetetlen, hogy Magyarországon nem a Magvetőnél megjelent könyv lesz a nóbel-bonbonos, rögtön nemannyira lesz jó az a könyv a magoss kritika szerint sem. Miközben Kertész Imre vasárnapi író volt, vagyis napigálya mellett írta A Regény-t..)
A Magvető nem is foglalkozik vasárnapi írókkal, az üzleti tervben évente egy darab nyeretlenkétéves elsőkötethezjuttatása szerepel. Néha van ilyen rendkívüli megerősítés, mint Igazi (Hétköznap is) Írónő ügyes kis fogása, aki már nem elsőkötetesként lábikóját véletlenül akkor vetette előre a színházban, amidőn a Nagy Ember arra járt.. "Bocsika!..Nahát, Ön az a Géza, a Rettegett?" -persze Rettegett Géza mit tudott erre mondani, egy kedves nőnek, minthogy ő: nem is annyira rettegett... Az író ugyanis dramaturg is. Viszont nem minden dramaturg író. Egyébként ennek a nőnek nem lehett volna könyve a Magvetőnél, főleg nem Az íratlan Szabályok szerint. Nem is tehetett mást, nem is annyira jól ír, nem elsőkötetes lett volna.
Nőnek Magyarországon kb százszor jobb esélye van kötethez jutnia. Mindeki várja azt a nőt, akinek szerepében nem kényelmesedett el Szécsi Noémi, hanem elment babázni, szevasztok. Jó, akkor nem ő lett az - de ez a várakozás általában pozitívdiszkriminációs helyzetbe hozza a nőket, ha a centrifugások ezt nem is akarják belátni... Nem annyira vasárnapi az az író, ha nő is.
anekdot: Egyszer a mesteremnek rajongván elemeztem egy novellát, sajnos megemlítvén az író nevét is, női név. Hogy és hogyan, a korszerű stílus és forma együttállása fedezetében a klasszikus novellaszerkezet mint cuppan bele a csattanóba tökéllyel. A mesterem elégedett hörrentésekkel hallgatta beszámolóm, majd így szól: "Jó. És megdugtad?" Ez a lány egyébként első publikációja után otthagyta az egyetemet, hogy az írásnak éljen, el is kallódott rendesen, ahogy kell... Mert megérdemelte.
Hogy kit emelhet létezésbe a Magvető, az informális titoksávokban dől el, Nagy Íróink és kanonokaink szemöldök és arca szalonna rándulása, sunyi, aljas, digitális (kétfedelű) "kritikák"-ba kódolt üzenetek és utalások (húzd jól le -adja ki a munkát a kritikusnak a szerkesztő) akkor Rettegett Géza hercegprímás őkegyelmessége fülébe jutnak, amiknek jutniuk kell és ő pedig kiadja a munkát a többnyire szorgoskezű szerkesztőtündérlányoknak, akik szabadidejükben, pl vasárnap, vasárnapifenenagyok, a fél irodalmiélet udvarolja őket, mert azt hiszik, hogy a Csúcsintézménybe szerkesztők is vihetnek föl kéziratokat csakúgy. Nincsen mese, a rendszer formailag változhat, ahogy akar, nekünk MHV kell és Dr Erdős Péter, Erdős Péter, Erdős Péter…
A zsé határozza meg a tudatot: Író az, aki tevékenységéből megél. Nem mindenki író tehát, egyesek viszont íróbbak. Legíróbbak azok, akik a fent tárgyalt Magvetőnél könyves írók, mert ott egyedül minden az igazi, a papír, a betűk, a kötés, a szerkesztés, a honorárium, a terjesztés és minden. Az összestöbbi alantasabb kiadónál mindig hibázik valami, leginkább a honorárium vagy a szerkesztés, vagy a papír vagy a terjesztés de leginkább mindezek összesen. Ami még sajátos kismagyar pornográfikus vonás, hogy bár a jaskolában (Tandori szava: iskola) azt tanítják, hogy az irodalmiélet (ami pthfeőjj és "nincs is") dolgai mitsetesznek a tudományossággal elkülönböztetett magossirodalmi szférákban, attól még maga a megjelenés, a létezés szférájába emelkedés (netokratíve: ki lesz a címlapos) nem pusztán a művön, magán múlik, hanem a szerző olyan tulajdonságain amiknek semmi köze … például ahhoz, ami Kulcsár-Szabó Ernő professzor úr szerint Az Irodalom. Tudományos igénnyel vizsgált mű elemzésébe az alkotó személye mitsetesz - mit se tenne elvileg.
A Magvetőnél lehetséges "vasárnapi írók" vagy vasárnapiírónak látszó tárgyak (A Spiegelmann Laura Hoax) könyvhözjutása is, de ez a lehetőség inkább arra szolgál, hogy a többi ötszáz vasárnapi író kussolhasson, és nyavajgásaikat le lehessen frusztráltságbólfakadóan zavarosoz-ni meg összeesküvéselméletesőz-ni.
A paracsizmaváltásban az irodalom-mal nagyjából az történt, ami a médiaháború lecsengése és az új , virtuális, informális, ellenőrizhetetlen, átláthatalan netokratív mélymagyar néphülyítés (indexista matulizmus) szétpuruttyanása után a papírsajtóban. Egyre kevesebben kapnak pénzt az írásért, mint munkáért, miközben az ehhez kapcsolódó termékek piaca kitágult. A gyakorlatban már lehet író, ha ingyen is ír, még könyves is lehet úgy, hogy nem kap honort, sőt, odáig kurvult ez az élet is, hogy már rendes bevett kanonizált író is lehet olyan, aki nem kap honort a könyvéért, csak hallgasson, ne pofázzon róla. Sőt, az ingyenmedék (ingyenírók) közé bekönyöklik magukat szakmány bérbloggerek (pl indexes újságírók) és tüni ártatlan pofikával vesznek részt a Központi Kommunikáció aktuális leiratainak terjesztésében... És amikor a bérbloggert kénytelenek terítékelni, úgy tesznek, mintha bérblogger csak kereskedelmimarketing területeken dolgozhatna, nem pedig politikai markecolásban is...
Nem szálaznám végig, hogy irodalmunk vonata kerekeinek főbb pumpálói, Napjának Fűtői szerint ki mitől lesz író.
Az ügyes Burger Barna, A Száz [= netto 92, brutto vagy 106] Kortárs Magyar Író fotósa, jófiú. Tényleg cuki.
Az egyik legmézesebb madzag A Száz Író arczképes könyvetskéje. Ebben a könyvben csupa-csupa igazi író van. Sok-sok igazi író (e könyv recepciósai szerint egy tucatnál nemtöbb), amikor már harmadszor is végigfutotta könyvekkel terehes szemetskéivel A TOP-listát
(igen, ez ugyanaz a toplistázás, mint művelet, ami népszerű a netokratív néphülyítésben is, világlegjobbgitárosai, száztavasz, ami megrengette a világot, TOP100 Jizzed Face , GoldenBlog stb)
látván, hogy mégsem nincsenek benne, kissziveik meghűdtenek. Hát még az a 8-10-12 író, akikhez a jelentős portréfotóműűvész el is ment, le is kapta őket és mégse nem lettek benne A Létezés Könyvében! (Mekkora B-kateg sikerfilm lehetne, főszerepben Mucsi Zoltán, rendezte Alföldi Róbert, amiben az átlagos képességű portréfotós La Dolce Vita-ba pancsol ötletével A Száz Író arcképcsarnokával, buli, kaja, pia pina&fasz dögivel, fulladásig, hawájj!! És akkor egyszercsak egy kis kócos, egyszerre karika és x lábú [xo] költőlány [Aletta Vid, láb, fenék és pussy-dublőrrel] szintén leszopja a fotóművészt, ámde nem akar belekerülni az arcképcsarnokba, puszta szerelemből veté ánusába eperszín nyelvierejét, pedig a legfőbb Kiadói Főmufti [karakterszerep, Gálvölgyi János] is akarja őt bele a könyvbe és a kanonokok mind! [A sekrestyés szerepében Károlyi Csaba.] És jó kritikákat kap, ésbár nem Julia Roberts-é a főszerep, mégis, még valami Nagy Külföldi díjat is. És akkor a portréfotóműűvésznek szembesülnie kell azzal, hogy a borostával slankított pofaszalonnájában csipásodó fűszívástól gennyedett két szeméért szereti őtet a lány…)
Laikus barom, hozzánemértő paraszt, egynémely alföldi cselédmentalitású bunkaja szerint író az, akinek a könyvét olvasom és az jó és az tetszik nekem függetlenül attól, hogy buzi-e vagy von Haus aus és kedden ír-e, szerdán pedig anglikán. Vannak sikerkönyvek, amiket sokan képesek olvasni. Kitekintésben egyébként a világon van olyan kategória, mint besztszeller, ami irodalom is, tehát nem finnyáskodnak azon, ha a szöveg befogadható átlagos képességekkel. Imígyen a Magos Irodalom Utolsó Bástyája Magyarország, itten nemíró Kurt Vonnegut, mert "könnyű" Viktor Pelevint fél-lektűrbe nyomják, Tatjana Tolsztaja Kssz!-éről (ami szerint van élet a medmeksz után, sőt, letisztultabb!! Tolsztaja Kssz!-e mindörökre lerendezi a vitát a könyvről: A Könyv Mindenekfelett!) nembeszélnek, hátha nem lesz…
Az irodalom, mint minden művészeti ág eljutott odáig, hogy már a befogadása is művészi, intuitív képességeket igényel, gyakorlottságot. Sok esetben a zavar a vevőkészülékben van és nem az adásban - bár ezt néha jólpapírozott [diplomás, PhD] kritikusok sem akarják tudni. Miközben emitt a piaci igények felől tekintve könyv az, amit este fáradtan a kádba vagy ágynak dőlve félórás etapokban himm-humm elolvashatunk.
Lehet, hogy mások szerint nem művészet az, amit csinálok, de ezzel az embereket boldoggá teszem és nekem ennyi elég!
/egymástól függetlenül: Rácz Zsuzsa és Monique Covet /
A mélymagyar iskolai oktatás, a tanmenetek is a magoss tudományos elvárásoknak felelnek meg, tehát feszt a marxista diálektikus felfogás szerint vétetik, haladványban, amiszerint ami 1802-ben volt, az fejletlenebb és primitívebb állapota a magoss tudománynak, mint ami 1902-ben vagy 2002-ben. Ennek megfelelően a kötelező(általános)iskolai képzés után, ami "napjaink irodalmával" zárult (méghozzá a tanár felkészültségére bízva a másfélodalon összefoglalt utolsó negyedszázadot..) a középiskolában "új felvetésben" az egyre inkább félanalfabéta, az olvasás nyűgétől fel nem szabadítható ifijúságunkkal az átlagolvasó számára legnehezebben felfoghatóakkal kezdik, a régi görögökkel, hogy Júliára találék, meg Shakespeare-rel… Miközben egyébként Móra Ferenc Kincsekerő kisködmönjén is szóképes olvasásásban, tallálom haj, tippelgetve az első szótagból, bagadozóan, nehézkesen haladtak előre. Jó, a Rómeó és Júliát megnézik videón (FFWD-ezve) az a "kibaszott" kőszívűemberfiai - labdacsok? Anyád! - detto… Eugén wazzeg!
Ha úgy vesszük, pl Schein Gábor költő és kritikus vasárnapiíró, hiszen egyébként középiskolai tanár. Főhajtással tisztelegjünk itt Irodalmunk Vonata Kerekeinek Főpumpálói közül azon nagyságok előtt, akik elhatározásában, miszerint az irodalomBÓL fognak megélni hétköznapiéletükben, nagyban belejátszott az egyetemen, gyakorlótanítás közben szerzett kínos tapasztalat, miszerint a gyerekek együtt szőőrnyenbüdösek és többmintragikusak, valamint bunkók, és ő diploma után, nem középiskolás fokon, egész népét fogja majd inkább tani-tani (Tóta W Attitüd) .
