értelmiségibütyök – elavult, papíragyalapú régi értelmiségieknél az író kéz (pl jobb) középső bütykén a toll fogása által keletkezett bőrkeményedés. Újabbértelmiségieknél, akik a  Mindenhatoooooot imádják, a jobbkéz tenyeréle sarka a csukló fölött keményszik meg.

A múltszázad jósnői ilyen megfigyelések alapján közelítettek rá ügyfelük személyiségére. A ravasz parasztasszony valahogy, pl szappanosvízzel lecsalta a karikagyűrűjét, hogy a jósnő ne tudja, házas-e? A karikagyűrű 20-25 év után, ha szemmel nem vehető ki a nyoma, ujjal kitapintható. Ha értelmiségi és már nem annyira fiatal, akkor a szája körüli ráncokat nézi: sokatbeszélő-e. A kurvák szája körül, ha még nem is annyira öregek, az izmok erősek s olyas árok alakul, mint a tanároknak, csakhogy a szájuk pállott, varas a szegélye, sebes, ha fiatal is, vénen (harmicz s több esztendősen) is pörsenéses mindenek. Nincsen csöcse [mellye] a mecsecskének, de a fara szélyes, szeme szája nedvesen csillog, beszéde ígéző: fehérmájú az[szereti, ha istállójában megtáncoltatják a csikót, nem bánja, ha otthon is az ura, elhív, hogy a kertjében mutasson valamit, oszt a szeit kérdezi, látsz-é benne valamit, mán csókol is].

Középkori jegyzések szerint a vándorló cigány asszonyok jelekkel üzentek egymásnak: Következő faluban ingyír, potyára mindeneket bolondmód adogató emberek; negyedik házban két hamis [veszélyes] kutya. Csakúgy tehát egyéb mesterségekben is üzentek egymásnak.

[kedves olvasómtól érkezett:]
Régen a szövetboltban a kekec vevőre kis színes szövetszálat tettek - amikor ment a következő üzletbe, látták a kereskedők, nem kell neki nagyon erőlködni, nem akar ez semmit venni, csak szórakozik.

A pedagógus jól artikulál, kevés levegővel is hangosan, zengzetesen beszél, méginkább a pap.  A cselédszármazékok széparcúak, karcsúk –a grófi család férfijei nemzedékeken által ojtogatta déd- ük –s öreganyjaikat, viszont a bejárós férfiak, mint vadász meg kocsis, obsitos huszárok, tisztek is, fess, karcsú, magas emberek. Akik szintén ojtogattak aztán rendesen. Ellenben a paraszt alacsony, kurtalábú, szélescsipejű, felsőteste erős. Az orvosok keze hullafehérre kimosdott, finom. Amelyik lyány a lábát széjjelebb terpesztvén ringázva jár, szemei lustácskán pilledtek, ajaka nedves és dús, nemigen szűz már. Putriházban, nyomorult körülmények között tengődő sokgyerekes család, de a házaspár igen szépen, tájszólás nélkül, iskolázottan beszél: menyhelyesek , állami gondozottak voltak. A sofőrök balkarja mindig barnább a jobbnál. A kovácsok mind sántítanak a lábukra, amelyikre kalapálás közben nehézkednek. A cölibáltan, szűzen élő pap ajaka már fiatalember korában halovány, aszott, sápatag, mint az öregasszonyoknak, de amelyik ételekkel és élőhússal  gazdagon töltekezik, annak vénségében is dúsan piroslik, mint az asszonyoknak. Amelyik nő már szült s magzata nagy volt, repülőbordái kiállnak s a hátán is a szárnyatöve [lapockája] alatt, asszonyháj van a nyakukon, menyecsketokájuk van. A fúria, házsártos, feszt acsító kiállhatatlan főnökasszony jókedvűen, vidáman jön be, köszön a portásnak, légyszivesezeik s beáll kávézni a beosztottai közé hülyéskedve: az ura alaposan kipókhálózta a kürtőjit, megegyengette a derekát, elvette az éhét a kis cicájának, monyot adott a menyétkéjének, megtisztogatta a lámpabúráját, vagy csak nyakára csapta a hálóingjit oszt jaól megtocskóllotta a kondérjában a fakanalát, avagy a mackóját a főnökasszony pipipiros málnásában jólmegzavargálta, telipakolta kufferját alaposan...  A kondás annyit dagonyázza a sarat a csürhe után, mintha sarkonjárna, úgy lépked cipőben is. Suszternek, borkóstolónak a szája fodros, a borkóstolónak ellenben lila, lecsüng az állára is, annyit kóstolt. A mónárok szeme ravaszan, fürgén jár, pofájuk vizenyős, vörhenyeges, mert a portól rossz a tüdejük. Sárgás arcbőr, májbeteg, karimás a szem, ha setétes, a vese, ha mályvásabb, a szív. Széles rövid körmök, tömpe ujjvégek, megint a szív és a tüdő.  A nagyonszíp, koravín, hamar eljáró, okos gyermeket elirígyelli az isten: magához veszi. Télvízben egymindegy neki, akárhogy kíkül a magabűribűl való csizmája, ümmögben se fázik: cigány vót az. A ganéjdomb szanaszéllyel, van benne minden, faág, pirulásfiola, üvegcserép, tollas tyúkbűr, patkószeg: zsidó avagy svábtrágya az. Hátra-hátra kap az övéhez: juhászember volt az, még mindig a körmelőt keresi, megvan-i még? Lóvásárban megfúvatod a trombitát: mind felkapja az obsitos huszárló a fejit. Meg az obsitos huszárok is.

Eladó az autód, jön a vevő, járása, mint a gorilláké, billegő, vizsla szemét azonnal az autó aljára, küszöbökre, sárvédőívekre irányozza, körmével dobol a lemezeken. Nepper az, akármit hazudik, autóvigéc.

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr25911735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása