2009.01.12. 16:16
elkülönítő
A jog és a pszichiátria jegyesek. Minden külön értesítés helyett. /Balpataki Imre 1984./
Elkülönítő - Hajnóczy Péter tényfeltáróriport -szociográfiája emlékezetem szerint a Valóság 1974. októberi számában jelent meg, mások a következő évfolyamban keresik.. Ha még megvan valahol. Az Elkülönítő olvasható a Hajnóczy Összes'ben is.
Hajnóczy Péter Elkülönítő című írása a hetvenes években jelent meg a Valóságban. Egy pesti tanítónő története vezette el az írót az elmeszociális otthonok elkülönült világába. Az asszony már a vidéki [szombathelyi] intézetben tartózkodott, amikor rádöbbent, hogy a gyámügyi osztály az ígért átmeneti gondoskodás helyett végleges bentlakásra ítélte, és pesti főbérletét elvette tőle. Hajnóczy annak idején azt írta meg, hogy akit elmeszociális otthonba helyeznek el, csak kivételes szerencsével kerülhet ki onnan. Mindez a lényeget tekintve ma is igaz. Ma sem létezik eljárás, amely a szabadságkorlátozás mértékével arányban álló garanciát teremtene arra, hogy aki nem kér többet a szociális intézeti gondoskodásból, az onnan kikerülhessen.
Időközben a kórházak pszichiátriai osztályai számára törvényben írták elő, hogy ha a beteg nem saját akaratából került a kórházba, vagy cselekvőképessége nem teljes s így nem dönthet önállóan a sorsáról, akkor ügyét bíróságnak kell kivizsgálnia. A kórházi pszichiátriai gyógykezelést csak akkor lehet lefolytatni, ha annak szükségességét a bíróság megállapította. Ezek a törvényi előírások azonban nem vonatkoznak a pszichiátriai betegeket ellátó szociális intézetekre (a törvény megfogalmazása szerint pszichiátriai : otthonokra), csak az egészségügyi intézményekre.
/Fridli Judit: Saját érdekében Élet és Irodalom XLIV. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM, 2000. december 15./
Fridli Judit cikke kilenc éve jelent meg. És semmi nem változott, jelenthetem. Tavaly vonult nyugdíjba egy ilyen elmecucijális ápolda igazgatónője , bár érdemei elismerése mellett, de lényegében kihúzta nyugdíjig. Még ajándékot is kapott ezalkalomból. Az általa a legteljesebben szokásos módon vezetett és könyékiglenyúlt intézményben nyugdíjazása előtt oly apróságokat tártak föl a revizorok, mint:
-az alkoholistákat is "utógondozó" intézményben alkoholt is árúsító büfé működött. A betőőőtött betegek rendszeresen randalíroztak.
-az "ápolók" a betegek bankkártyájáról annyi pénzt vettek le, amennyi a pofájukra fért, különösebb indok nélkül, a beteg érdekében , ugyebár... Természetesen a felvett összegekkel nem tudtak elszámolni: "a betegek jellegéből adódóan".
Ma is egyre kevesebb utánjárással és kiskapunyitással, ső, viszonylag egyszerűsödő üzleti alapon bárki akárki útban lévő hozzátartozóját mélymagyarul beteheti elfekvőbe, rehabilitációs osztályra (idősek elmeszociális otthonának szlengjében: halálkórház).
24 komment
Címkék: elkülönítő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr60871173
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.12. 20:08:27
"Ma is egyre kevesebb utánjárással és kiskapunyitással, ső, viszonylag egyszerűsödő üzleti alapon bárki akárki útban lévő hozzátartozóját mélymagyarul beteheti elfekvőbe, rehabilitációs osztályra"
miért nem olvastam ezt 10 éve! akkor nem kellett volna hányással teli zacskókat kerülgetnem a mélyhűtőben, meg másfélhetente egy újabb, korábban számomra ismeretlen pénzintézmény felszolítólevele alapján súlyos tartozásokat kifizetnem!
és nem röhögtek volna körbe a pszichiátrián, hogy az antidepresszánsra nagyivó hozzátartozót úgyse fogja kötelezni a bíróság, mert nem ön- vagy közveszélyes!
de legalább gyakorlatilag absztinens lettem.
ez így a másik oldala. középutas szabályozást mutasson valaki lécci.
miért nem olvastam ezt 10 éve! akkor nem kellett volna hányással teli zacskókat kerülgetnem a mélyhűtőben, meg másfélhetente egy újabb, korábban számomra ismeretlen pénzintézmény felszolítólevele alapján súlyos tartozásokat kifizetnem!
és nem röhögtek volna körbe a pszichiátrián, hogy az antidepresszánsra nagyivó hozzátartozót úgyse fogja kötelezni a bíróság, mert nem ön- vagy közveszélyes!
de legalább gyakorlatilag absztinens lettem.
ez így a másik oldala. középutas szabályozást mutasson valaki lécci.
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.01.12. 23:06:08
láttam elfekvőt
belülről
nem egyszer
juj+++++
belülről
nem egyszer
juj+++++
magyar-magyar szótár 2009.01.13. 03:41:42
Nehéz ügy ez. Elvileg, legalábbis a lekomm' szintjén a magyar nem csupán mély, de kuruc, vagyis ellenáll A Jó És Üdvös Eszméknek, pl nem teszi le az autóját, ha nemjószámra végződős rendszámú aznap az autója, meg múltbarévedő nosztalgikus,, ennek ellenére oldaliságtól függetlenül igyekszik megszabadulni számára terhes hozzátartozójától.
De mit beszélek én: Amikor Rubin Szilárd író [Csirkejáték; Római Egyes] még él, de hogy, nyomorban, betegen, félig talán elhülyülve is, de akkoris: ő írta azt a kis, de fontos regényt.
Basahalom kartárs tudná megmondani, hogy az élte végén szintén kelemetlen rokony-hatású Tar Sándor mint végezte.
Ilyenek vagyunk.
Aki pedig nem
bs395
az nem kap zseblámpányi reflektort sem...
De mit beszélek én: Amikor Rubin Szilárd író [Csirkejáték; Római Egyes] még él, de hogy, nyomorban, betegen, félig talán elhülyülve is, de akkoris: ő írta azt a kis, de fontos regényt.
Basahalom kartárs tudná megmondani, hogy az élte végén szintén kelemetlen rokony-hatású Tar Sándor mint végezte.
Ilyenek vagyunk.
Aki pedig nem
bs395
az nem kap zseblámpányi reflektort sem...
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.13. 15:08:50
@magyar-magyar szótár:
"ennek ellenére oldaliságtól függetlenül igyekszik megszabadulni számára terhes hozzátartozójától."
10 év alatt kipróbáltunk mindent, amit lehetett, az gyoncsapást kivéve, ami sokkal hagyományosabb és magyarabb elintézési módja a dolgoknak.
fizettünk, szolidarítottunk, rimánkodtunk, tűrtünk.
de szart rá.
ez nem terhes hozzátartozó, hanem direkt csinálja, mert megteheti. isten áldja a legális és rendesen felügyelt pszichiátria ellen küzdőket!
"ennek ellenére oldaliságtól függetlenül igyekszik megszabadulni számára terhes hozzátartozójától."
10 év alatt kipróbáltunk mindent, amit lehetett, az gyoncsapást kivéve, ami sokkal hagyományosabb és magyarabb elintézési módja a dolgoknak.
fizettünk, szolidarítottunk, rimánkodtunk, tűrtünk.
de szart rá.
ez nem terhes hozzátartozó, hanem direkt csinálja, mert megteheti. isten áldja a legális és rendesen felügyelt pszichiátria ellen küzdőket!
magyar-magyar szótár 2009.01.13. 16:26:00
Hát eggen. Van Konrád Györgynek egy regénye, a látogató... A gyerek ugye...