Az ember nem komoly tizenhétévesen-hát még tizennégyévesen. Tomsawyerizálódhatna pl az irodalomtanítás a magoss-ságossok helyett sunyi és aljas módon az olvashatóság, az olvasására édesgetés felől. Csak heroinárusok édesgethetnek szpídes papírozással? Miért is nem szabad olvasásra cukorgatni gyermekeinket, ha egyéb médiális területeken meg igenis a kecsegtetés, beszopatás, észrevétlen cukiságbamáálytogatott rászokatás és függővététel szakmai és üdvös? Ha például hermeneutikussan elrekesztem a szerző személyét, semmit sem mondok róla, kisérleti alanyom, a nem vagy ritkán olvasó azt hiszi , hogy Holden Caulfield a Zabhegyezőből kortársunk. Kedves kis történet. Ugyan a Kulcsár-Szabó féle perspektívából Salinger majdnem nemirodalom (nemirodalom, de azért a magoss tanár disztingvál más magoss tanárok elveihez) vagyis nem a stílusban és a formában van műűvészisége, hanem belülről, észbevehetetlenül, A Történet (a pthfeőjj, a fújj, az útálatos, a dilettánsoknak való, geciajjas történet, az!) maga. A befogadható, a népszerű, a sokak által olvasott a mélymagyar irodalmiszemlélet szerint legföljebb másodosztályú lehet. (Most azt, hogy a magyar író és irodalmár irígy dög, és miért, itt nem tárgyalom…)
Legfőbb Tanáraink nyilván naprakészek és ismerik a termést, amit csicskásaik a magyar irodalomkritikai életben recepcionálnak a parasztnak (az ügyfél neve a mélymagyar maimarketingben, a háta megett). Legfőbb Tanáraink, ha máskor nem is, de Nárcizmusunk Szentiványéje Ünnepén, azaz a könyvnapokon megmerülhetnek a mélyagyar valóságban, Budapesten, a Vörösmarty téren, a könyvnapokon láthatják, hogy Vámos Miklós, mint vályogvető, izzadván gályázik 300 olvasó nő gyűrűjében (minden dedikációhoz kedves szavakat is mellékel ez az amúgy magábaforduló, csöndes, fennségesen mizantróp ember) láthatja, hogy leginkább nők tipródnak, sok írónk ismeri is ezt a szakmai titkot, hogy korunkban leginkább még nők olvasnak. Van is ilyen írói cselvetés, ami a fogyás-t nőknek célzott regénnyel kívánja növelni, ilyen pl Závada Pál Jadviga párnája című regénye, amiben a sajátos erotika (ami nélkül nem megy…) speciálisan női célpiacnak megfelelő… Závada sikere a Jadvigával sokakat frusztrált, nem is a helyén tárgyaltatja ezt a regényt Magoss Elvárássunk. A fényképész utókora című Závada regény szerintem az elmúlt húsz év egyik legfontosabbja, asztal nem reped belé, átlagos képességekkel olvasható, ebben már még nőknekvaló közvetett & lágyerotika is alig van, és megint csak szerintem, előrébbvaló lenne, mint a Nagy Esterházy Család Regénye. Legalábbis tárgyalásban. Závada nem vasárnapi író, nagyon is tudatosan építi művét, megél a tevékenységéből, civil munkája valami -ért is, nem csupán -ből… Nincsenek allűrjei, nem látni rajta semmi különöset, ein blick kb egy középiskolai tanár. Előnyös is ez outfit az író számára, mert tud lenni evilágban, pl amikor bőröndjével egy taxinak ütközik, nem műűvészkémezi le[!!!] a taxis, csak simán parasztozza. És nem kevesebb zsenge egyetimistalyány keresi föl szakdolgozkodás címén, még Hrabalhoz is fölmentek a házába, a disznószarszagú rumlisba, mert a grúpi semmitól nem fél és tágranyílt szemekkel meg lélekkel kapja be, csak bekaphassa… Akik ott totyognak, mint szarógalamb, irulka-pirulka, azok az egyre fakóbb kékharis'ok.
Kőrösi Zoltán már két nőiszegmensre célzott sikerregényt is piacra dobott a Závada - módszerrel, vagyis kifejezetten is nőknek írt, nem csupán szövegmögöttesben lopakodva, és pl a kötelező erotikus betéteket nőiízlés szerint summantotta be. (Hogy értsük, erotikát férfiassan, jerkoff and jizzed, Grecserna Krisztand míveltet [gyakja] bele szövegeibe. Olvasó nő számára olyan hetero férfiaknak szánt leszbi jelenet, amiben vasúti kalauznők ujjaznak egymásnak pfújj, mert egy nőben van annyi empátia, hogy tudja, a kalauznők feszt föl vannak fázva s az mivel jár: ujjazás egymásnak csak meló és fürdés után, tiszta törölközőn.)
Azaz előfordulhat nálunk is, hogy nagypéldányszámú könyvet automatikusan annyira nem kúratnak le Irodalmunk Napjának Fűtői, amikor a könyvet munka (=pénz) gyanánt kegyeskednek a kedvelt és cukipofa kritikusnak odaadni.
