2009.02.11. 05:53
magyarbűnök
A magyar nemzeti himnusz dallama verbunkos . Jóformán csárdás. Vannak is népek, akiknek a magyar furcsállva hallgatja himnuszát, mintha friss, mit tanzen , fürge induló lenne, operettbetét. Aztán valamiért a pörge kis verbung-ot gyászzene komorrá felezte Franz Erkel, a szerző, vagy a kortársak?
Szerzés szavunk igen képes. Szert teszünk valamire. Szerét ejtjük. Erkel szerzette a himnuszt. Ám nem szerezője, mert elspärolni szertjük hangzóinkat. Ha játszunk a szavakkal, a szerzés: találni valamit az ég alatt s magunkénak mondani. Zenében s társmúsája ölén, a poeticá-ban szerzni, elszerezni, lopni nem olyan nagy bűn. Az alkotás pedig és inkább: előteremteni, ami addig nem volt. A
magyarbűnök
közül talán mégsem a szerzés vágyát emelném ki elsőnek, hanem a busongást. Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt! –mennyivel másabban is hangzana ez verbunkosan összefogva, serdülvén, hejehuja, pántlikásan.
A verbung különben a katonaszedés műfaja. A katonaszedő kommendáns szekéren cigány zenészeket visz magával, akik kortárs zenét játszanak (ami megrekedvén XIX. század eleji állapotjában, neveztetik ma cigányzenének. Amerikai filmesközhely a busongó magyar, neve feltétlenül Lazlo, néha Emory , akinek a fülébe orosz nagyalföldi szlavo-cigány zenét nyirettyűz az askenázi prímás…) Rendszerint krcsmá -ba mennek csrda a másik ó-délszláv szó erre. A magyar korhelykedő nép, ez ihre tanz megmutatkozék, hiszen a legtöbb földművelő sokat rabót-oló nép tánca a fáradságok mián egyet jobbra-egyet balra, esetleg hopp. A magyar tanz ellenben szilaj, ugrós, ha nem is annyira akrobatikus, mint a kaukázusiaké s oroszoké. Elébb a kommendáns szépet orál a katonaélet gyönyerőségeirűl. Nem kell szénát kaszálni a hußaren-nek, mert a széna porzion-ban van kiadva. Vagyontalan legény aligha házasodhat a semmire, öregbujtár koráig is istállóban lakik, suba alatt a szárnyékban. Bezzeg a katonaélet kost und quartteil a téli beszállásolásokban, gazdag parasztok tisztaszobájában, reguláknak megfelelő dús ételekkel töltekezvén. Tíz esztendő nem a világ, meg öt még a ráadás. Szép ruhák, fövegek, laibl-k. A szónoklat után jön az itatás, a jókora csobolyó, amit csak tréfából mondanak gulács-nak, jóféle borral. Aki azt a szájára veszi, iszik belőle, már el is szegődött katonának. Főleg, ha már a száz forintot [kisebb vagyon, egy húg kelengyéjét, amit mondanak staffierung-nak is, kiteszi ]. A kisbéres, a csóring bujdar, becsar [szegény legény] igen megbúsula a szekéren. Odaint magához egy kis meztéllábas kondásgyereket, s amikor az odafut hozzá, lekever neki ullyan csrdas-nagy pofont, hogy szegényke csillagokat lát s rívva fakad. „Mír kaptam ëzt, mír?” „Hát, csak azért, hogy engëm is mëgsirasson valaki!” –feleli a regruta [reguliert es ?], azzal odaveti neki a száz forintot.
A magyar bűnök legmélyebbike a szerzésvágy. Ez indítja más rétje-ződje iránt is. Pedig mondhatom, messze földön sehol nincsenek ennyire jó réti feődek, mint minálunk. Itten szikla, kű a feődbe akkor akad, ha a nejlonparaszt messze hegyekből, jó negyven mértfeődrűl direkt hozza magának a Micuisi Pajéró hátuljában.