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.14. 21:23:56
@magyar-magyar szótár:
nagyon kerülöd te ezt...
nagyon kerülöd te ezt...
tutuTATA 2013.07.06. 08:35:19
Nem csak a jog és a pszichiátria, de úgy látszik, annak alkalmazója, a jogász is jegyes mindennel, mi érdekli. /Érdeke?/ Egy jogász szerkesztésében jött ki ugyanis az idei könyvhétre „Az elkülönítő”- különféle jegyzetekkel, s olyan egyéb írásokkal, melyeket Hajnóczy soha nem adott volna ki a kezéből.
Igaz, hogy az ügy /általa összerendezett/ dokumentumait annak idején az író maga is kiadásra szánta, de vajon e kiadási próbálkozás akkori, szükségszerű kudarca elegendő indokul szolgál-e erre a felturbózott válogatásra?
Igaz, hogy az ügy /általa összerendezett/ dokumentumait annak idején az író maga is kiadásra szánta, de vajon e kiadási próbálkozás akkori, szükségszerű kudarca elegendő indokul szolgál-e erre a felturbózott válogatásra?
magyar-magyar szótár 2013.07.06. 16:37:23
@tutuTATA: Azután, hogy Sükösd Mihály annakidején piacra dobta "Hajnóczy Utolsó MDrámáját" már külön9ösebb kár nem érheti az egyébként ige kényes és preciz Hajnóczy életművét. ...valahogy az az érzésem, hogy irodalmunk vonata kerekének pumpálói érdekes módon pont hajnóczynál nagyon aprólékosan előszedik a "szemetet és hordalékot meg a forgácsokat és a sittet is"... utána blazírtas toddós arcal elejtik, hogyhát Hajnóczy műve , idézem "töredékes"
Köstzönöm az értékes kommentet -nemrég volt szerencsém utánakérdezni, és Szombathelyen minden nagyon, nagyon nagyon rendbe van, de amivel ott hajnóczy találkozott, az üzletág köszöni jól van és a felesleges öregeket tervszerűen megsemmisítő iparban él tovább. Tehát ápolónéni kezeli a kártyákat veszi föl a pénzt, még él az öreg, de már fosztogatják a javait, 4 milliót fizettetnek be a 90 éves öreggel és amikor egy év múlva kiköltözik (közben a havidíjat persze rendesen fizette) egymilliót bent tartanak a semmiért, de le tudják papírozni. És erre most tanított meg az én molekuláris jogérzékenységű tanítóm, hogy igaz az, ami papíron bizonyíttatott. Tehát ha valakinek ellopom tízmillió pénzét, de papíron [az adóhatóság vagy a bíróság előtt] bebizonyítom, hogy az ipsén még én buktam 1,7 ,millát, akkor ez az igaz.
Köstzönöm az értékes kommentet -nemrég volt szerencsém utánakérdezni, és Szombathelyen minden nagyon, nagyon nagyon rendbe van, de amivel ott hajnóczy találkozott, az üzletág köszöni jól van és a felesleges öregeket tervszerűen megsemmisítő iparban él tovább. Tehát ápolónéni kezeli a kártyákat veszi föl a pénzt, még él az öreg, de már fosztogatják a javait, 4 milliót fizettetnek be a 90 éves öreggel és amikor egy év múlva kiköltözik (közben a havidíjat persze rendesen fizette) egymilliót bent tartanak a semmiért, de le tudják papírozni. És erre most tanított meg az én molekuláris jogérzékenységű tanítóm, hogy igaz az, ami papíron bizonyíttatott. Tehát ha valakinek ellopom tízmillió pénzét, de papíron [az adóhatóság vagy a bíróság előtt] bebizonyítom, hogy az ipsén még én buktam 1,7 ,millát, akkor ez az igaz.
tutuTATA 2013.07.09. 20:30:58
Nekem nem tetszik, amikor mértékadó irodalmárok úgy fordulnak Hajnóczy műveihez, mintha azok nem lennének többek egyféle ’szöveg’-nél. Melyet szabadon lehet cincálni: ún. „szoros olvasással” és különféle spekulatív szövegelemző módszerekkel - mintha a mű nem is lenne való másra, mint ilyen terepgyakorlatok lefolytatására. Mértéktartóék teszik ezt annak ellenére, hogy a Hajnóczy-művekből áradó mágikus erő, a szavak mögött ott feszülő etikai töltés az ilyesféle külsődleges, formalista megközelítésnek ellenáll, s egyszersmind falhoz is állítja a nem tiszta szándékkal, a nem adekvát módon közeledőt. Hasonlatosan a József Attila földöntúlian tiszta, elementárisan erős, egyszersmind húsba vágóan naturalista, azaz szociálisan érzékeny művészetéhez nem kellő alázattal viszonyulókhoz.
Vegyük már észre: annak, hogy az író rövid élete jelentős részét gyötrelmesen nehéz munkával töltötte, nem pusztán életrajzi momentumként van jelentősége. A fizikai munka kínjait enyhítő, megszenvedve kiküzdött pontos és ergonomikus mozdulatok sora a naturalisztikusnak aposztrofáltak mellett a legartisztikusabb Hajnóczy-írásokban is visszaköszön. Mert innen, az életből-munkából ered „szövegeinek” az a – szintén nem kevés gyötrődéssel kialakított – vonása, ami miatt azok úgy jók, ahogy vannak: se hozzátenni, se elvenni nem lehet belőlük. Ritka és megbecsülni való erény ez egy felszínes és fecsegő korban.
Fejembe nem fér, hogy akik Hajnóczy élet-áldozatának, s - ezzel ekvivalenciában - a tökéletességre hajazó művészetének lényegét /a fentiek értelmében/ megközelíteni kevesek, hogyan jönnek ahhoz, hogy róla, s műveiről /konferenciázás stb. ürügyén/ kedélyesen cseverésszenek. Mi több, kényük-kedvük szerint hozzanak nyilvánosságra különféle dobozok mélyéről előkotorászott írásokat - melyeket ő nem szándékozott megjelentetni. /Igaz, ha csak a szöveg szintjén vizsgáljuk, e kritériumnak akár meg is felelnek – ám Hajnóczynak ennyi kevés volt, ő, kortársai és kései elemzői többségével ellentétben, nem ezt a materiális szintet célozta meg./
Üdvös lenne hát, ha a nevét és alkotásait imigyen szájra vevők, a kéretlen megjelentetésekkel kufárkodók szembesülnének azzal, hogy az író által idézett nietzschei gondolat – a „gyűlölöm az olvasó naplopókat!” – célkeresztjének első vonalában nem más, mint ők állnak.
Félreértés ne essék, Mértéktartóéknak az nem felróható, ha mondjuk a Nyugatosok polgárias szerelmi életét taglaló sikerkönyv intellektuális holdudvarában otthonosan mozognak, hisz valójában ez az ő életterük. Az azonban már igen, ha - saját ízlésüknek engedve – ugyanezzel az attitűddel Hajnóczy Pétert és műveit is megpróbálják /akár csak a maguk számára/ szalonképessé és emészthetővé tenni.
Úgy gondolom, velük ellentétben, az igazi befogadók - távol a belvárosi szalonok és egyetemi katedrák világától -, bizton érzik és tudják, hogy az egyívású módon plebejus és arisztokrata Hajnóczyt ilyesféle utólagos vegzatúrának kitenni se nem ízléses, se nem tisztességes.