Tehát van némi eltekintés, különösen, ha a szerző egyébtevékenysége indokolja (szerkesztő a rádióban, és ha én nem kúrom le a kritikámban, akkor lehet, hogy beveszi egy hangjátékomat és mondjuk Zoltán Gáborral (aki vasárnapiíró, mert főfoglalkozása rádiós rendező és szerkesztő). A Rádió-tól kapok honort annyit hangjátékom után, amit ma már még a Létezés 96 írójának se fizetnek az első tíz alatt regényért… (Egy három nap alatt összeförmedhető televíziósszappanopera szkeccsért annyit fizetnek, amennyit egy jónevű író három könyvéért kap…)
Vagyis önmagában a könyv, az irodalmi munka, az életmű kevés ahhoz, hogy az író megengedhesse magának azt, ne vasárnapi író legyen (Grendel szempontjából nézve…) Ma, ha még pénz jár egy könyvért valamiféle dógozónak, az nem az, aki megírta, hanem aki szerkeszti. Vannak olyan szerkesztők, akik nem szerkesztenek (inkább múltidő ez ma már…) csak a nevüket adják, ami húzHATja a könyvet, és a valós szerkesztői gályamunkát valami nyéger, kiadói alkalmazott vagy feketemunkás végzi (pl vasárnapiíró!) Nem igaz, aljas hazugság az, hogy az irodalomból nem lehet megélni. A Létezés 96-ján felül (pl 478. helyezett, Molnár Éva) dúsgazdagságban élhet meg tevékenységéből majdnemigazi író, miközben A Létezés 17-je allatiak pedig nem élnek meg pusztán az alkotásból. Azonban legkevesebb 4000 embert meg eltart ez a "kis irodalmi piac". Persze úgy, hogy a kiadók mást is kiadnak. De akkor is, ha egy konkrét irodalmi mű sorsát végigfejtjük A Létezés Fő Kritérioma szerint, márminthogy profizmus, mert pénz járt érte, akkor kiderül, hogy még a szerkesztőségi fullajtárlyány is több pénzt kaphat egy regény szülesztésében mint maga az író. Ez nonszensz, de mélymagyar.
PATT: A nem igazikönyves (tehát nem igazi és bevett, azaz kanonizált kiadónál megjelent könyvű) sikertelennek érezheti magát. A nulladikötetesnek ahhoz van kötete, hogy ne lehessen elsőkönyves, de egyébként meg n+1-ik kötete is nulladik, semmibevett, nemlétező. Ez a sikertelenség frusztrálja a nemigazi-ként kartonozott (titoksáv) írót, a frusztrált ember pedig hibát hibára halmoz és végül már tényleg nem lesz képes dolgozni. Irígyli pl Zilahy Péter rózsabaszó életét, Zilahy író hétfőtől Stormy Monday-ig, pedig nem is ír, és éppen a lehetőség szédülete nyűgözi. Cserélne Zilahyval, holott akkor s úgy sem lenne képes írni.
Grendel Lajos jó író, kedves, mosolygós, kommunikatív ember, széles (majdnem 360 fokos!) kitekintéssel és kapcsolatrendszerrel. A rendszer formai változása után kiadót gründolt a haverjaival, az öccse lett a nyomdai vállalkozó, pályázott rendesen, ha ívet tettek elé (ne legyen Wass Albert szobor) aláírta, egyébként pedig merészel diszkrét lenni a vasalbertfikázás piacán… (a vasalbertfikázás matulista jógyerek arcoskodás, tíz köpetért jár egy csillag, húsz csillag egy pirospont és ötven pirospontért jár egy ötös) Amiatt, ahogy Grendel a legutóbb Wass Albert-ről írt, egy varjú-nyomda jár neki (két varjú egy boszorkány, három boszorkány ceruzás egyes, ami aztán örökebb, mint márványvéset, viszont informális és letagadható és ha a nebuló felszólal, akkor le lehet összeesküvéselméletesőzni meg üldözésimániásozni és azt lehet hazudni, hogy nincsen is osztályozás).
Wass Albertet nyugodtan tárgyalhatjuk a vasárnapi író olyan halmazában, mely Dobozi Eszter és Grendel metszésének úniója. Ma már hihetetlen, de egy 1968 vagy 1948 előtt érettségizett ember viszonylag rajzolt, meglehetősen fogalmazott. (Kézzel kellett lapozni A Helyesírás Szabályai. c. könyvben!) Kedves kis történelmi regényeket tíz-húsz más történelmi munkából 1945 előtt reálgimnáziumban érettségizett ember is képes volt ki-és összefogalmazni. Dr Esterházy Mátyás, akinek a XX. századi magyar anekdotakincs megmenekedését részben köszönhetjük, műveltségét tekintve teljesen átlagos főrendi volt. Nem egy magyar főrendi pl még magyarul is beszélt, nemhogy a süßliche muttersprache mellett még franciául és angolul! Mint gróf Wass is. Korábbi Esterházyak is meglehetősen tevékenykedtek művészi ágazatokban, a XIX. század második felében pl egy kis Esterházy ötven évet vert rá a későbbeni avangár-ra azzal, hogy a családi metszetgyűjteményből ollóval darabokat vágott ki [kollázs ill idézet-rendszer], majd ezeket egy könyvbe ragaszgálván végül megcímezte: Mein Werk. Másági Eszterházy, Pál herceg például Liszti László enyhe közreműködésével az irodalom mezején jeleskedett. Wass életművében vannak csikorgó mondatok, a fennkölt irodalomtudomány felől nézvést akár tárgyalhatatlanok is. Wass olyan, mint a heavy metáll zene, ami akár zenei hallás hiányában is élvezhető, tekintve a kellemesnek is érezhető rezonanciát, amit az egyszerű és kemény ritmus kellően nagy hangerő mellett a mellkassban rezonál. Wass meg olyan irodalom, ami az irodalomhoz analfabéta, de az olvasást, mint műveletet kedvelő ember számára is élvezhető. Móricz Zsigmond Erdély trilógiájában éppen annyi archaizmus van (az Esterházytól létezésbe emelt "Gyakjad az asszonyomat, uram stb") amennyivel még egy irodalmi régiségek eránt nem érdeklődő is elboldogulhat. De Móricz Erdély trilógiája olvasásához irodalmi érzék, szókincs, főleg pedig magasfokú olvasási munkabírás [!!!] kell. Mert ez a kolosszális [neo]barokk alkotás megdolgoztatja az olvasót. Aki nem edzett, félórás etapokban részegen kádba vagy ágynak dőlve is olvashatóakhoz szokott, az is elboldogul - legalább Wass Albert-tel. Nem is azon folyik a vita, hogy Wass közepes (vagy gyöngébb??) író-e, valami politikai baj (vaj…) van Wass-sal . Wass-sal csupán annyi a baj, hogy az ellenség olvassa. Az ellenség tüntet vele, Wass egyenlő pirosfehérsávos zászló, ez egyenlő nyilaskeresztes magyar fasisztazászló (amin spórolás miatt lett az Árpád-sávok ezüstjéből fehér..) és különben is, a románok is mondtak rá valamit, háborús bűnöket. Jót is tett a Wass-piacnak az, hogy a jógyerekek fikázzák, a rosszgyereknek kirekesztettek akkor már csak dacból és csakazértis vesznek Wass Albert-et, és még kérnek három nammamarországmatricát, idegesedjenek a zsidók meg a komenyisták, ha egyébként a legkomolyabb irodalmi mű, amit eddigi életükben befogadtak, a Kárpátia zenekar (XXX) c. száma. (Aki ismeri a Kárpátia életművét, az az XXX-ek helyére gondoljon oda valamit abból. Én csak szenvedem a Kárpátiát, de a nagy hangerő miatt nemigen értem a szövegét, így kínoz a szomszédom, mert azt hiszi, komenyista vagyok.)