Lopni a cigány lop. A büdös. Azért büdös, mert évszámra nem mosakszik. Bezzeg a magyar! Igen tiszta fajta. Naponkit orcáját, kezit s lábát a gatyamadzagig megmossa. Van már fürdőszoba a felsőházban [1977.] de azt nem használják, mert kopik. Kikímélik. Az asszonyok sokkal tisztább fajták, mint az embërëk, tehát nékik nem kell lábat mosni minden este. Méghogy igen tiszta a magyar, de szemérmes is, tehát pl a laktanyákban [1909.] ahol csájszerlisse regulierung írta elő a folyóvizes fürdőt sőt WC-t, gatyában mosakszik. A teljesmosdást sehogyisse akarja. Úgymond, a gatya szedi ki az árokzsírját. Bethlen Miklós maga tett jegyzést arról, hogy micsoda tiszta ember volt –kortársaihoz képest. Havonkint lábát megmosatta s ümmögöt cserélt. S főjét is évenkint mosatta meg! Fölsőruháit vierteil-évenkint váltá.
A magyar nem lop, szerez. Igaz, a cigány meg arra, ami a római jog szerint a lopás (furtum, crepito) kategóriája, azt mondja, találás. Szóval a cigány a határba lopni jár –a magyar szerezni. Ami a téeszé, az az Állam-é, mondja már a paraszt a '70-es években. A vín traktoros kiröhögi a téeszvezetőséget, ha a tagi viszony megszüntetésével fenyítenék? Ő, aki a téesz alapítóvagyona 5%-át tette be, századannyit kap zárszámadáskor, mint az 500Ft-ios tagi részes főnökök. De tegyék ki a téeszből: szerez ő a gyárban is. Még ő csak szerez, de mennyit lopnak a főnökök: fejtől bűzlik a hal. A szerzés vágya a legősibb motiváció. Nomád, pusztai, szittya. Nicht rauben! –rabolni, zabrajety, csak az idegen csehül, pusztítja a jószágot, éget. Bögöly csíp? –románlégy. Fekete, büdös, a pincében a semmin is megél: svábbogár.
A magyar szemérmes a megfogalmazásokban. Lopásról, rablásról, ha kiszólással is beszél, ebül szerzésnek mondja. Ebül szerzett jószág ebül is vész. A királyi oklevelekben gyakori rész a szerzésekben meghagyás. A parasztok feltörték az ugart, a gazdátlan földet, hogy elbirtkolhassák. Aztán a szaszedoje nemeség szépen kivárta, hogy a föld a cslit, a pogony sarjadmányitúl feltisztúljon, akkor vett magának egy királyi adománylevelet, azt egy ügyes deákkal visszadátumozta s ezen jogon a tahókat a feltört földjeikről elűzé. Werbőczy uram is ílyes ügyes deákoskodáson kezdé törekvéseit. Persze nem is hamubasült bagacsije-t (valamivel, pl töpörtyűdarabkákkal gazdagított mlénykije tyisztacsku) visz a deáknak jutalmul...
A magyar nem csak szerezni, orozni is szeret. Neem, a raubsitz-ek mások voltak!
Raubsitz, mit dem See
Hát még az orv-gazdaság. A cigány lopós fajta, a határban ezt-azt találást bengészelésnek mondja. Nos, a becseűletess magyar a cigánynak elmagyarázza a dűlőket, melyik a Kossuth téesz gyümölcsöse, oda menjen barackot lopni. Járják is a cigányok, száránbengészelt csöveskukoricával a falut –azt a becseűűűlettes magyar megveszi. Nem, a pénzt nem adja a cigány piszkos kezibe, hanem ledobja elé: szedje föl. Lealkudja a kukoricát s rendel még. Ellopják a magyar biciklijét –vesz tehát egyet a cigánytól óccsójért.. és még azt is lealkudja. Eeej, ezek a lopások. Amikor a cigányoknál van ajbajdzsubaj, a szorgalmatos magyarasszony a lopatott s orvgazdaságban vett barackot befőttként eladja a cigányoknak. A sárgarépával, amit a téesz bulgárkertészetéből lopatott, a szomszéd faluban piacol, és amikor a téesz agromókusa a répát fölismeri, a becseűletes magyar asszony kételkedik. Sőt, még el is magyarázza, hogy a különleges NDK hibrid sárgarépa azért kétarasznyi hosszú, mert az ő kiskertje olyan fajin feőddel van, gazdagon trágyázva. Bémëgyen a városba, a DOMUS áruházba, kinéz magának egy bútort –azt OTP hitelre a cigánnyal megvéteti, mert a pozitév diszkriminácijaó jegyében a cigánynak nem merik megtagadni a kölcsön folyósítását [1980-90] még mezőgazdasági kölcsönt is kiadnak cigánynak, ha téeszparasztnak már nem is. Ebből a cigány megveszi a stafírbútort a magyarasszony lyányához viteti takszival , a magyarasszony meg leszór nekik a feődre valami pízt: „Szedjétëk fel”. Bőröndmagnót, szinestévét, amire a zópété csak ad kölcsönt a pozitívdiszkrimináció jegyében a cigánynak, becseűlettes magyar így szerëz. .. Az Állam Bácsi meg lësheti a pízit, soselátja. A beccseűletess magyarasszony ezt ílelmëssígnek nevezi a maga részéről és aszongya: Mindenkinëk a maga sëggelyukáig ír a keze! Későbbet a faluban bolon’pestiemberek nyaralónak parasztházakat vesznek. Ezekről a tetőket a becseűletess magyarok leszedetik a cigányokkal, a cserepet [jó 1942-44-es martfűi cserép, egynútos] megveszik forint-húszért és eladják a szomszéd faluban tízforint darabja. Aztán, amikor gyön lë a bolonpesti oszt nízi, hun a tető (a mennyezet is áttörve a jobb holmikért..) akkor vonogatják a vállukat, hogy hát ugyem, a cigányok ilyenek. Aztán persze ugyanez beccseületes asszony már nem éppen menyecskekorában, nyolcvan évesen, amikor a cigányok benéznek hozzá éjszaka, a villanyt bátran felkapcsolják s miheztartásra a szobába bemutatják a fiókból kivett tyúknyakvágító kést, akkor vacogva nyomkodja a második szomszédba átvezetett villanycsengő gombját. De amikor a szomszéd meglátja, hogy két piros avagy ződzsiguli is áll a nyanya háza előtt s abba a cigányok nagyban pakolnak, úgy gondolja, hogy tán mégse kéne bëavatkoznia másdolgába…
Ilyenkor osztán a mélymagyar tá’sadalomcuccjológius melyik ujját harapja? Nem harapja ő ëgyiket se', mert ő végig a történeteket nem ismeri, arra nincsen neki ideje, hogy fest[ziechen] riportozzon. Cigánybűnözés nincsen, korelláció van, erről komoly tudományos publikációk. Arról is, hogy újabban a cigányság nehezen mobilizálható, még eljárós munkákra is, a szomszédfaluba átköltözvén is visszavágyik. Jó, vannak esetek, lokálisak, majd hátha ottmaradnak, ahun vannak a nagybüdös mélymagyaralfeőd közepin, oszt nem gyönnek föl Pestet elszlömösíteni. Vannak ilyen nicht vor dem Kindern dolgozatok, amiket csak a Felnőtt Bácsik (akik közül egynéhányan nénik..) ismerhetnek. Ha nem beszélünk egy jelenségről, hátha nincsen is.