Kiáltsuk hát – még figyelmeztetés gyanánt - az íróval együtt:
"Az egész kuplerájt rátok robbantjuk, pókhasúak!”
/„Szolgálati járat”/
Vegyük már észre: annak, hogy az író rövid élete jelentős részét gyötrelmesen nehéz munkával töltötte, nem pusztán életrajzi momentumként van jelentősége. A fizikai munka kínjait enyhítő, megszenvedve kiküzdött pontos és ergonomikus mozdulatok sora a naturalisztikusnak aposztrofáltak mellett a legartisztikusabb Hajnóczy-írásokban is visszaköszön. Mert innen, az életből-munkából ered „szövegeinek” az a – szintén nem kevés gyötrődéssel kialakított – vonása, ami miatt azok úgy jók, ahogy vannak: se hozzátenni, se elvenni nem lehet belőlük. Ritka és megbecsülni való erény ez egy felszínes és fecsegő korban.
Fejembe nem fér, hogy akik Hajnóczy élet-áldozatának, s - ezzel ekvivalenciában - a tökéletességre hajazó művészetének lényegét /a fentiek értelmében/ megközelíteni kevesek, hogyan jönnek ahhoz, hogy róla, s műveiről /konferenciázás stb. ürügyén/ kedélyesen cseverésszenek. Mi több, kényük-kedvük szerint hozzanak nyilvánosságra különféle dobozok mélyéről előkotorászott írásokat - melyeket ő nem szándékozott megjelentetni. /Igaz, ha csak a szöveg szintjén vizsgáljuk, e kritériumnak akár meg is felelnek – ám Hajnóczynak ennyi kevés volt, ő, kortársai és kései elemzői többségével ellentétben, nem ezt a materiális szintet célozta meg./
Üdvös lenne hát, ha a nevét és alkotásait imigyen szájra vevők, a kéretlen megjelentetésekkel kufárkodók szembesülnének azzal, hogy az író által idézett nietzschei gondolat – a „gyűlölöm az olvasó naplopókat!” – célkeresztjének első vonalában nem más, mint ők állnak.
Félreértés ne essék, Mértéktartóéknak az nem felróható, ha mondjuk a Nyugatosok polgárias szerelmi életét taglaló sikerkönyv intellektuális holdudvarában otthonosan mozognak, hisz valójában ez az ő életterük. Az azonban már igen, ha - saját ízlésüknek engedve – ugyanezzel az attitűddel Hajnóczy Pétert és műveit is megpróbálják /akár csak a maguk számára/ szalonképessé és emészthetővé tenni.
Úgy gondolom, velük ellentétben, az igazi befogadók - távol a belvárosi szalonok és egyetemi katedrák világától -, bizton érzik és tudják, hogy az egyívású módon plebejus és arisztokrata Hajnóczyt ilyesféle utólagos vegzatúrának kitenni se nem ízléses, se nem tisztességes.
Kiáltsuk hát – még figyelmeztetés gyanánt - az íróval együtt:
"Az egész kuplerájt rátok robbantjuk, pókhasúak!”
/„Szolgálati járat”/
tutuTATA 2013.07.10. 10:25:09
Ami "Az elkülönítő" eredeti /még az író életében megvalósult/ kiadásait illeti:
1. Valóság, 1975/10. sz. 84-100.p.
2. Magyarország felfedezése sorozat: Folyamatos jelen – Fiatal szociográfusok antológiája; Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981. 41-61. p.
Innen az egész kötet letölthető: mek.oszk.hu/07200/07229/pdf/07229.pdf
1. Valóság, 1975/10. sz. 84-100.p.
2. Magyarország felfedezése sorozat: Folyamatos jelen – Fiatal szociográfusok antológiája; Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981. 41-61. p.
Innen az egész kötet letölthető: mek.oszk.hu/07200/07229/pdf/07229.pdf
magyar-magyar szótár 2013.07.11. 02:48:22
@tutuTATA: Hajnóczy művét Nádas Péter mondotta töredékesnek... általában arra, amire egy egyébként impotens irodalomtudós [tehát aki nagyon tud... de pl egy mintanoivellát megírni gyáva is... meg ... szóval ahhoz nincs is tehetsége, de egyébként hűdetudja] nyafog, nem is szoktam odafigyelni. De Nádastól ez rosszul esett... Vannak félresilott írói pályák "zseniális, de nem jó" művekkel... annak az írónak merném "törmelékesnek" vagy "töredékes"-nek nevezni a művét, aki nem igazán tudta kibontani a tehetségét, a munkái mozaikosak, zseniális bekezdések, sablonos fölvetés... A súlyos alkoholista Sarkadi Imrétől maradtak fönn félbehagyott kéziratok vagy ha az ember Nádas könyörtelenségével nézi,.. hát... töredékességek. Én ezt Hajnóczynál nem látom. Egyik "baja" az, hogy... gondolom, ez az Örkény Iskola [és Nádas a Mészöly Iskola tanulója volt...] Hajnóczy néha márt nehézkes lesz a túlzott mesterségbéli precizitástól... de ezek részletkérdések, nem lényegesek a művében. Az vezető irodalmiízlésben a Mészöly Iskola úrhodott el , a nagy tanárok [Balassa Péter, Szegedy-Maszák. Kulcsár-Szabó] mind inkább a Mészöly Iskolából valóak, az a "kánon" ami ma inkább szitokszó.. a Mészöly Iskola ízlése szerint kupálódott. Teljesen véletlen-szerencsém, hogy a Magasiskoláról tudok valamit, a keletkezéséről, de ez jól mutatja az Örkény Iskola különbözőségét. Mészöly felvételt készít a valóságról, riportoz, majd ezt tetszése szerint átszűri, megmásítja, egyszerűen csak fölhasználja, a történettel sem törődve. Örkény viszont riportoz, sőt, van olyan írása (A Hanákné-ügy) ami riport is. Ha megvizsgáéljuk a Mészöly Iskola íróit, azokkal az írókkal nagyon hamar aztán már semmi más nem történik az életben, minthogy: írók, akik írnak. Nádas művét ebben a tekintetben egy kakaóscsigához szoktam hasonlítabni, aminek a lelke A biblia és ezt írja, saját magát körbe-körbe, mindig ugyanazt körbekörbekörbe, tágulatban A trilógia témája Nádas éntudatképe... olvasmányaiból, az olvasmányain átszűrt történelmet olvassuk vissza, ahogy azt ő látja és sok szex... [amkikor az ember már nem csinálja, de belül viszont éppen ezért buddog föl és föl a TÉMA -> vágykiélés az író, mintegy Elfriede Jelinek, akinek nem nedvesedik már a buigyija, de mégis jó leírnia, élveznek az ujjai a billentyűzeten..]
Az ember egy efféle műnél, hacsaknem rajongó... megáll és elgondolkodik, hogy most 10ezer Ft-ot erre kiadjak-e és ha megveszem, teljesebb lesz-e a gyűjteményem A Trilógia haladó, magasfokúirodalmárjainknak a szürkeötvenárnyalat-ja lett... klimakteriális kritikusnők, akiknek ez olvastán még csakcsak párás lett a bugyinyerge, kb ennyi... és hálából se meg félelemből se merik lehúzni...