Wass-sal kapcsolatban éppen kiindulhatnánk jófeltételezésből is, a jófeltételezés azonban ezen mélymagyar Síkbolygón betagozhatatlan, itt vagy fika vagy rajongunk, de más dimenzió nem lehetséges, csak 2D. Ha a kánon szerint metszük [értelmezzük, tekintjük] , akkor nem lehet figyelembe venni Wass "náci"-ságát [maXXX fasiszta lehetett volna...], napipolitikaiaktualitásokat, piacikofa-irígységet, a könyvborítók esztétikai megítélését. Nem foglalkozhatunk azzal a társadalmi depresszióval, amit az ország megkisebbítése okozott a múlt század 20-as éveiben, mert az inverz "sovinizmus és irredentizmus" a southparkiánis kétfarkúkuttyaság, ami viszont mézzelcsurgatott canis merga. Wass dajkájától elhallott régi meséket, történeteket, az egykori környezetében látottakat-hallottakat írt meg. Wass nem úgy lektűr, mint Berkesi & Szilvási volt, hogy nincsen kivezetés, ha az ember lyánya a végére jutott Molnár Éva Összes Műveinek, akkor megint csak Molnár Évát tud olvasni (ennek hiányában, végsőesetben a Nők Lapja is jó vagy Clair Kenneth-t). Wass-ból van kivezetés: aki Wass képes olvasni, az talán Tamási Áront is és így tovább, eljuthat akár Erdély-elvén Dragomán György világhírű regényéig is. Gyakorolja az olvasást, elkezdi élvezni az olvasást, nem nyűgözi már a funkcionális analfabéták kínja, ti. a nem szakmai érdeklődésének megfelelő szöveg "fölfoghatatlan" szóképeivel való birkózás.. még az is lehet, hogy aki Wass Albertet már képes olvasni, talán Jókait is.
Hagyjuk Wasst a rozsdatemetőbe, apropó, nekünk Fejes Endre se elég jó, Vámos Miklós lehetne a sikeres és értékes-re példa, de Vámost meg irigyeljük, mert sok pénzt keres. Magyarországon a besztszeller és [&,+] irodalom kategóriája is üres, aki ilyent csinál, agyonverjük vagy hallgatjuk vagy fikázzuk. Békés Pál nem keres sokat ( pedig tévézett annyit, mint Vámos, cak nem sajátprodukcióban…) , minden (és itt tessék a mindent úgy érteni, úúúgy bizony! teljesen!) szempontból megfelelő -de őt sem a helyén tárgyalják.
Még a "legrosszabb" vasárnapi író is lehet hasznos a tááássadalom számára, ha már semmiképpen nem tekinthetünk el a politikai megfeleléstől. Biztos van igazság Dobozi Eszter manapságmármindendigitális búsmagyar gordonkás felhangú panasz-szonátájában -de ki a fene olvas el 24 flekket, amikor ma már ez a 6 is felfoghatatlanul sok. Szerintem is sok, amit itt összeförmedtem, elég Grendel pár szava. Szerintem érdemes lenne megnéz niük (ez a szakmai olvasás a magosspublicisztikai szlengben) Grendel mondatait vasárnapiíró ügyben Irodalmunk Vonata Kerekei Pumpálóinak is, a keddtől csütörtökig irodalmároknak… (nekik már minden péntekjük is szabad, a Monday pedig Stormy [mit katzenjammer])
· 1 trackback 18 komment
Címkék: vasárnapi író
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: 2009.09.05. 06:23:25
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.09.05. 14:09:20
irodalomtanárnőből kettő jutott nekem: egy haladóbaloldali-nacionalista, aki a romantikát és a reneszánszt úgy tanította, mint kevesen, és egy orosztanárnő, akinek rendszerváltás után csak félszakja maradt, de gogolt messzire csillogó szemmel olvasott fel 60+ évesen.
meg volt két irodalomtanárom is, akik meggyőztek arról, hogy ha diszelxiám ellenére is megtanultam olvasni, az mégse nekem való, annyi fölösleges és értékelhetetlen dolog van ott, úgyhogy inkább angolul kezdtem el olvasni guns n roses szövegeket.
aztán jött a south park, akik ugyan nem rólad koppintottak, de biztos emlegetnek :-)
azt meg nem értem, miért baj, ha bedigitalizálódnak a dolgok: megtalálhatod, ami a tiéd. ha hárman olvassák még el rajtad kívül, az nem feltétlenül baj, ahogy sem érték, sem minőség nem méretődik meg igazán.
akik meg megélni szeretnének belőle, nem kifejezni és a világra szabadítani, mert már hülyét kapnak a belső monológtól, azoknak meg hajrá, kapnak arcképet egy csarnokban, s 2-300 év múlva azt hiszik majd, hogy ilyenek voltunk. semmi új nincs ebben az egészben, csak most már világiak is kanonizálnak.
magyar-magyar szótár 2009.09.05. 14:26:16
A leginkább akkor szapultam a Zabhegyezőt, amikor még nem olvastam.