aktuálpolitikai margó-jegyzet :Eőshmegyeri bűn a ló túlsóoldalán való lovaglás . Teszemazt, mástüzén való pecsennyesütögélés. Mondjuk egy dolog, hogy publicisztikai polémiák folynak a cigánybűnözésről, de megint más az, amikor pártoskodásban valamelyek erről orozván keréjtenek, holott a cocpoltozásra, kamatolásra a FIDESZ-kormány se figyelmezett. Akkor főleg nem lehetett beszélni a cocpoltépítkezések körüli botrányos állapotokról, az OTP és más bankok is nyémán kapdoshattak az elúszott kölcsöneik s a csak papíron épült, számlatologatásos hamisításos cocpolttémákbnan elveszett milliárdjaik eránt. Valamint, hogy a kamatolás (rossz kifejezéssel: uzsorázás) erre is szorítja a sokgyerekes szegényeket. Illetve: ezért nemzëttek gyerëket, meg lyányt is, a segélyek és cocpolt miatt!!
Ilyen össznépi cinkosságos magyarbűn volt pl az egykézés az Ormánságban 100-150 éve. Ilyen pl az alkoholizmus is. Vagy a házasságon belüli erőszak.
Ha nem beszélünk a nők alkoholizmusáról, akkor hátha tényleg nem is lesz. Ha a házasságon belüli erőszak férfiszexuálisbetegség, akkor hátha nem lesznek kikötözve, megfakanalazva, csikkel égetve, tűvel szúrkálva, rázva, fojtogatva, hidegre kitéve, sötét kamrába zárva, éhen hagyva, ház rájukzárva félnapokra gyermekekre. Ha alkoholista az anya és az apa, legtöbb esetben az anyának itéli a bíróság a gyerekeket. Az anya bemegy az orvoshoz, vesz egy látletetet, azzal már el is intézte a büdöslábú ganyéat, sajnoshogyazonban a szemét köztársaságielnök most nem igazította a zónijósnormákhoz a különben zónijósnormás távoltartási törvényt, legalábbis ezt írja az újság. Az az embër, aki rendesen veri a családját, agresszív a környezetével, az úgyis lefélemlíti az asszonyt annyira, hogy nem mer az elmenni orvoshoz, szólni rendőrnek, aki asszony meg ügyes, és ki akar baszni az urával, meg még el is tartatni magát, elszerezni házát, mindenét a balfasznak, az törvényes alapon, jogvédelemmel teheti: Mindenkinek a maga seggelyukáig ér a keze.
Az orosz nők nyíltan isznak –ihatnak. Ezért több közöttük a még viszonylag szociábilis kocsmai ivő. A négyfalközötti, elhazudott, magányos alkoholizmus pusztítóbb. De ha nem beszélünk egy jelenségről, hátha nincsen.
Az egyik mélymagyar és titkos bűn a kurvaság. A kurva eredetileg nem csupán szexuális szolgáltató. A kurva ennmagát eladó, áruba bocsájtó, megvehető, korrupt ember. Férfi. Kurvafi. Szájjalcsináló. Nem szavatartó. Csak beszél, a szája jár, a szavakat meg váltogatja, mint más a gatyáját, fertályévenkint. Két vagy többkulacsos. Köpönyege egyik felén a Hunyadiak, másik felén a Czilleiek színeivel. S úgy forgatja, ahogy azt érdekei kívánják.
A másik mélymagyar bűn az uborkárafelkapaszkodottság. Az elsőgenerációs, parasztból elszármazó értelmiségi pëki le a parasztot leginkább. Már a török defterdár magyar deákja ilyen volt. Ilyen volt Janko Zapolje, Szapolyai János néven erdélyi vajda, a Katalin király, a Festöttorczájú. Apját a röneszansz király Mátyás tehetsége mián emelte föl paraszt sorból. Janko Zapolje már magyar gróf volt –de telhetetlen is. Semmilyen szerzésekkel meg nem elégedett.