Hajnóczynál is van szex... fel-felvonít az egyébként az alkoholizmus miatt már nemannyira potens korpuszban a férfi és ki-ki tör ["egy-egy szinte pornográf mondat" -írja a kortárs kritikus] de hajnóczy törődik az arányokkal és főleg... jó sokat vehetünk abból a levegőből, ami a Kádár-korszakokban augusztusban is novemberi lucskoskáposztaszagú pestibérház-fojtogatós volt...
Az ember egy efféle műnél, hacsaknem rajongó... megáll és elgondolkodik, hogy most 10ezer Ft-ot erre kiadjak-e és ha megveszem, teljesebb lesz-e a gyűjteményem A Trilógia haladó, magasfokúirodalmárjainknak a szürkeötvenárnyalat-ja lett... klimakteriális kritikusnők, akiknek ez olvastán még csakcsak párás lett a bugyinyerge, kb ennyi... és hálából se meg félelemből se merik lehúzni...
Hajnóczynál is van szex... fel-felvonít az egyébként az alkoholizmus miatt már nemannyira potens korpuszban a férfi és ki-ki tör ["egy-egy szinte pornográf mondat" -írja a kortárs kritikus] de hajnóczy törődik az arányokkal és főleg... jó sokat vehetünk abból a levegőből, ami a Kádár-korszakokban augusztusban is novemberi lucskoskáposztaszagú pestibérház-fojtogatós volt...
magyar-magyar szótár 2013.07.11. 02:52:45
@bs395: Igen, ez is igaz, vannak szörnyeteg hozzátartozók, akiket ásóval kéne agyonvágni inkább, lehetőleg még a balesetisebészeten és a drága platinum csavarok behasználása előtt. A sok értetlen majom nagymama, aki nem akar a gyerekei angolvécés-fürdőszobás, komfortoskényelmesegészséges stb lakásában lakni, hanem a dohos falusi szobakonyhához ragaszkodik, csirkéket keltet és elcsústzik a kotló fosán, beüti a fejét.. agíyvérzés éri... mindenféléket kitalál a pedig érette a lelkükket is kitévő gyerekei bosszantására, RELŐBB megvesz egy fél disznót, majd kiderül, hogy mégis fel tudja tölteni azt a kibaszott telefont és a disznó az augusztusoi kánikuláéban egész délelőtt ott fő a gangon, ahová a Disznós Sanyáék lelölték, de miylen disznóvágás az egy fél disznó, de belei nincvsenek, mama vett belet kóbászt tőteni, azt nem és szombat délután semmi sincs nyitva már a faluban se elég bors, se elég paprika...
magyar-magyar szótár 2013.07.11. 03:00:00
@bs395: Nekem az tetszik, amikor a pillanat résein a "teljesen hülye vén agyalágyult" kikacsint, miylen jól szórakozik a már őrületbe kergetett hozzátartozóin, az egyik legédesebb az álsüketség. Egy nagybátyám három hónapja volt szájtátó néma, alig reagált, pelenkázták és amikor beköszöntem, visszaköszönt és felült és cseverésztünk és a tante majdnem elájult... Az élet nagyon rövid és ha az embernek nincs akkora szerencséje, hogy a bajai elvigyék 74-82 éves korában... a szervezete valahogy hozzászoikik, mutattak egy szívet, ami az orvostudomány mai állása szerint diszfunkcionális, semmi se működik, a billentyűk nem zárnak, ritmusról alig beszélhetünk, üótemről pláne nem és a korpusz él, sőt. AZ élet nagyon rövid, élni is akar.. és meghalni is akar, mert viszketősen unalmas az élet minden pillanata és mégis ÉLETÉHES is az élete szép pillanatai kisértik, fölé hajol a néninek a nővér és a néni belecsíp a nővér telt, fiatal keblébe vagy belenyúl a köpenye alá... mert már a neme sem számít a Fiatal Húsnak.
Emlékezni fogol ecshém erre, amit most írok, 92 éves korodban az Alumínium Alkony-hoz címzett otthonban... szúróspulóverszerűen viszket majd ott az élet neked, már annyira únod és dobol benned, még élni, meg, a következő tavaszt!
Emlékezni fogol ecshém erre, amit most írok, 92 éves korodban az Alumínium Alkony-hoz címzett otthonban... szúróspulóverszerűen viszket majd ott az élet neked, már annyira únod és dobol benned, még élni, meg, a következő tavaszt!
tutuTATA 2013.07.13. 17:58:18
magyar-magyar szótár
Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy – szerintünk – nem felel meg a valóságnak, amit Nádas Péter mondott, miszerint Hajnóczy életműve „szakmailag egy befejezetlen életmű”, hogy ő, eltekintve néhány remekműtől, tulajdonképpen „töredékeket” írt. Ez a megállapítás legföljebb egy polgári szemléletű írói fejlődési pálya, s annak csúcsterméke, a polgári nagyregény szemszögéből lenne helytálló. Az a bökkenő viszont, hogy Hajnóczy ilyesféle normáknak nem akart /talán nem is tudott volna?/ megfelelni - fura volna hát ezt rajta számon kérni. Ám amit ő a maga életében és művészetében megvalósított – már csak e kettő példátlan egysége okán is –, az számomra fölötte áll mindenféle külsődleges fejlődés- vagy nagyepikai eszménynek való megfelelkezésnek. Ő, a polgárival szemben /amitől meglehetősen viszolygott/ saját sorsában – és műveiben – megkísérelte a lehetetlent: egyesíteni a megalázottsága ellen lázadó plebejust az eszmei magasságokhoz viszonyító, emelkedett arisztokratával. Belátható, hogy ezzel az indíttatással – egy olyan elképzelt fejlődésív mentén, mely lehetőleg a nagyepikai megformáltság irányába futtatja ki a formai megvalósulást - a polgári /ál/idill számon nem kérhető. A kemény, nem egyszer megrázó életélmények, a mindennel szembeszegülő emberi habitus Hajnóczynál tehát szükségképpen alakítja ki azt az adekvát kisepikai műformát, mely a kifejezett személyesség okán nem egyszer a líra határát súrolja. Hogy egy töredezett világban esetleg e művek töredezettnek /félreértelmezve: töredéknek/ hatnak? – ez csak természetes.
*
Ami a Mészöly- ill. Örkény nevéhez fűzhető, s egymástól különböző íróiskola /vagy inkább csak hatásrendszer/ létét illeti, erre eddig még nem figyeltem fel, de mindenképp elgondolkodtató megállapítás. Érdekességként hozzátenném, hogy – a teória szerint Hajnóczyval szemben álló – iskola névadója, maga Mészöly Miklós kifejezetten értékelte Hajnóczyt. Még pedig úgy, hogy belátta: ő nem „egy önmagát klasszicizálni tudó teljességgé” kibontakozó talentum volt, hanem egyfajta „alapkő”, „startluk”, „ahonnan tovább lehet lépni, tovább lehet futni”. Azaz az írót saját lényegének megfelelően – s nem tőle idegen kritériumok alapján – értékelte nagyra, s ezt a véleményét nem csak az 1979-es, Bécsben tartott irodalmi esten, hanem az író sírjánál elmondott gyászbeszédében is fenntartotta.
*
Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy – szerintünk – nem felel meg a valóságnak, amit Nádas Péter mondott, miszerint Hajnóczy életműve „szakmailag egy befejezetlen életmű”, hogy ő, eltekintve néhány remekműtől, tulajdonképpen „töredékeket” írt. Ez a megállapítás legföljebb egy polgári szemléletű írói fejlődési pálya, s annak csúcsterméke, a polgári nagyregény szemszögéből lenne helytálló. Az a bökkenő viszont, hogy Hajnóczy ilyesféle normáknak nem akart /talán nem is tudott volna?/ megfelelni - fura volna hát ezt rajta számon kérni. Ám amit ő a maga életében és művészetében megvalósított – már csak e kettő példátlan egysége okán is –, az számomra fölötte áll mindenféle külsődleges fejlődés- vagy nagyepikai eszménynek való megfelelkezésnek. Ő, a polgárival szemben /amitől meglehetősen viszolygott/ saját sorsában – és műveiben – megkísérelte a lehetetlent: egyesíteni a megalázottsága ellen lázadó plebejust az eszmei magasságokhoz viszonyító, emelkedett arisztokratával. Belátható, hogy ezzel az indíttatással – egy olyan elképzelt fejlődésív mentén, mely lehetőleg a nagyepikai megformáltság irányába futtatja ki a formai megvalósulást - a polgári /ál/idill számon nem kérhető. A kemény, nem egyszer megrázó életélmények, a mindennel szembeszegülő emberi habitus Hajnóczynál tehát szükségképpen alakítja ki azt az adekvát kisepikai műformát, mely a kifejezett személyesség okán nem egyszer a líra határát súrolja. Hogy egy töredezett világban esetleg e művek töredezettnek /félreértelmezve: töredéknek/ hatnak? – ez csak természetes.
*
Ami a Mészöly- ill. Örkény nevéhez fűzhető, s egymástól különböző íróiskola /vagy inkább csak hatásrendszer/ létét illeti, erre eddig még nem figyeltem fel, de mindenképp elgondolkodtató megállapítás. Érdekességként hozzátenném, hogy – a teória szerint Hajnóczyval szemben álló – iskola névadója, maga Mészöly Miklós kifejezetten értékelte Hajnóczyt. Még pedig úgy, hogy belátta: ő nem „egy önmagát klasszicizálni tudó teljességgé” kibontakozó talentum volt, hanem egyfajta „alapkő”, „startluk”, „ahonnan tovább lehet lépni, tovább lehet futni”. Azaz az írót saját lényegének megfelelően – s nem tőle idegen kritériumok alapján – értékelte nagyra, s ezt a véleményét nem csak az 1979-es, Bécsben tartott irodalmi esten, hanem az író sírjánál elmondott gyászbeszédében is fenntartotta.
*
tutuTATA 2013.07.13. 17:59:14
magyar-magyar szótár
Nádas és Hajnóczy különbözősége a szexushoz való viszonyukból is kibontható, s bizony megérne egy misét ennek részletesebb kifejtése. /Jó ötlet hát a téma összehasonlító felvetése./ Ami a „Párhuzamos történetek” hölgyek bugyijára kifejtett hatását illeti, azzal kapcsolatban nekem egy éltesebb férfiember olvasás közbeni erekcióját említette…
Nádas egész életművét nézhetjük tehát a szexuális elfojtottság alól történő szabadulás egyféle sajátos, intellektuális tárgyiasulásának, s az ilyen megközelítést mintha maga az író is bátorítaná nem egy önértelmezésében. Nézhetjük, már ha bennünket is ilyen szinten érint e kérdés, ill. magunk is úgy hisszük, hogy mindaz, mi ide tartozik, önmagában az intellektualizálással megfogható. /Nem beszélve a lényegről, a felszabadulásról./
Ha viszont úgy érezzük-gondoljuk, hogy a szexus tipikusan az a terület, amit semmilyen módon - átlényegülésben, művészi tárgyiasításban vagy az intellektualizálás folyamata során – meg nem foghatunk, csupán önmaga lehetőleg totális át- és megélésével, akkor ismét Hajnóczyhoz érkeztünk. Az ő – életben és művekben egyaránt – kinyilvánított férfiasságához egyfelől, másfelől pedig, hogy ő soha nem félt tudatosítani magában a lehetetlent, a korlátait: drámájában, a „Dinamit”-ban például egy élő, eleven reteklevél organikus létét /mely a Nagy Fazekas teremtő képessége révén jött létre/ hasonlítja az ember munkájához, „amely – mit tegyünk! – mindig csupán kreatív lehet”. Mindezek alapján talán nem tűnik elrugaszkodottnak a kreativitás-intellektualizálás, mint egyik oldal és az organikusság-férfiasság, mint másik oldal ellentétpárjának a felállítása…
A Hajnóczyra emlékezők elmondják, hogy még utolsó, testileg leromlott állapotában is hatással volt környezetére, nem utolsó sorban az őt körülvevő hölgyekre. Műveiben a hősök határozottan, férfias egyértelműséggel igyekeznek megvalósítani akaratukat, átélni vágyaikat – minden társadalmi helyzetből következő frusztráltság, ideiglenes állapotromlás /részegség, betegség/ ellenére. Hajnóczy az, aki esetleges – érzékenyen és mélyen átélt és megjelenített – szerelmi beteljesületlenségét is férfias elérzékenyültséggel és egyben méltósággal képes viselni /”Hair”/, de nála a szerelem akár önigazolást, sikerélményt is jelenthet az egyébként átélt-elszenvedett kudarcok ellenében /”Finomfőzelék feltéttel”/. Férfialakjai ugyanakkor mentesek a féktelen, reflektálatlan turidaniságtól /Móricz: Sárarany/: igazi mai, összetett alkatok, akik, bár gyakorta tépelődnek, ám mindettől még nem válnak szerencsétlenné, nőiesen lággyá, vagy – a lényeget illetően – határozatlanná.
Befejezésül rákérdezek tehát: Létezik-e az utóbbi évtizedek hazai prózájában a „Perzsia” vagy a „Jézus menyasszonya” fiújához fogható, férfias – és egyben organikus - hős?
Nádas és Hajnóczy különbözősége a szexushoz való viszonyukból is kibontható, s bizony megérne egy misét ennek részletesebb kifejtése. /Jó ötlet hát a téma összehasonlító felvetése./ Ami a „Párhuzamos történetek” hölgyek bugyijára kifejtett hatását illeti, azzal kapcsolatban nekem egy éltesebb férfiember olvasás közbeni erekcióját említette…
Nádas egész életművét nézhetjük tehát a szexuális elfojtottság alól történő szabadulás egyféle sajátos, intellektuális tárgyiasulásának, s az ilyen megközelítést mintha maga az író is bátorítaná nem egy önértelmezésében. Nézhetjük, már ha bennünket is ilyen szinten érint e kérdés, ill. magunk is úgy hisszük, hogy mindaz, mi ide tartozik, önmagában az intellektualizálással megfogható. /Nem beszélve a lényegről, a felszabadulásról./
Ha viszont úgy érezzük-gondoljuk, hogy a szexus tipikusan az a terület, amit semmilyen módon - átlényegülésben, művészi tárgyiasításban vagy az intellektualizálás folyamata során – meg nem foghatunk, csupán önmaga lehetőleg totális át- és megélésével, akkor ismét Hajnóczyhoz érkeztünk. Az ő – életben és művekben egyaránt – kinyilvánított férfiasságához egyfelől, másfelől pedig, hogy ő soha nem félt tudatosítani magában a lehetetlent, a korlátait: drámájában, a „Dinamit”-ban például egy élő, eleven reteklevél organikus létét /mely a Nagy Fazekas teremtő képessége révén jött létre/ hasonlítja az ember munkájához, „amely – mit tegyünk! – mindig csupán kreatív lehet”. Mindezek alapján talán nem tűnik elrugaszkodottnak a kreativitás-intellektualizálás, mint egyik oldal és az organikusság-férfiasság, mint másik oldal ellentétpárjának a felállítása…
A Hajnóczyra emlékezők elmondják, hogy még utolsó, testileg leromlott állapotában is hatással volt környezetére, nem utolsó sorban az őt körülvevő hölgyekre. Műveiben a hősök határozottan, férfias egyértelműséggel igyekeznek megvalósítani akaratukat, átélni vágyaikat – minden társadalmi helyzetből következő frusztráltság, ideiglenes állapotromlás /részegség, betegség/ ellenére. Hajnóczy az, aki esetleges – érzékenyen és mélyen átélt és megjelenített – szerelmi beteljesületlenségét is férfias elérzékenyültséggel és egyben méltósággal képes viselni /”Hair”/, de nála a szerelem akár önigazolást, sikerélményt is jelenthet az egyébként átélt-elszenvedett kudarcok ellenében /”Finomfőzelék feltéttel”/. Férfialakjai ugyanakkor mentesek a féktelen, reflektálatlan turidaniságtól /Móricz: Sárarany/: igazi mai, összetett alkatok, akik, bár gyakorta tépelődnek, ám mindettől még nem válnak szerencsétlenné, nőiesen lággyá, vagy – a lényeget illetően – határozatlanná.
Befejezésül rákérdezek tehát: Létezik-e az utóbbi évtizedek hazai prózájában a „Perzsia” vagy a „Jézus menyasszonya” fiújához fogható, férfias – és egyben organikus - hős?
magyar-magyar szótár 2013.07.14. 03:04:45
@tutuTATA: hú, nagyon sikamlós pálya az írók szexualitását kibogozni az írásaikból még akkor is, ha pl sok a vágykiélős cucc. ?ost olvastam egy Jókai Anna novellát, amiben pl az ujjai között pödörinti a férfiszereplő a nőiszereplő mellbimbaját.
Az utolsó kérdésre: Hasonlóalakú ez a kérdés ahhoz, amit a színházledvelők sohajtoznak, miszerint léteznek-e a mai korszakban Básti Lajos vagy Gobbi Hilda formátumú figurák, pl Alföldi Róbertben nem győzök rámutatni Korunk Gobbi Hildájára (mínusz idültalkoholizmus] .. ma is írnak afféle figurákat, korjegyzéseket, mint 30 vagy 50 éve. Érdekes lenne pl, ha a nyomtatott Élet és Irodalomban az és Irodalom szakasz prózáinak olvasottságát mérhetnénk pl a közepes nevek kategóriájában.
Akik Alföldi Róbert színházát baráljék, elfelejtik hogy az ő szinháza Ulensiegel-tükre egyben a közönségnek is, kb Eszenyi Enikő szinháza is, ilyen közönsége van a magyar szinháznak. Van még egy másik közönség-féléje a magyar szinháznak, akiknek balázs Péter csinál szoinházat... kb ez a két véglet. Miközben sokan nem sejtik, hogy a látogatók zöme tkp ua az ANYAG (ha nem is személy). Tehát akik botrányt mennek nézni Alföldi szinházába, azok kb ua, mint akik csárdáskirálynőt a vonzószínházakba
Az utolsó kérdésre: Hasonlóalakú ez a kérdés ahhoz, amit a színházledvelők sohajtoznak, miszerint léteznek-e a mai korszakban Básti Lajos vagy Gobbi Hilda formátumú figurák, pl Alföldi Róbertben nem győzök rámutatni Korunk Gobbi Hildájára (mínusz idültalkoholizmus] .. ma is írnak afféle figurákat, korjegyzéseket, mint 30 vagy 50 éve. Érdekes lenne pl, ha a nyomtatott Élet és Irodalomban az és Irodalom szakasz prózáinak olvasottságát mérhetnénk pl a közepes nevek kategóriájában.
Akik Alföldi Róbert színházát baráljék, elfelejtik hogy az ő szinháza Ulensiegel-tükre egyben a közönségnek is, kb Eszenyi Enikő szinháza is, ilyen közönsége van a magyar szinháznak. Van még egy másik közönség-féléje a magyar szinháznak, akiknek balázs Péter csinál szoinházat... kb ez a két véglet. Miközben sokan nem sejtik, hogy a látogatók zöme tkp ua az ANYAG (ha nem is személy). Tehát akik botrányt mennek nézni Alföldi szinházába, azok kb ua, mint akik csárdáskirálynőt a vonzószínházakba
tutuTATA 2013.07.14. 09:54:38
@magyar-magyar szótár: Persze, én se gondolnám, hogy az életbeli és a műbeli konkrétumokat feltétlen össze lehetne vetni - bár Hajnóczynál ez se lenne túl eretnek gondolat, annyira szorosak az egyezések.
Az viszont biztos, hogy habitusok, hozzáállások a műből szépen lejönnek, s nem kell analitikusnak lenni ahhoz, hogy ezeket összehozzuk az íróval /főleg, ha magánéletbeli megnyilatkozásai, interjúi is ilyen irányba mutatnak/.
Kettejük között ebben is markáns a különbség, ami valamennyire kényszerítő erővel bír, hogy válasszon az ember - főleg, ha a másikat sem feltétlenül szükséges emiatt elutasítania ...
Az viszont biztos, hogy habitusok, hozzáállások a műből szépen lejönnek, s nem kell analitikusnak lenni ahhoz, hogy ezeket összehozzuk az íróval /főleg, ha magánéletbeli megnyilatkozásai, interjúi is ilyen irányba mutatnak/.
Kettejük között ebben is markáns a különbség, ami valamennyire kényszerítő erővel bír, hogy válasszon az ember - főleg, ha a másikat sem feltétlenül szükséges emiatt elutasítania ...
magyar-magyar szótár 2013.07.16. 17:23:22
@tutuTATA: A szellem a korpuszban lakozik. Ugye, ismerjük a képet, Nádas Péter fönt a nagymarosi faházban magányosan aékot, megterít a kandalló előtt szépen és bár tök egyedül, de szépen késsel villával eszik.
Hajnóczyról nem sok effélét tudunk, vannak arisztokratonárcisztikus önképei Hajnóczynak, de a korpusza nyilván egy "bunkjó" volt Nádaséhoz képest. Bár azt el tudom képzelni a fiatal Nádasról, hogy látván Hajnóczy délnapjaiban szép korpuszát, az bejövős volt neki.
Uralkodik egy ízlés a mai magyar irodalomtudományban (ami tudományban elvileg az ízlésnek nem is szabadna játszania) és eszerint a szöveg szöveg és a korpuszhoz, aminek a végtagjai által lett (ti. hogy írták, azt hiszem Illés Béla diktálta néha szépprózai műveit... akkor a száj [oratio], mint VÉGtag)
én nem tudok ebben hinni, valahogy a mű mindenképpen a korpuszon átjövesztődik meghatározza a korpusz és a korpusz sorsa is
A korpusznak van köze a Mű-höz, a korpusz sorsa meghatározza... És itt jön az irpodalmiélet szerepe az irodalomban pl, akiknek jódolga van az irodalmiéletben, érdekes módon mindig foinnyázzák az irodalmiélet szidalmazását. Pedig igenis, elsősorban az író korpuszának jól kel magát éreznie és így játszik/nemjátszik az irodalmi élet
Hajnóczy a nagymarosi alkotóházban kiizzadt magában egy kis novellínót, ami kb arról szól, hogy ő a nagymarosi alkotóházban van és így alkotnia kéne... Valahogy élhetetlen volt ilyen szempontból Hajnóczy...
Én Darvasi Lászlóval tudok egyet érteni: Az irodalom célja a nyugodt sörözés [jóélet].
Ha valaki nem tudja jólérezni magát az életben, nem élvezi, nem kellems, szenved ott meg minden... ez lehet, művészi teljesítményre is sarkal, de a recepciókat tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy azért a rózsabaszó vidám, kellemes életet élő, közösségi, szociábilisabb írók recepciója a jobb, nagyságrendekkel többen akarnak ilyen írókat monografálni
Hajnóczyról nem sok effélét tudunk, vannak arisztokratonárcisztikus önképei Hajnóczynak, de a korpusza nyilván egy "bunkjó" volt Nádaséhoz képest. Bár azt el tudom képzelni a fiatal Nádasról, hogy látván Hajnóczy délnapjaiban szép korpuszát, az bejövős volt neki.
Uralkodik egy ízlés a mai magyar irodalomtudományban (ami tudományban elvileg az ízlésnek nem is szabadna játszania) és eszerint a szöveg szöveg és a korpuszhoz, aminek a végtagjai által lett (ti. hogy írták, azt hiszem Illés Béla diktálta néha szépprózai műveit... akkor a száj [oratio], mint VÉGtag)
én nem tudok ebben hinni, valahogy a mű mindenképpen a korpuszon átjövesztődik meghatározza a korpusz és a korpusz sorsa is
A korpusznak van köze a Mű-höz, a korpusz sorsa meghatározza... És itt jön az irpodalmiélet szerepe az irodalomban pl, akiknek jódolga van az irodalmiéletben, érdekes módon mindig foinnyázzák az irodalmiélet szidalmazását. Pedig igenis, elsősorban az író korpuszának jól kel magát éreznie és így játszik/nemjátszik az irodalmi élet
Hajnóczy a nagymarosi alkotóházban kiizzadt magában egy kis novellínót, ami kb arról szól, hogy ő a nagymarosi alkotóházban van és így alkotnia kéne... Valahogy élhetetlen volt ilyen szempontból Hajnóczy...
Én Darvasi Lászlóval tudok egyet érteni: Az irodalom célja a nyugodt sörözés [jóélet].
Ha valaki nem tudja jólérezni magát az életben, nem élvezi, nem kellems, szenved ott meg minden... ez lehet, művészi teljesítményre is sarkal, de a recepciókat tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy azért a rózsabaszó vidám, kellemes életet élő, közösségi, szociábilisabb írók recepciója a jobb, nagyságrendekkel többen akarnak ilyen írókat monografálni
Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2013.07.16. 22:14:00
@magyar-magyar szótár: Szótár úr, és a melankolikus írók?
Mi lesz akkor Kafkával, Houellebecq-kel meg a többivel (most nem jut eszembe).
Meg egyébként a jó nők már vagy foglaltak vagy messze vannak és túl jók.
Mi lesz akkor Kafkával, Houellebecq-kel meg a többivel (most nem jut eszembe).
Meg egyébként a jó nők már vagy foglaltak vagy messze vannak és túl jók.
magyar-magyar szótár 2013.07.17. 06:02:54
@Dinamuki: Kafka azon írók csoportjába tartozik, akik úgy tolták előre a talicskát, hogy abból számukra semmi jó egyébként nem származott.
Rémesen bonyolult ez a kérdés, mert pl József Attila zsenijét mindenki fölismerte, pl Horger Antal is. De JA iszonyú nehéz ember volt, alig elviselhető.
Néha az ember pompásan szórakozik, Szilágyi zsófia még a dandárjában volt Móricz monografálásának, amikor szegényke arról nyafizott, hogy milyen túlsokat is írt, bár egyébként a kiskezével már leírta azt is, hogy Móricznak mennyi embert kellett eltartania. A legjobban akkor élvezek, amikor pl a finnyásaink azon háhognak, hogy Móricz életműve mennyire egy egyenetlen. [Móricz szokása volt egy bizonyos novella/hosszúelbeszélés formában fölskiccelni egy egyfelvonásos megélhetési színművét és úgy is eladni.] Móricz parasztságán is szokás gúnyolódni, közben pedig roppant életműve nem más, mint az elképesztő, ma már felfoghatatlan paraszti őserő bizonyítéka, ez ugyanaz az erő, ami Hunyadi Mátyás alatt, kb a Törökmagyarország széjjelrohadásáig jellemezte a magyar parasztot, az ugar feltörőjét, akitől aztáűn az így megszerzett fődet az okos nemes a ravasz deákkal [értelmiségivel] karöltvén elbirtokolta [ezért tört ki a Székely Dósa Gyürgy vezette zsírosparasztlázadás]
többnyire szénalapátoló zsírizmúak vannak azon kiakadva, mennyit termelt Móricz vagy Krúdy. Krúdyt is a legaljasabb sunyi kerülgetéssel fikázzák műve "egyenetlenségein" és "túlsokaságán"
Rémesen bonyolult ez a kérdés, mert pl József Attila zsenijét mindenki fölismerte, pl Horger Antal is. De JA iszonyú nehéz ember volt, alig elviselhető.
Néha az ember pompásan szórakozik, Szilágyi zsófia még a dandárjában volt Móricz monografálásának, amikor szegényke arról nyafizott, hogy milyen túlsokat is írt, bár egyébként a kiskezével már leírta azt is, hogy Móricznak mennyi embert kellett eltartania. A legjobban akkor élvezek, amikor pl a finnyásaink azon háhognak, hogy Móricz életműve mennyire egy egyenetlen. [Móricz szokása volt egy bizonyos novella/hosszúelbeszélés formában fölskiccelni egy egyfelvonásos megélhetési színművét és úgy is eladni.] Móricz parasztságán is szokás gúnyolódni, közben pedig roppant életműve nem más, mint az elképesztő, ma már felfoghatatlan paraszti őserő bizonyítéka, ez ugyanaz az erő, ami Hunyadi Mátyás alatt, kb a Törökmagyarország széjjelrohadásáig jellemezte a magyar parasztot, az ugar feltörőjét, akitől aztáűn az így megszerzett fődet az okos nemes a ravasz deákkal [értelmiségivel] karöltvén elbirtokolta [ezért tört ki a Székely Dósa Gyürgy vezette zsírosparasztlázadás]
többnyire szénalapátoló zsírizmúak vannak azon kiakadva, mennyit termelt Móricz vagy Krúdy. Krúdyt is a legaljasabb sunyi kerülgetéssel fikázzák műve "egyenetlenségein" és "túlsokaságán"
magyar-magyar szótár 2013.07.17. 06:28:12
@Dinamuki: Kafka inverze a nagy magyar író, Hrabal Bogumil. Ő élvezte az életet, jól élt, méghozzá végig és a talicskát is előretolta. De úgy, hogy közben disznókat is hízlalt és szinte naponta más-más , az életművéből szakdolgozkodó bölcsészlányt ujjazott. Amidőn pedig bele is fáradt az életbe és rájött arra is, hogy ha a doktork megmentik a belsőségeit, hát el fog folyósodni az agya a sok piálástól, egyszerűen kiugrott a kórházablakon abban a biztos tudatban, szóról szóra előre tudta a nekrológot, amit a tényleg is magyar író, Darvasi László írt a halálára.