Utána az egész ciklust elolvastam Salingertől, a Seymur't, Magasabbra a tetőt' meg a Franny és Zoey-t.
Aztán van a kilenc történet a 'Banánhal' -lal, azt hiszem, az még industrial punk-oknak is elég kemény, csak ki kell bírni a csattanóig. (ez a zárköve a ciklusnak)
Tandorit is útáltam, aztán megszerettem, máma pedig szivem csücske.
Még Updike-ot is el tudtam olvasni 30 éves küzdelem után.
Semmi sem örök, ez igaz.
Akkor öregszem meg, ha már nem tudok tovább menni.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.09.05. 14:36:45
én nem utálom a zabhegyezőt, vagy salingert, csak nem mond nekem az ég világon semmit.
és így vagyok az irodalom, a képző és a zeneművészet nagyjával (és sok nagyjával) is.
evvan. nem do it yourself, hanem do it for yourself, azt az egy kis szócskát tendencióusan kihagyták.
magyar-magyar szótár 2009.09.05. 14:42:04
magyar-magyar szótár 2009.09.05. 14:46:18
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.09.06. 01:50:33
nálam nagyon kevés dolog jut el az utálat szinjéig, a legtöbb mellett elmegyek, mint ártalmatlan, ámde értelmetlen jelenség mellett.
éppen ezért nem mond semmit, nem emeli meg a pulzusom, se nem csökkenti. érdektelen és értéktelen számomra.
fiatalkoromban azt hittem, ez baj, mert indifferencia, ami a szabadságfelfogások legveszélyesebbike, de aztán olvastam dawkinstól az önző gént, amiben ad tippeket arra, hogy miért nem csinál a dns túlnyomó része soha semmit, és megnyugodtam, sőt, érdekes mód jobban értem a világot, mint előtte.
magyar-magyar szótár 2009.09.06. 06:52:30
Ami még máma emeli a pulzusom, az a fajmagyar autóvezetés a megnyilvánulásaival, különösen az un. ügyes pesti stílus kergeti föl az agyvérzsírjaim. (Budán már működik pl a fésűelv.)
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.09.07. 01:12:12
sokat kellene
keveset, röviden:
vasárnapiapuka szombaton is vasárnapi
závadának a fia is
berkesi és szilvásy nem pont úgy lektűr, sőt
a nőiírókról nem, de költőnőkről már elmondtam
mindig van öttanár (hol hárman, hol ketten stb)
és kánon is van (voltlesz)
ha valaki szerencsés, akár halála után 50 évvel is bekerülhet akár a legmagasabb kánonba
a Kárpátia (és az ún. nemzeti rock) az önellentmondás izéje
magyar-magyar szótár 2009.09.07. 04:19:22
Kárpátia jelvény bézbólsapkán -ennyi elég is.
A méretekkel van baj, tehát egy tankhajón , bár sivár az élet, elfér hat kapitány. (Illyés sajkahasonlata kikezdheetlen) Mégis nonszensz, hogy 4000 ember él meg az irodalomból és kb 100 író.
Igen, ez interaktív blog, tehát mindent nem írok ki, pl a vasárnapiapukákat, ooolyan vasárnapi író csak igaziírónénik frusztrált álmaiban van, mert az embernek lehetnek kedden és szerdán is ötletei.
Azt nem értem, hogy hogynempontúgylektűr, könyvárusként azt tapasztaltam, hogy úgy, hogy van a Szilvási-Berkesi olvasó, aki maxx Moldova korai műveire fanyalodik, de nehezen.
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.09.07. 11:31:24
berkesiszilvási: kamaszként olvastam őket
(->rutintalan olvasó)
berkesiből egy is elég (sok) volt
szilvásiból több, és nem csak az Egymás szemében szexjelente(i):)
pedig semmitis nem tudtam akkor még avhról, őrnagyúrról, magvetőről
tehát szilvásiolvasó voltam, berkesiolvasó nem
kisszínes: 1982? alternatív magyar órán egyszer Moldova bácsi volt vendég
mégsem lettem moldovaolvasó valamiért
budai zöld 2009.09.08. 11:22:38
Miért van az, hogy tölünk északnyugati irányba sokkal kevésbé létezik irodalmi kánon?
Egy önmagáért felelös városi polgár vagy szabad paraszt el tudja dönteni, hogy mit olvas (tud olvasni), valószínüleg nem fog elzárkózni sem a heavy metáltól, sem Beethoventöl.
Lehet, hogy ennek a kanonokok nem örülnek, mint ahogy annak sem, hogy saját véleménye lesz, képes lesz gondoskodni magáról és nem ijed meg egy gazdasági válságtól.
magyar-magyar szótár 2009.09.08. 13:20:34
budai zöld 2009.09.08. 13:51:15
Hát valóban. Az alsó hangon is félponyva Húsz év múlvában is mindig egyszerü papként hivatkozik magára Mazarin.
Vannak azért ritka pillanatok, amikor az egyszerü horgászok, festök vagy liberális újságírók kiesnek a szerepükböl és elkezdik ordenáré módon leszólni, leparasztozni a kánonon vagy eliten kívül került alsó 95%-ot.
És az lenne a jó, ha ilyenkor minél többen kapnának észbe, és kezdenének el önállóan gondolkodni. Csakhát ehhez az önálló gondolkodás csírája kell.
Tehát tényleg legyen a Tom Sawyer kötelezö olvasmány, mondjuk ötödikben, és akkor gimnáziumban jöhet akár a szív gyönyörüsége is.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.09.08. 14:06:15
mária terézia pediglen, mikor a magyar rendek panaszra mentek, kötényt ragadott, és kitüsténkedett a palota konyhakertjébe, ott fogadta őket.
nem is mertek nagyon sírni amazok, mert hát dolgos asszonyt zavartak munka közben.
aztán fél nap olvasta meg írta alá az előterjesztéseket, mert el volt maradva a vizit végett.
magyar-magyar szótár 2009.09.10. 05:39:30
kIára 2009.09.12. 22:13:10
Emberbajjal foglalkozó medikaként, szabadidőmben pislálkodó lelkesedéssel olvasok. Szavakká, mondatokká majd valamivé összehalmozódó dibdáb betűket, és azt mondom rá, hogy az input bezony irodalom. Ebből lesz valami, ami ha nem is kristályosodás, de valami hasonló és néha még azt is látom, hogy hogyan táncol az úri közönség (könyvheteken, eiró-olvashow találkozásokon, könyvesnek nevezett bologokon és ehun is e.
Tudni persze soha nem fogom, meg nem is érdekel annyira, hogy az Öt Tanár mifán és hol terem/termel, és hogy melyik gyűrött zakós és melyik garbós. Mert egyszer volt egy mellékes kérdésem (de adott helyen) és választ sem copyrban sem a tud.mányos (mű)veleő, sem a nagyonrangos folyóiratokban nem kaptam.
- - - bocsika, csak lányos zavaromban próbálok az itteni stílhez alkalmazkodni, úgyhogy kérdésre is rátérek csak a forró kása (nekem legalábbis) kerülgetése valójában "izgi". - - -
Kérdés 1.: Hamvas Béla - akinek életműkiadását olvastam a 18. kötetig de csak az egyetlen Karnevál amit eddig legalább ötször újra és odavissza, meg az Óda a huszadik századhoz. Nameg a három kisregénye kétszer. A többi bloggeriális eccerűnyelven szerintem szar, igaz nem értek hozzá, elmondani is alig tudnám hogy miért, és félek hogy nem lenne kánonkomfort kritika (csak fika). És akkor a kérdés: miért kell suttogva és szemlesütve bevallani műveltértelmiségi körökben – vagy csak úgy, minthogyha mellékesen félreköpve -, hogy azért Hamvast olvasnak és szeretnek olvasni, vagy legalábbis „el kell ismerni hogy...” és innen ismerős. Még te is szótárember. Hamvas hogyan és mennyiben volt vasárnapiíró, és a B-lista után kétkapálás között sorokatfirkantó? Vagy nem is volt vasárnapi, csak vasárnapiasítani _kell_? És ha igen, miért?
Kérdés 2.: Kedvenc magyar íróm, az kinek nyelve, szövege idegrendszerem kellemesen borzolja nem más mint Határ Győző; őt habzsolom, és vagyok odamegvissza majdmindenegyes (és -kettes) szövegéért. Na ő az aki végképp nem volt vasárnapi, vagy ha az volt, akkor minden nap vasárnap lehetett számára, és/de csinált ezzel a nyelvvel valamit, ami hogy is mondjam... irodalom. Volt szerencsém hűdeművelt értelmiségit is megkérdezni aki triplabölcsészdiplomájával hallgatott mint a szar a fűben. Miért félnek - ezt sejtem ugyanis - Határ (műveltfhanciául Victor ’Ata’h ) szövegeitől? Méghozzá nagyon. Nem kennek rá fikát, nem hivatkoznak rá, úgy elfordítják a fejüket, hogy az már a leszakadás veszélyével fenyeget - olyasmit érzek leginkább, hogy de jó, hogy fél évszázadig odakint volt a búsban és szerencsére nem kellett tudni róla, aztán meg elég volt távol tartani, és mégdejóbb hogy meg is halt nagyvalahára. Szóval kellene valami kapadzó. Lehet, hogy szart olvastam világéletemben, és az én vasárnapim csak annyiban más vasárnapi hogy marginális, olyan szar hogy még az sem?
Kedves duden(buch)man, szótárember, kötőjeles magyar, írj egy posztot Határ Győzőről, klára két szép szeméér.
magyar-magyar szótár 2009.09.13. 06:20:41
1. kérdésre : a.) Én a feje tetejére szoktam állítani a Hamvas Művek pyramidját. Valamit elfelejtenek korunk magasművelésű recepciósai. Amivel Hamvast, az "okkult, tizenegyedikkönyvíró trükköző bácsit" szokták vádolni, annak nem tekintik a valóságbéli kényszerű okát. Megsemmisült kéziratokat próbált rekonstruálni. Elovasta helyettünk, amiket nem fogunk soha. Igaz, túlsúlyban tárgyal olyan filozófusokat (sőt, "filozófusokat") akikkel a hivatalos [bocs: kanonizált] toddomány meg nem foglalkozik, de ez is egyensúlyhelyrebillentés. Az én tekintetemből a mű alaprésze azért van, hogy a csúcs, méghozzá a Karnevál és segéd-regényei (a töredékekkel) fennálhassanak. Ha csak a Szilvesztert kiemelem, az magában (és töredékességében is) nagy-nagy regény, az, amit vártunk. Azt nem tudom, a kimetszett Spiró darab segít-e, félek, nem. Szerintem semmit nem veszít az, aki Hamvasnak csak az irodalmi munkáit képes elolvasni. Vesztesek azok, akik kizárólag az okkult trükközős bácsiról akarnak tudni. Alapos a gyanum, hogy irodalmunk fenenagyjai egyáltalán nem olvasták a Szilvesztert. A Karnevál olvasása pedig elmélyülést, napi 4-5 órás nekiveselkedést, figyelmet, post- it papírkákat, ceruzázást a szennylapokon, igényel. Egy irodalmi fenenagy szembesüljön azzal, hogy valami olvasásban feladja neki a leckét? A legjellemzőbb Cserna-Szabó András karneválfikázás: Unja szegény. Erről az "unalomról" is külön könyvet lehetne írni. Az unalom, amit a kritikus kedden kettőkor érez. Nem ad magának esélyt sem a magyar kritikus arra, hogy csütörtökön négykor is megnézze (ldd a megnéz szócikket) .. így készülnek kritikák, valaki KardosGé trilógiájáról írt s mert ő maga személyesen maszekban únni kezdte a 2-3. regényt EZÉRT már excathedra (kívülvalóan) uncsivá pekte le a . Márpedig nagyon sokan vannak, olvasók, aki nem únják. Az régen volt, 40-50 éve, amikor tömegek voltak képesek olvasni. Ma már megfordult a viszony. lehet, hogy egy diplomákkal jóldekorált kritikusnál vannak jobb olvasók, mondjuk egy Vidéki Gimnáziumi Tanárnő (aki persze radiológus orvosnő a megyei kórházban!!!)
