2008.03.20. 22:08
cinikus
cinikus [lat.] (görög: künikósz)
A cinikust a mai hiedelmek alapján semmibennemhívő, mindent csak széjjelszerelgető s hajigáló , összeszerelni képtelen fickónak véljük.
A künizmus filozófiai irányzat, és nem atyjáról nevezték el, Antiszthenészről, hanem az első komolyabb követőjéről, a szinópei Diogenészről. Akit A Kutya nicken ismert a kora. (Innen ered a filozófiai irály elnevezése.)
Diogenész nehezen kategorizálható eleven figurája történetein keresztül live! tanulmányozható. A mai hiedelmekkel ellentétben nem ateista volt hanem a formális vallást/ a vallás formalitásait bírálta. A Kutya becenevet azért kapta, mert alakításai között elhírhedett az, amikoris szexuális partnerét nyíltan az utcán hágta, mig szerény táplálékával elrejtekezett. (Ez a motívum aztán vándorolni kezd s néhány cikk-cakk után Cyrano de Bergerac pompás Holdbéli utazásában is fölbukkan.) Diogenész nem hitetlen volt és nem istentagadó. Ezt az isten-cuccot, ha ma fogalmaznánk diogenészien, afféle magánügynek tekintette.
Nehéz jó cinikusnak lenni. Ezt az irányultságot negatívként értékeljük. Ha valakinek azt mondom: Te cinikus! -megsértődik, ha egyébként mindent finnyátz, piszkál, bírál. leköp, nihilista és deklaráltan semmibenhívő.
Igen sok értelmiségi high-fejünk tetszeleg cinikusként -de őrája aztán a cica se nézzen, mert ő azt nem állja. (Míg az eredeti példány, Diogenész föl se vette egy cica nézését, de réthorikailag föl is kellett kötnie a küthónját vagy mijét annak, aki tengelyt akasztott véle.)
Legkedvesebb mai künikószom látható a fenti képen (megsúgom, nem az ülő alakok egyike...). természetesen ő is betölti high-fej értelmiségijeink deáknévásznainak mértékét, és civilben ő se az a kimondottan fogadóképes ember, inkább szereti adni, mint kapni...
Diogenészről általában a dugós-piálós sztorikat mesélik, kevésbé azt, amikoris egy rabszolgavásáron, miként ma egy jólmarketingezett autócsoda a szalonban, maga-magát adta el úgy, hogy aztán a gazdája a pompás és erkölcsös(!!!) házitanítót ismerte meg benne. Ilyen mondása is van Diogenesznek, minthogy: Az ifjaknál a pirulás a jó erkölcs jele. Ugye, nem is gondolnánk ezt a cinikusra vonatkozó sztereotipiáink miatt.
A kacsának (különösen a kínainak) nem olyan magas az eperfa, mint máma egy síklogikusnak fölérnie ésszel, hogy Diogenész nem hívogatandó, hanem elidegenítendő fetrenge a piszokban kutyamód... A síklogikában gyakori baleset az, amikor az alakító személyt összekeverik az alakított figurával, pl letámadják a buszon a negatívfigurát alakító szappanoperettistát, hogy "Maga aztán, Magdi néni, egy piszok XXXkavar' pletykafészek!"
Ismeretes még a Diogenész mondakörből a Nagy Sándorral (Hódító Alexandrosz)való találkozása esete. Ellentmondásos személyiségéről bizonyító erejű ez a sztori is, hiszen kereste is a nagyemberrel való találkozást, viszont a megvalósuló találkozáskor meg nem nyalt be neki -amint azt a mai megfelelően alkalmas jógyerekek gyakran teszik.
ágytálpénz (1) állam (1) anekdot (1) arrogancia (1) baloldali (1) bérnyalnok (1) blöff (1) brainstorming (1) dezonionista_zászló (1) fórumozósbetegség (1) görény (1) gründgens (1) haladóbaloldali (1) hirig (1) ingyensörakarózás (1) közbeszerzés (1) kútadó (1) lobby (1) mélymagyar (1) nagypofa (1) neofeudalizmus (1) népnevelő (1) orbanizálódás (1) őrezred (1) parasztházatvettünkvidéken (1) politika (1) reform (1) stréber (1) szopjkultura (1) zónijó (1)
Szólj hozzá!
Címkék: szótár cinikus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.