Az én értelmezésemben Hrabal élete és műve a tökély. Esztetikailag sem kifogásolható és mégis életes. Magyarországon eddig szinte senki sem volt képes megoldani az eszteták feladványát, miszerint valami legyen esztetikailag is jó, ugyanakkor ne legyen büdös életszagú. Hrabal a büdös életet magát úgy volt képes leírni, hogy az eszteták még hörögnek is az élvezettől, mennyire irodalmi. Hrabalnak és Krúdynak van egy közös titkuk, PONTOSAN tudták, hogy mikor kell berúgni és a munka óráiban pontosan mennyit kell rápiálni ahhoz, hogy sok se legyen és a kellő munkába stimuláljon.
Gyula Csaba életművét a rosszlét és az anyagiszükség támasztotta, Zilahy Péter meg bár elég sokat piált, de a túlzott jólét miatt nem tudott szegény írni. Valahogy nivellálni kell a jólétet, az elismerést és a szenvedést meg küzdelmet, egyénileg, kinek miből mennyi.
Kertész Imreéletművének főrésze a szenvedés, nyomor, küzdelem és piálás és a többi, a cizella, z after, az összestöbbi a viszonylagos majd fokozódó jólét és a fajborok vedelése eredménye.. Kertész az életműve minőségét tekintve hátrányosan jóéletet élt az elmúlt negyedszázadban.
Saint-Exupery nem is volt író, hanem pilóta. Az írás meg az irodalom kiegészítőtevékenység volt a számára, az ő műve ellentéte Nádasénak, bár hasonlóalakú. Sajnos egy barom elvette az orvosiengedélyét a pilótaigazolvány mellől, ha ez nem történik meg, Saint-Exupery elkészíti műve fő zárókövét. Így csak vázlatosan maradt fönn. Egyszer elvették volna az orvosi engedélyét, tehát Saint-Exupery kb ki tudta számolni, mennyit élhet még és úgy gondolta, addigra a zárókövet is befejezheti.
A formalisták és kormodorosok műve nem állékony, viszont az alkotók nem is érik meg művük ellényegtelenedését.
Azt hiszem, ha az ördög Saint -Exuperynek mutat egy örökös orvosiengedélyt repülésre azzal a feltétellel, hogy egyetlen sor irodalmit már nem írhat, gondolkodás nélkül az orvosiengedélyt választja.
Szerintem így is, úgyis boldogan halt meg.
Hajnóczy elmúlása szerintem borzalmas lehetett, az utolsó években nem volt már képes olyat írni, amit esztetikailag ő maga is elfogadhatónak tartott.
A piálásról a legkönyörtelenebbül Dovlatov írt. Dovlatov után már eléggé kellemetlen Hajnóczy önáltató "héroizmusát" elfogadni. Dovlatov azonban sokkal jobban szeretett piálni, mint írni és tkp jódolgában itta magát halálra. Úgy volt a piálással, mint Saint-Exupery a repüléssel.
Az én értelmezésemben Hrabal élete és műve a tökély. Esztetikailag sem kifogásolható és mégis életes. Magyarországon eddig szinte senki sem volt képes megoldani az eszteták feladványát, miszerint valami legyen esztetikailag is jó, ugyanakkor ne legyen büdös életszagú. Hrabal a büdös életet magát úgy volt képes leírni, hogy az eszteták még hörögnek is az élvezettől, mennyire irodalmi. Hrabalnak és Krúdynak van egy közös titkuk, PONTOSAN tudták, hogy mikor kell berúgni és a munka óráiban pontosan mennyit kell rápiálni ahhoz, hogy sok se legyen és a kellő munkába stimuláljon.
Gyula Csaba életművét a rosszlét és az anyagiszükség támasztotta, Zilahy Péter meg bár elég sokat piált, de a túlzott jólét miatt nem tudott szegény írni. Valahogy nivellálni kell a jólétet, az elismerést és a szenvedést meg küzdelmet, egyénileg, kinek miből mennyi.
Kertész Imreéletművének főrésze a szenvedés, nyomor, küzdelem és piálás és a többi, a cizella, z after, az összestöbbi a viszonylagos majd fokozódó jólét és a fajborok vedelése eredménye.. Kertész az életműve minőségét tekintve hátrányosan jóéletet élt az elmúlt negyedszázadban.
Saint-Exupery nem is volt író, hanem pilóta. Az írás meg az irodalom kiegészítőtevékenység volt a számára, az ő műve ellentéte Nádasénak, bár hasonlóalakú. Sajnos egy barom elvette az orvosiengedélyét a pilótaigazolvány mellől, ha ez nem történik meg, Saint-Exupery elkészíti műve fő zárókövét. Így csak vázlatosan maradt fönn. Egyszer elvették volna az orvosi engedélyét, tehát Saint-Exupery kb ki tudta számolni, mennyit élhet még és úgy gondolta, addigra a zárókövet is befejezheti.
A formalisták és kormodorosok műve nem állékony, viszont az alkotók nem is érik meg művük ellényegtelenedését.
Azt hiszem, ha az ördög Saint -Exuperynek mutat egy örökös orvosiengedélyt repülésre azzal a feltétellel, hogy egyetlen sor irodalmit már nem írhat, gondolkodás nélkül az orvosiengedélyt választja.
Szerintem így is, úgyis boldogan halt meg.
Hajnóczy elmúlása szerintem borzalmas lehetett, az utolsó években nem volt már képes olyat írni, amit esztetikailag ő maga is elfogadhatónak tartott.
A piálásról a legkönyörtelenebbül Dovlatov írt. Dovlatov után már eléggé kellemetlen Hajnóczy önáltató "héroizmusát" elfogadni. Dovlatov azonban sokkal jobban szeretett piálni, mint írni és tkp jódolgában itta magát halálra. Úgy volt a piálással, mint Saint-Exupery a repüléssel.
Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2013.07.17. 14:30:26
@magyar-magyar szótár: hát ja, én is szeretem mindkettőt (Krúdy és Móricz) de bizonyos dolgaikat nem tudom elolvasni. Azért has Krúdy kicsit is ügyelt volna a pénz beosztására, valószínű gond nélkül meg tudott volna élni. Illetve hát kis ország, kis, ámde mégis tisztes bevétel.
Hadd linkeljek valamit, amin egy másik, számomra nagybetűs Író beszél a "vezérmotívumáról":
www.youtube.com/watch?v=_a07I9-jNKc
Hadd linkeljek valamit, amin egy másik, számomra nagybetűs Író beszél a "vezérmotívumáról":
www.youtube.com/watch?v=_a07I9-jNKc
magyar-magyar szótár 2013.07.17. 15:53:30
@Dinamuki: Krúdy olvasásást 30 év alatt nem is ajánlom... afféle, mint a blues... kell hozzá valami funky&blues élet... Fiatal koromban "csomagolásostul" ettem be Krúdyt és perszehogy nem tetszett. Ma esetleg a kezdő, a 21 éves vagy fiatalabb Krúdy munkái nem tudnak érdekelni... van a szövegeinek egy felszíne -ezek alapján adta el... de belül mindig van valami több, más, új, még posztmodern is... jó -még akkor is, ha szövegszaporítással honort hízlal ravaszan. És mindig tisztességesen írt, megrázó volt olvasni az utolsó év termését, amit koldusszegényen írt, tényleg, már pénzért való hajszában. Pénzért írt -és nem! Igazából szerintem, valójában nem érdekelte ú g y a pénz és a napi 16 oldalt akkor is megírta, amikor bővében volt a pénznek. "A regényt élni kell, nem írni."
tutuTATA 2013.09.05. 13:57:33
Mivel a témához passzol, ideteszek egy másik, friss elérhetőséget:
nol.hu//kult/20130824-te_is_lehetsz_elmebeteg?ref=sso
nol.hu//kult/20130824-te_is_lehetsz_elmebeteg?ref=sso