Egy, ha az olvasó monja, hogy szar. Más, ha a tweedjakós tanár. Van egy tanári attitüd, ami egyszerre akar kint-és-bent is lenni, az a "jaaj, hát én egy egyszerű kis tanszékvezető docens és kandidátus vagyok, a halkszavú" másrészt "én, ha egyszer ledörögtem a parasz'bunkaját, akkor mért merészel még visszaböfögni ANYÁD!"
Az ma már nem kérdés, hogy az olvasás művelete is műávészi intuíciót kíván. Vannak írói módszerek, amikkel pl a szöveg ellenőrzhető. Bizonyos, olvasásra jajdebonyolult szövegek felolvasva egyértelműek é szórakoztatak. Sok függ atól milyen a belsőhallása az olvasónak.
b.) Igen ez a jó szó, a vasárnapiasítás. Elfelejtenek valamit, hogy azokat a "tizenegyedik" könyveket oly korban írta, amikor azok a könyvek, amiket kivonatol, elérhetetlenek és indexesek voltak. Ezeket a könyveket nem pénzért és nem a megjelenés reményében írta. tizenegyedikkönyvíró pl Ungvári Tamás, aki a korban elrekesztett nyugati magazinokból meg könyvekből kopírozta egybe a Beatles Bibliát. Ésígytovább, tehát TUDTA hogy sokpénzt hozó és hírnevesítő sikerkönyv lesz. Hamvas viszont a Szilveszter-be bele is írja magát, az enyhén iszákos, szabadidejében spirálfüzeteken görnyedő alak, aki rémülten rovancsol... EZ nem tizenegyedikkönyvíró. A Karnevál is újraírás.. ha úgy vesszük, eszembe juthat Tarkovszki, aki kénytelen volt a Sztalkert újraforgatni, az első kész film megsemmisült a laborban. Hamvas a Karnevállal szinte efféle munkát végzett el. Sok-sok kicsinyes. piacikofaszintű, hózentrógeres, mackónadrágos irígy, féltékeny és rosszindulatú furkálás van az emígy "szép és tisztázottan tudományos" Hamvas recepcióbann[ami nincsen is :) ]
2. Határ Győző... másféleképpen, de szintén kellemetlen figura a fenenagyjaink számára. Őróla azonban nem tudnék bejegyzést írni, mert csak annyit olvastam, amennyit egy átlag bölcsész szokott Határ Győzőt megnéz-ni, tudnék vagy fél órát az áll.tám.hiv elf. Határ -recepcióból bazseválni, de az bazseválás lenne, vagyis nem tudnék mást mondani.
A legnagyobb jószándékot feltélezem Az Öt Tanárról, azt hiszem, egy olyan kedves és tudós ember, mint Kulcsár-Szabó professzor úr, sejt valamit arról, hogy Hamvassal másképpen kéne foglalkozni, de akkor bizony az egész , szépen összerakott katalógust át kéne pakolászni, sok rumlival, munkával járna... úgy lehetnek vele a fenenagyok, hogy az Okkult Trükkös Kis Öregúr -Hamvas kép az jó lesz, annyit nem ér, hogy átvariáljuk. Határ lehet -nem tudom, csak gondolom- az az érdekes emigráns (trükközős, de nem okkult) bácsi...
magyar-magyar szótár 2009.09.13. 06:31:37
A nemodanézésről:
A Karneválban Hamvas egy személyes böki-t helyezett el, amivel konkrétan olyan személynek a lábára lépett, ez Keszi Imre, a hazavágóskritikaiéletünk Szent Péter-e, aki aztán bosszút is állt. Egy olyan alakra világít rá, aki Kertész Imre Sortstalanságában is felbukkan és akit a nagyfiú faképnél hagy. A Hamvasra nemodanézésben az is benne van, hogy ezzel a kellemetlen kérdéssel ma sem lehet foglalkozni. Némileg érintették a Sorstalanság sikerekor, amikor felbukkant a 70-es évek végi vád a Sorstalansággal szemben, hogy ti. antiszemita. Egy -ezek szerint- kitárgyalhatatlan - sáv.
Keszit felmentette Hegedűs Géza azzal, hogy lényegében jó ember volt és élte végén megbánást tanusított. Csakhogy Keszi, akit elintézett, annak a magánéletét is elintézte. És ez volt a baj. A Keszi Attitüd azonban mai hazavágóskritikusokban is él, ha előrángatják és gabancon fogják, akor elkezd a tudományoságról beszélni, hogy ő nem is akar.. Nyírtak ki írót, méghozzá jó írót a 90-es évek elején is. A kinyírás egy mégaljasabb változata a nemodanézés, ez az ignorálás.
Van olyan, hogy megengedik az ürgét, pl benne lehet a vasárnapiszámban, a délutáni, kevésbé fogyó iadásban, néha egy gyöngébb kéziratát publikálják, ami alapján aztán csudálkozást tettető arccal -hájszen mindent megtettünk, még publikáljuk is, de hát ez ilyen, közepes!- a z ilyen írót frusztrálja a sikertelenség, elkezd vergődni, sértegető leveleket ír, kirohan cirkuszol, hisztizik, erre méginjkább elfogy körüle a levegő s aztán el is mehet a vidékitajparaszt gúnyájjába, abba.. vagy elmegy újságírónak, elkezd publicisztikát írni [vagy blogot :)) ] ez a munka roncsolja képességeit, megkopik.
Namost, az Irodalom Mennybéli Arkangyala előrángatja a fenenagyot, aki elkezdte elintézni ezt az ürgét, még könnyei is potyognak, ő megtett mindent, nyelt a fickótól, de hát ez egy ilyen türhő, tessék megnézni!
Ilyen hibákat minden pedagógus is vét, néha gimnáziumokban kinyírnak így gyerekeket, elmegy III-ban szakmunkásképzőbe . Oszt tavasz.