Sok bűnei vagynak az magyarnak –de talán enyhít ezen e kies [eredetileg a kies: szép táj] föld assimilatio-ra való hajlatása. Akármely nemzötsíg fia itt megtelepedék, már az ő fia igaz magyarrá lészen. Tekéntsök csak Öreg János Király szavait, kit Janko Zapolje-nak is csúfolának, Festött Királynak, minthogy magyari étkektűl, veresbor, disznóhús, igen vérmes képe vala, hát szőlőlevél levivel föstvén meg a kellő félelmetes sápadtsághoz. Imígyen szóla tahát, midőn egy ellene pártoskódó nemesúr nagy térgyeplésekkel s házára kegyelmet kérve fogadá: „Ilyen volt ez az pórnép! Oda hajlik az merre az szél fúv, ma jőjön az török, és megcsókolja kaftányát, holnap jőjön az magyar annak hízelkedik, holnapután pedig jőjön az német, azt áldja, örökké csak a maga hasznát keresvén, hazáját, ha kell, el is tagadja.” Mondá ezt tahát Az Temesi Várakozó, ki Mohács felé a Ludovicus király s Tomori püspök serege segedelmére oly igyekvék, hogy a temesi síkon heverteté hadait. Sőtis, Zápolya egész életében egy igazi csatára nem állt. Egyenes hadi munkákkal magának nem szerze semmit, csak sarcok, zsarolások, hamis oklevelek írattatásán. S ű maga az pórságnak derekát igen hajlétaná az kurvaságokban!
Majd Filemileország akárhováütök, nekemfütyülista jogrendszere külön cikkely lesz,azért az általános mélymagyar korrupció gyökereihez a gazdag talaj mélyre megásásban Werbőczy István országbíróra is, a magyar törvénykezés atyjára mutatok. Akinek nem mellesleges érdemei vannak az ország elvesztegetésében, végre a török kezére adásában. Ugyanis Mohácsnál csak Ludovicus és Tomori püspök serege veszett oda.. az ország már jóval hamarabb: Az urak még a pápa Európában gyűjtötte segélypénzeit is elsikkasztották, így a háromfalú négyszeglet végvárak javítására abból semmi nem jutott s az omlott falakra őrséget a ruhátlan vitézek asszonyaikrúl vont göncökben adtak: Se pénz, se posztó nem jutott nékik.
Mert a legmélyebben mély magyar bűn a pártoskodás. Nem helyába alítják egyes reformáták (az szombatisták nyíltan es) hogy az magyar egytestvír az Sidó Nép-vel. Pártütés. Cselvetést. Tag-olódás. Törzsekökre (törzsök: származási vonal ) szakadás. Az nomádok a gyémokráciát nem ösmerik. Az, mit a törzsekös feő megtanácskozik, szavazza meg, vír-ellensígit is, ha kell. Azmint most az ámeri8kánussok csudálkozának, hogy a Mézopotámok feődjén a Nagy Törzsekök egysígëkben szavaznak s nem víleménykedéseik szerént. Pártoskodás, mintha egy-törzseknek tagjai egymás levágásán munkálkodnának. Mintha is nem egytörzsbűl vétetének! Egyik mondaná magát másnál eősh megyeribbnek, de nem é az húnok az Húnniájokbúl, ha a szityaságosak történetbűl [történetből= véletlenül] onnast jövének föl, tehát a khitájokat, ha tekintenénk: Khitaj és más vágiottszeműek, azkiket sárgabűrűeknek miondanánk, első, másod s akárhányig elmennének, munkát egymásnak adogatnábnak. Addig kóreán s jappóni nem ad tepsiszem s tülökorrú Zeig-nek munkát, míg fajtájabélit arra talál. Ez lenne tehát az Altaj-Mongol-Khitaj hun szittyaság, hogy bezzeg a magyar százszoror s inkább az külhonit édegeté, semmint törzsekös test-s víreinek munkát adjon...
Szólj hozzá!
Címkék: magyarabűnök
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.